inner child ↬ taekook

39

2022. augusztus 21.

Jeongguk lehalkította a rádiót, hogy a hátsó ülésen pihenő kislányt semmi se zavarja szunyókájában. Hátrapillantottam, hogy megnézzem őt.

Jobb kezében a kék plédemet szorongatta, melyet nemrég ajándékoztam oda neki. A régi, rongyos takaróm az övé lett. A másik kezében a barátainktól kapott nyuszi plüssét ölelte.

Egy hosszú napot hagytunk magunk mögött, ellátogattunk az állatkertbe. Megnéztünk minden jószágot, bejártuk az egész területet, és elfáradtunk. Jimin és Yoongi is velünk tartott. A kislány bármire nézett, bármire mutatott, megvették neki. A nyuszi plüssöt is tőlük kapta.

Kimerültem, bár ha beszélgetni szerettem volna Jeonggukkal, akkor sem tehettem volna ekképpen, nehogy felébresszem a kislányt.

Gukkie az autó lámpájával megvilágított utat pásztázta, én pedig hátradőltem az ülésben. Kényelembe helyeztem magam, majd behunytam a szemem, és hagytam, hogy elringasson a motor halk duruzsolása.

Az utóbbi éveken gondolkodtam, azon a rengeteg mindenen, amin túl kellett esnünk, hogy végre mi lehessünk a kislány nevelőszülei. Az a rengeteg papírmunka, ide-oda futkározás, elintéznivaló... De megérte. Hallottam, hogy a kislány nevetgél álmában. Kétségtelen, hogy megérte.

Subin néni rengeteget segített nekünk, amikor kitaláltuk, hogy örökbefogadjuk Hwayoungot. Másfél éve kezdődött a folyamat, ugyan már 3 hónapja nálunk van a kislány. Mivel azonos nemű párok tagjai közösen nem fogadhatnak örökbe gyermeket, így a kislánynak én lettem a gyámja. Ennek ellenére mindketten az apukái voltunk.

Jeongguk elvégezte az egyetemet, majd nyitott egy hangszerboltot, mely ügyesen beindult számára. Én továbbra is az árvaházban dolgoztam.

Elővettem a telefonomat, mivel érkezett egy üzenetem. Édesanyám írt. Elég jól összebarátkoztunk az évek alatt. Jeongguk sem hanyagolta vérbeli szüleit, sokszor ellátogatott a temetőbe. Natsumi és Junseo szépen éldegéltek, rendkívül szerették Hwayoungot. Amikor megtudták, hogy örökbefogadjuk őt, pityeregni kezdtek. Ők is csomót segítettek nekünk, hisz már egyszer átestek ezen a folyamaton Jeonggukkal.

Amikor először találkoztak Hwayounggal, Natsumi sírt örömében. Na meg Erina is, aki a mai napig nem bocsátott meg magának az emailek miatt. Már szinte eszembe sem jut az a sok szenvedés. A boldogság felülkerekedett rajta. És talán ha nem így történnek a dolgok, nem is itt lennénk.

Édesanyám üzenetében azt kérdezte, átmegyünk-e holnap. A kis testvéreim látni akarták Hwát, játszani, beszélgetni vele. Amióta megismerték, egyfolytában vele szeretnének lógni. Legjobb barátok lettek így hárman; az öcsém, a húgom és a lányom. Valósággal ragyogtam a boldogságtól, hogy ilyen jól kijönnek egymással. Válaszoltam az üzenetre, miszerint holnap délután találkozunk, aztán lezártam a telefonomat.

Eszembe jutott, hogy készítettem egy fotót az állatkertben, amelyet meg akartam nézni. Felnyitottam a képernyőt, belementem a galériába, és elkezdtem felkutatni a képet.

Tömérdek fotót készítettem, így a többit is megvizsgáltam. Jimin és Yoongi pózolt a delfin shownál. Szelfiztünk az elefántoknál, amelyen mind az öten rajta vagyunk. Készült egy kép a macik ketrecénél is, amelyen kizárólag én, Jeongguk és Hwa látható. Ezután következett pár kép arról, amikor Jimin leejtette a fagyiját. Szomorúan nézi a földön szétfolyó édességet, Yoongi pedig fejét fogva nevet rajta. Ezt követően készült egy kép, amelyen Jeongguk a nyakában viszi Hwayoungot, aki szintúgy fagyit nyal, és Yoongihoz hasonlóan nevet Jimin szerencsétlenségén. Végül megtaláltam a keresett fotót, amit rögvest be is állítottam háttérképnek.

Jeongguk és Hwayoung, ahogyan egy fehér nyuszit simogatnak. Hasonlított ahhoz a fotóhoz, melyet első állatkerti látogatásunknál készítettünk Gukkieval. A mai fotón mindketten mosolyognak, miközben összeráncolják az orrukat. Mintha nem is egy, inkább három nyuszi lenne a képen.

Hazaértünk, Jeongguk leállította a kocsit. Összenéztünk, aztán hátra Hwayoungra. Kezén támaszkodva aludt, nekünk pedig nem állt szándékunkban felébreszteni.

Halkan kiszálltunk az autóból, aztán kinyitottuk a hátsó ajtót. Jeongguk óvatosan benyúlt a kislány alá, majd felemelte őt. Hwa nagyon mélyen aludt, semmit sem vett észre az akciónkból.

Bezártam a kocsit, aztán elindultunk befelé. Jeongguk magához ölelte a kislányt, akinek kezéből lelógott a kék takaró. Így cipelte őt be.

Amilyen halkan csak tudtam, előkerestem a kulcsaimat, majd kinyitottam az ajtót. Nyomban a kislány szobájába vettük az irányt, ahol aztán Jeongguk az ágyra fektette a hölgyeményt. A kislány, amint megérezte maga alatt az ismerős fekhelyet, átkarolta plüssét és takaróját, majd befordult a fal felé, és folytatta zavartalan alvását.

Jeonggukkal lágyan megsimítottuk keskeny kis hátát, majd helyet foglaltunk a szobában fellelhető lila kanapén. Innen mustráltuk alvó lányunkat.

Összekulcsoltuk gyűrűt viselő ujjainkat, amiről eszembe jutottak Jeongguk ujjbegyei és a Csillagok dal, melyet minden elalvásnál eldúdolunk a kislánynak. Időközben szöveg is íródott hozzá.

- Ma még az altató sem kellett neki - jegyeztem meg csendesen.

- Valóban - suttogta a fiú, aztán forró csókot tapasztott ajkaimra. Visszacsókoltam, majd átkaroltam a nyakát. Éreztem derekamon tenyerének tartását. Elálmosodtam az érintéstől, ami miatt ásítottam egy jókorát. Párom vállára hajtottam a fejem, majd behunytam a szememet.

Ilyen lett az életem; egy reményvesztett kis kölyökből a legboldogabb felnőtté váltam.

Három árva pihent a lilára meszelt szobában, noha már egyikük sem érezte magát elhagyatottnak, csüggedtnek vagy haragosnak. Ott voltak egymásnak, szerették egymást, és csak ez számított, semmi más.