inner child ↬ taekook

10

2008. március 9.

Gombóccal a torkomban ébredtem, és azért szemügyre vettem a naptárt, mégha tegnap tüzetesen át is számoltam a napokat. Minden stimmelt. Tulajdonképpen az eddigi összes évben így tettem, csakhogy a mostani alkalom különleges volt. Sosem beszéltünk róla Jeonggukkal, de feltehető, hogy ő is minden évben visszaszámolt.

Az, hogy az egész reggeli alatt a szokásostól eltérően némán csipegetett, nem a fantáziájában szőtt világáról magyarázott vagy éppen én neki, kicsit sem lepett meg. Feleslegesnek tartottam a próbálkozást a csevegéssel, eszegettem tovább, bár néha azért rásandítottam.

Ezzel szemben eléggé ledöbbentett, amit a szobánkban mondott. Tátva maradt a szám.

- Taehyung, kérlek!

Ritkán szólított a teljes nevemen, de ilyenkor többségében azt akarta, hogy komolyan vegyem.

- Jeongguk, ez nem jó ötlet - csóváltam a fejem, és megpróbáltam higgadtnak tűnni, csupán hogy le tudjam őt beszélni erről az ostoba tervről. - Mi lenne, ha egyszerűen megkérdeznénk Subin nénit?

- A saját szememmel akarom látni - folytatta ellentmondást nem tűrő hangon. - Mi van, ha Subin néni nem árul el valamit?

- Mégsem törhetsz csak úgy be az irodájába! - förmedtem rá. Nehéz volt szembesülni a ténnyel, mennyire csalódtam benne. Azon filóztam, mégis hogyan járhatnak ilyen sületlenségek a kicsiny fejében, amelyben eddig olyannyira megbíztam. - Főleg nem ma!

- Ma van öt éve, hogy itt vagyok.

Lehajtotta a fejét, ezzel ébenfekete hajkoronája a homlokába hullott, eltakarva azt a szép vonású arcát. Mintha csak magamat láttam volna, én is pont ugyanilyen önfejű voltam.

- Tudom, Gukkie - sóhajtottam keservesen. - Szerinted én nem számolom?

Egy másodpercre felpillantott.

- Te mióta vagy itt?

- Nem tudom pontosan - feleltem, aztán át is vettem a szót, ugyanis nem akartam, hogy a végén még elterelje a témát, túljárjon az eszemen és egyedül végrehajtsa a tervet. - Mégis mit akarsz megtudni?

- Bármit, ami azelőtt történt, hogy idekerültem. Annyi mindenre nem emlékszem már. Esküszöm, nem akarok rosszat, csak többet megtudni a múltamról!

Hosszasan csak pislogott rám, én pedig rögvest beláttam, hogy meg fog vesztegetni ezzel a tekintettel.

- Miért, te semmire sem vagy kíváncsi? - kérdezte végül. - Biztos van, amiről Subin néni még nem számolt be neked. Kicsit sem érdekel, mióta is élsz itt pontosan?

- Ez akkor is szembemegy a szabályokkal - csóváltam a fejem. Nem akartam, hogy Jeongguk bajba kerüljön, ezáltal mindent bevetettem, hogy felhagyjon az elgondolásával. - Mi lesz, ha Subin néni megtudja?

- Nem fogja megtudni. Kidolgozunk egy alapos tervet, aztán éjjel, amikor alszik, belopózunk az irodába és megnézzük az aktáinkat a nagy szekrényből! Na, mit szólsz?

- Nem tudom, Gukkie, nem hangzik túl jól. Nem szeretnék szabályellenes dolgokat csinálni - sóhajtottam, aztán lerogytam az ágyra.

Az igazat megvallva magam sem tudtam, mit is szeretnék. Érdekeltek azok a dokumentumok, nem csak magamról, Gukkieról is, de féltem a következményektől.

- Én vagyok az idősebb, engem fognak kioktatni, ha lebukunk, és én nem akarom, hogy bajba keveredjünk!

- Taehyung, kérlek szépen! - rebegte. Elővette a titkos fegyvert: a kiskutya szemeket és a lebiggyesztett ajkakat. Inkább le is vettem róla a tekintetem, és a pulcsim ujját piszkáltam tovább.