inner child ↬ taekook

38

2020. május 16.

Az utóbbi időben gyarapodott a gyerekek száma, kezdett megtelni a ház, így már csak pár üres szobánk maradt.

Kora reggel érkeztem meg, ugyanis Subin néniék nem bírtak a sok papírmunkával. Már két napja nem jártam a házban, ezáltal meg is lepett az a nagy tömeg, ami az étkezőben fogadott a reggeli alkalmával.

- Bezárt az egyik árvaház, áthoztak pár gyerkőcöt - magyarázta Subin néni. - Illetve újak is vannak, na meg új felügyelők. Majd mutatkozz be nekik, ha találkozol velük.

- Mindenképpen.

Amíg az új felügyelők és Lily néni a csemetékre vigyáztak az étkezőben, addig mi Subin nénivel a dokumentumokat rendeztük.

- Jut eszembe, Tae - szólalt meg hirtelen a nagy pakolás közepette. Mindkettőnk összpontosított, ám a papírokkal fölöttébb nagy volt a káosz, ezért szünetet tartottunk. Leültünk, és csak ezután folytatta, amibe belekezdett.

- Odaadtuk egy kislánynak a szobád.

1996 óta enyém az a szoba. Nem sokkal a születésem után kerültem ide, azóta mindössze én és Gukkie éltünk benne. Amikor elhagytam a házat, lecsökkent a gyerekek száma, így a helyiség üresen maradt, ezúttal azonban a váratlanul érkezett tömeg miatt ezt is oda kellett adni valakinek.

- Egyedül van a kislány? - érdeklődtem.

- Igen. Kimaradt, sehová sem fért be. Mondtam, hogy szerzek neki egy szobatársat, de ragaszkodott hozzá, hogy egyedül lesz - magyarázta. - Rögvest te jutottál róla az eszembe, ezért a te szobádat választottam neki.

- Mi a neve?

- Lee Hwayoung - felelte Subin néni, majd egy kevés kutakodás után a kezembe nyomta a dossziéját. - Ő egy új gyerkőc, nem élt még árvaházban.

Átolvastam a papírjait, melyekből kiderült, hogy az édesanyja rákban hunyt el, édesapja pedig lemondott róla. Letaglózott a múltja. Olvastam még róla egyet s mást, majd megvizsgáltam a dokumentumokhoz csatolt képét. Egy 5 éves kislány nézett vissza rám nagy, világos szembogarakkal. Haja hossza vállát sem érte el, ám ez aranyos külsőt kölcsönzött neki. Komoran tekintett a kamerába, mégis gyönyörű vonásai voltak.

- Majd beszélek vele - jegyeztem meg, aztán vissza is álltunk dolgozni.

Délutánra végeztünk, ezután vehettem csak szemügyre az újdonsült kölyköket. Az új felügyelők, Lily néni, az új gyerekek és a régiek a társalgóban ismerkedtek. Mindenki mondott magáról pár szavat a többieknek. Én is beszálltam a beszélgetésbe, hogy megismerkedhessem az újakkal.

Hwayoungot hátul fedeztem fel, egymaga üldögélt. Amikor rákerült a sor, bemutatkozott, majd elmondta mit szeret csinálni, mi a kedvenc édessége és meséje. Nagyjából mindenki erről számolt be a bemutatkozásánál, ami gyermekeknél természetes. Mellesleg szeret babázni, szereti a tortákat és a nyalókákat, és a Jégvarázs a kedvenc meséje. Halkan motyogott, míg ezeket elmondta, ezért hegyeznem kellett a fülemet, hogy halljam. Volt abban valami, amit Subin néni mondott. Én is láttam a hasonlóságot köztünk.

Estig beszélgettünk, és játszottunk az újakkal, aztán kezdődhetett a vacsora. Az új felügyelőkkel is sikerült váltanom pár szót.

Evés után és zuhanyzás között kerestem fel Hwayoungot a régi szobámban. Bekopogtam hozzá, mire egy kis kobak bukkant elő az ajtó mögül.

- Szia, Hwayoung. Bejöhetek?

A kislány szélesebbre tárta az ajtót, aztán beengedett.

Fura volt a szobát ismét berendezve látni. A kislány az én régi ágyamat foglalta el. Polcai, az íróasztala és a szekrénye is holmikkal tele álldogált. Különös volt még a sok rózsaszín is a helyiségben. Régen a ház ezen részén fiúk éltek, ma már többségében kislányok.