inner child ↬ taekook

18

Lassan leszállt az éj leple, és igyekeztünk is a fürdőszobába.

Azt gondoltam, ezúttal majd a lelkem is kisírom magamból, hogy hirtelen összeesek, elájulok, mivel nem jut elég levegő a tüdőmbe. Semmi ilyesmi nem történt, még egy keserves gondolat sem közelítette meg elmémet. Azt hiszem, belefáradtam a szomorkodásba, és elfogytak a könnyeim.

Miután végeztem és felöltöztem, a csempének támaszkodva vártam, hogy Jeongguk is befejezze a tusolást.

Pár srác állt csak a mosdók körül, és a fogukat mosták, miközben valami hülye számítógépes játékról társalogtak. Jeongguk fülkéjén kívül kizárólag egy volt elfoglalva. Víz játékát hallgattam mindenfelől. Éppen egy másik fiú érkezett a fürdőszobába, törölköző volt a vállára terítve, amikor megtörtént a kellemetlenség.

Tekintetemmel az újonnan érkezett srácot követtem, csakhogy közben kiszúrtam egy rést a Jeonggukot takaró zuhanyfüggöny és a fülke fala között. Akaratlanul is a hézaghoz tévedt a tekintetem, és megpillantottam Jeonggukot.

Mezítelen hátán kergetőztek a vízcseppek, és gerincvonalát követve siettek le altájához. Lába körül habfelhők táncoltak. Újra a popsijára tekintettem, és nyeltem egy hatalmasat. Sehogy sem tudtam levenni róla a szememet, és egy szokatlan érzés kerítette hatalmába testemet.

Jeongguk fordult egy a kicsit, így már vállának és fejének jobb oldalát is megtekinthettem. 11 éves volt csupán, de remekül magam elé tudtam képzelni, hogy azok a csupasz vállak, illetve azok a vékony karok egyszer még milyen erősek lesznek.
Éjfeketén sötétlő hajának aljáról csöpögött a víz. Ismét fordulatot tett, azonban ezúttal előre, szembe nekem, így aztán fürgén elkaptam a fejemet.

Hirtelenjében azt sem tudtam, merre nézzek. Először a mosdónál tömörülő fiúkat vizslattam, aztán a plafont, majd a padlót. Arcom égett a szégyentől, sosem tapasztaltam még ilyen különös érzéseket. Tetszett, amit láttam, és ez felzaklatott. Később még lelkiismeret-furdalásom is lett, amiért olyan sokáig bámultam.

Láttam már őt póló nélkül, sőt amikor bárányhimlős volt, akkor kizárólag egy alsónadrágban, ugyan akkor 8 és 9 évesek voltunk csupán. Ez az alkalom teljesen más volt, és nem csak azért, mert nem vakargatta a tarkóját szégyenlősen.
Amikor kilépett a zuhanyból, képtelen voltam a szemébe nézni.

- Nagyon piros vagy, hyung - jegyezte meg, amíg összehajtotta törülközőjét. - Mondjuk, elég meleg van itt. Gyere, menjünk vissza a szobánkba!

Némán követtem őt, viszont nem vont kérdőre. Lehetséges, közelgő távozásának tudta be rendkívül szótlan viselkedésem, azonban az agyam ezúttal valamiért nem a holnap délelőtti búcsún kattogott. Azt hiszem, ennél alkalmatlanabb időpontban be sem következhetett volna ez a meztelen eset.

Gukkie és én is helyet foglaltunk a saját ágyunkon. Az utolsó éjszakának néztünk elébe így, hogy még ketten voltunk.

Mintha mondani akart volna valamit, de végül csak jó éjszakát kívánt. Talán én is szóltam volna pár szavat búcsúzóul, csakhogy az elmémben felvillanó, csupasz testrészek képe ebben megakadályozott.

- Jó éjt, Gukkie - szóltam végül, aztán magamra terítettem a takarómat, és elfordultam a fal felé.

Régóta rettegtem ettől az éjszakától, miképpen fogok majd elaludni, nem fognak-e majd szétmarcangolni a gondolatok. Égő arcomat a pléd mögé rejtettem, de Jeongguk fedetlen alakja minduntalan felötlött a fejemben.

Nem hittem, hogy majd emiatt nem találna rám az álom. Fogalmam sem volt, örüljek-e annak, hogy ezen pörög az agyam, vagy jobb lett volna, ha még mindig a jövő miatt aggodalmaskodom. Igazából ez az eset csak még jobban elbizonytalanított, mennyi idegen gondolat, érzelem is bujkál még a tudatomban, amelyről én nem tudok.