inner child ↬ taekook

26

Azután, hogy Jeongguk mesélt egy keveset a barátnőjéről, már semmi sem volt a régi, legalábbis a fejemben.

Nem is emlékeztem, mikor voltam utoljára féltékeny. Talán akkor, amikor Jimin új barátokat szerzett a táncon, ámbár azóta változtak a nézeteim. Most azonban valamilyen ismeretlen okból kifolyólag az, hogy Jeongguk egy olyan emberrel jár, akit én nem is ismerek, letaglózott. Szerencsére nem sokáig ragadtunk le ennél a témánál.

Jeongguk úgy döntött, mivel fölöttébb piszkálta a csőrét az emailes ügy, ugorjunk be Erinához, és szembesüljünk az igazsággal most.

Erina lakásáig metróval utaztunk. Mindvégig beszélgettünk; találgattuk, mi történhetett, mi okból nem kaptam meg az üzeneteket. Eléggé lehangolt minket ez a téma.

Erinának, amikor ajtót nyitott nekünk, leesett az álla. Azt hiszem, Jeongguk még nem mesélte neki találkozásunkat. Bár a hölggyel nem ápoltam különösebben közeli kapcsolatot, mégis átkarolt pár másodperc erejéig.

- Jaj, istenkém, úgy megnőttél - nézett végig rajtam lábamtól a fejem búbjáig. - Hogyan találkoztatok?

Először muszáj volt elmesélnünk neki a tegnapi napot, és csak utána térhettünk rá a tárgyra.

- Szerinted mi történhetett? - kérdezte Jeongguk, miután beszámolt neki arról, hogy én és Subin néni nem kaptunk meg az üzeneteket.

Erina összeráncolt homlokkal nyitotta fel laptopja tetejét.

- Az a helyzet, hogy azóta már másik emailem van - fogott bele -, de megvan a régi is, csak be kell jelentkeznem.

Erina a billentyűzeten pötyögött, mi pedig Jeonggukkal egymást mustráltuk. Nagyjából percenként megkérdeztem magamtól, nem álmodom-e. De nem, Jeongguk tényleg ott ült előttem a kanapén szürke pólóban és fekete nadrágban. Haját szétfújta a szél, kissé csapzottan állt. Tekintetét az enyémbe fúrta, és úgy tűnt, mintha üzenni szeretne vele valamit. Valami olyasmit, hogy „hiányoztál". Erre válaszul, hisz nekem is nagyon hiányzott ő, én is a szemét fürkésztem.

- Megvan - zökkentett ki minket Erina egymás szemrevételezéséből.

Közelebb húzódtunk a nőhöz, hogy lássuk a képernyőt. Kikereste a régi üzeneteket, amelyek mellett ott állt Subin néni címe, ezáltal megbizonyosodtam róla, hogy igazat mondtak.

Erina megmutatta nekem a leveleket, elolvastam őket, és összeszorult a mellkasom. Megriadtam, hogy Subin néni hazudott nekem, ám nem értettem, mi okból tett volna így.

Minden le volt írva az üzenetekben, a telefonszámok, hogy mi történt Jeongguk nagymamájával, illetve hogy Japánba költöztek...

- Jól vagy, Tae? - kérdezte Jeongguk, amikor meglátta zaklatott ábrázatomat.

- De... - pislogtam. - Ez nem lehet. Mi nem találtunk semmit Subin nénivel...

- Nem töröltétek ki véletlenül őket? - kérdezte Erina.

- Nem, az lehetetlen. A kukát is átnéztük, az egész emailjét - magyaráztam egyre hevesebben, kalapáló szívvel.

Kéz csúszott a hátamra, Gukkie nagy tenyere, amely simogatni kezdett. A képernyőt szuggeráltam, hallgattam Erina körmének kopogását az asztalon. Mintha csak vártunk volna valamire... És akkor hirtelenjében ez a várakozás értelmet nyert.

Gukkie akkor sem engedte el a hátamat, amikor megrezzentem. Feltűnt egy fölös betű Subin néni email címében, mintha elgépelték volna azt.

- Nem, nem, nem... - szajkóztam beharapva az ajkamat.

- Mi az? - faggatott Jeongguk türelmetlenül. - Mi a baj?