꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

11. Fejezet.

*Zayn szemszöge.*

Lesokkolva néztem a lányra, ahogy leszarva maga körül mindenkit, bevágtatott a nappaliba. Még az sem érdekelte, hogy kint villogott a feneke, és mi mindannyian láttuk azt. Betért a hálószobába, én pedig összenéztem Jack-el. A két lány után vettem az irányt, majd amint betértem a helyiségbe, becsuktam az ajtót magam mögött. Lauren a gardróbban kezdett kutatni, én csak döbbenetemben rá néztem a mellettem álló Elina-ra.

-És te mit keresel itt?- Kérdeztem tovább sokkolva magam.

-Zayn ő az én nővérem, de ez hosszú sztori.- Fordult felénk egy fekete pólóval, és egy rövid farmernadrággal a kezében, ami feltehetően Susan-é volt. -Vélemény?- Nézett ránk. -Na mindegy! Jók lesznek ezek is, de kellene egy bugyi meg egy melltartó is!- Ismét leguggolt, végül talált azokat is az egyik bőröndben. Felállt és mindent az ágyra szórt. -Egyébként mindent tudok Zayn! Tudom hogy a te hibádból haltak meg a szüleim!- Ledobta magáról a beteg pizsamát, aminek láttán kikerekedtek szemeim. -Elfordulnál?- Kérdezte, miközben felvette az alsó fehérneműt. -Vagy még legelteted a szemed?- Felém fordult, én pedig rögtön zavarba jöttem, és nyomban hátast álltam neki. Több sem kellett a kis harcosnak, tisztelegni kezdett a gatyámban.

-És most mik a terveid?- Tettem fel a kérdésemet.

-Nyugi nem öllek meg!- Megnyugtató válasza után, kifújtam magam. -Van fontosabb dolgom is, mint a veled való bosszúm. Ugyanis Harry-t elrabolták!-

-Hogy mi van?- Nyomban visszafordultam, a már felöltözött lány felé.

-Próbáltam őt is védeni!- Szólt közbe Elina. -De amikor a szobájába értem, valaki leütött.-

-Ugye milyen szar?- Néztem rá. -Engem már kétszer leütöttek!-

-Hát eléggé!- Fordult felém.

-Örülök hogy ezt kitárgyaltátok!- Sétált irányomba, a teljesen megváltozott személyiségű Lauren. Mellkasomra simította a kezét, a másik említett végtagjának a mutatóujjával pedig, megsimogatta az arcomat. -Később is tudtok erről trécselni!- Jelentette ki, közben az ajkamra pillantott. -De előtte segítesz nekem, Harry-t megtalálni!- Ismét meg mocorgott a lenti katonám.

-Lauren! Ezt most fejezd be!- Levettem arcomról a kezét. -Még szép hogy segítek, de Susan-t is vissza kell szereznünk!-

-Mi történt vele?- Hirtelen elkomolyodott.

-Feltehetően az anyám, aki az ő anyja is, elraboltatta őt.- Böktem ki, de tudtam hogy nem fogja érteni.

-Most mi van?- Kiakadt. -A legjobb barátnőmmel egy anyátok van?- Ismét rám nézett. -Akkor te Susan bátyja vagy?-

-Igen!- Helyeseltem, és magamhoz vettem a beteg ruhát, amit kidobtam a szoba kukába.

-Hát ezt nem hiszem el!- Karba fonta kezeit, elgondolkodva valamin. -Elina, kérlek most menj ki!- Szólt rá, ő pedig úgy tett ahogy azt kérte tőle. Ismét felém sétált vagányabb léptekkel, és megragadta a bőrdzsekimet, végül a falnak nyomott. -Ha hazudni mersz, hogy eltereld a figyelmem Harry-ről, kiheréllek!- Számra nézett.

-Nem hazudok!- Szaporábban kezdtem venni a levegőt. -Hagyd ezt abba Lauren, mert kicsinálsz!-
Nagyon bejön a viselkedése!

-Ne légy undorító!- Elengedett. -Meg kell találnunk őket!- Indult az ajtó felé, de én nem bírtam magammal. Megragadtam a csuklójától fogva, és a falnak nyomtam őt. Nyeltem egy nagyot, ezzel csititva a vágyamat irányában, majd mély lélegzeteket vettem. -Változz vissza szépségem!- Suttogtam ajkaira. -Mert esküszöm!- Vettem egy hatalmas lélegzetet, és kezemnek parancsolni nem tudva, végig simítottam a nyakán két ujjamat. -Itt és most elkaplak!- Szemeibe pillantottam.