inner child ↬ taekook

22

2011. március 12.

Nem hittem, hogy csak azért, mert támogatom a barátomat, én is célponttá válok majd.

Engem is gyaláztak, Jimint is, viszont szerencsére kezet nem emeltek ránk. Az a pletyka terjengett a suliban, hogy járunk. Ha nem támogattuk volna egymást, ezt nem bírjuk ki.

Nekem még ott motoszkált a fejemben Jeongguk is, mint aggály. Nem hallottam felőle 2009 októbere óta. Sehogy sem tudtuk elérni őt és családját, de abban biztos voltam, ha itt lenne, habozás nélkül megvédene engem a gúnyos megjegyzésektől.

Roppantul hiányzott. Nem tudtam továbblépni elvesztésén, ugyan elég jól megtanultam együtt élni a hiányával. Jimin sosem pártolt el mellőlem, segített nekem, és én is segítettem neki az őt erő zaklatásokkal.

Mindkettőnk elegendő csúnya megjegyzést kapott, Donghyun aljas szavait csak úgy itták az emberek. Szerencsére a srác a piszkálódást végül megunta, éppúgy mint kapcsolatát Jiminnel, és más áldozatot keresett magának.

Jimin abbahagyta a táncot az iskolában, ám olyannyira megkedvelte, szenvedélye lett, hogy egy külön helyre kezdett járni, hogy Donghyun társasága nélkül folytathassa tovább.

A piszkálódó gyerekek év végére sem fogytak el, de nagyjából már lecsillapodtak. 2011 szeptemberére el is felejtették, mi történt, új elfoglaltságot kerestek, habár a folyosón elhaladó párosunk Jiminnel még mindig részesült pár megvető pillantásban.

2012. június 17.

Jiminnel egy kávézóban üldögéltünk egy szombati délutánon. Még volt 2 szabad óránk a kimenőm végéig.

Voltak efféle alkalmak nyáron, amikor másra sem vágytunk, csak egy kis fagylaltra vagy jegeskávéra. Ilyenkor mindig beültünk egy kávézóba.

Éppen Jimin egy aktuális szerelmi ügyét fejtegettük. Összeismerkedett egy sráccal egy táncversenyen, aztán elmentek együtt bulizni, csókoloztak is, viszont a fiú azóta nem kereste őt.

Jiminnek nagyon hamar megtetszett bárki, de az első szerelmi esete, amikor Donghyunnal volt együtt, elővigyázatosabbá tette.

Jimin sokat változott első óta. Már nem volt olyan pufi az arca, és frizurája, illetve stílusa is megváltozott. Már mutált is végre, amit olyannyira várt. Egyre több embernek tetszett meg külsője, vonzónak találták őt, mind a lányok, mind a fiúk, de Jimin nem adta magát könnyen. Ezzel a táncversenyes fiúval különbséget tett, azonban kár volt. Hamar megfejtettük, hogy mire ment ki a srác, csak éppenséggel nem jött össze a terve.

- Akkor erről ennyit - dőlt hátra csalódottan. - Azt hiszem, hanyagolom a táncos fiúkat.

Miután megvitattuk az ő problémáját, én következtem. Nekem egyetlen örökös problémám volt, és bár sokszor említettük ezt a témát, régen beszéltünk róla mélyrehatóbban.

- Mennyi ideje nem láttad már? - kérdezte Jimin, és én úgy tettem, mintha töprengnék, holott igazából rögvest tudtam a választ.

- Jövő hónapban lesz 3 éve.

- Hihetetlen - fújta ki a levegőt barátom döbbenten. - Már lassan 15 éves. Subin nénivel nem beszélgettetek róla mostanában?

- Már nincs mit beszélni róla. 3 év alatt elfogyott minden, amit mondhatnánk - feleltem. - Ki tudja, hol van és mit csinál? Talán már el is felejtett. Lehet, hogy már sosem látom újra.

- Vissza fog jönni - bizonygatott Jimin. - Türelem.

- Nem lehet mást csinálni, kizárólag várni - értettem egyet gyötrődéssel bensőmben.