꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

18. Fejezet.

*Lauren szemszöge.*

Morfondirozva feküdtem a kétszemélyes ágyon, közben a mennyezetet pásztáztam. 

-Én amondó vagyok, hogy feküdj le vele!- Állt fel az ágyról Elina. 

-Hogy micsoda?- Ledöbbenve ültem fel.

-Ha lefekszel vele, akkor megtudod hogy mit is érzel. Lehet csak puszta vágy, de az is lehet hogy több!- Csípőre tette kezeit. 

-Ez egy nagyon hülye tanács!- Felpattantam az ágyból, és ingerülten az íróasztalhoz léptem, amin egy kutatásra szánt laptop éktelenkedett. -Ezt soha sem tenném meg Harry-vel! Nem csalnám meg őt!- Néztem vissza rá. 

-Szerinted ha Zayn elmondja, vagy már lehet el is mondta neki a Hotel sztorit, akkor nem szakítana veled Harry?- Karba fonta kezeit. 

-Valószínűleg de!- Lepillantottam a világos barna szőnyegre, ami megegyezett a fal színével. -De inkább erről ne is beszéljünk!- Intettem le. -Meg kell ezt beszélnem Harry-vel. Nem élném túl, ha elveszíteném őt! Amint lehetőségem lesz rá, beszélek is vele!- Határoztam el magamat. 

-Pedig lehet hogy az kellene tenned, amit mondtam! Talán tisztábban látnád a helyzetet, és rendeződne benned minden!- Elindult az ajtó felé. -Meg aztán, legalább addig sem akarod kinyírni Zayn-t!- Nevette el magát, közben kinyitotta az ajtót, aminek a túloldalán Susan állt. -Hoppá!- Lepődött meg Elina, és félre állt.

-Be mehetek?- Kérdezte bátortalanul, engemet fürkészve.

-Persze!- Feleltem, majd felnyitottam a laptopot.

-Akkor magatokra hagylak!- Mosolygott a nővérem, és megsimogatta Susan vállát, végül elhagyta a szobát. 

-Figyelj Lauren!- Lépkedett közelebb, majd én is elindultam felé. Nem hagytam hogy befejezze, csak átöleltem őt. 

-Tudom!- Suttogtam. Ekkor megerősödve éreztem hátamon, karjai ölelését. 

-Sajnálom!- Potyogtak könnyei. 

-Én is!- Feleltem.

-Hiányoztál!- Jobban átölelt.

-Te is nekem!- Suttogtam, és csak álltunk a szoba közepén, hosszú megannyi percekig. 

[...] 

Elmagyarázta hogy mi történt, és hogy egyáltalán nem érti az egészet, na és persze azt is, hogy mennyire sajnálja! 
Sokat mesélt Stefan gyászáról, és hogy milyen álmai vannak, egy szóval hogy hogyan is éli meg az egészet. 
Beszéltünk arról is, hogy hogyan állnak a dologhoz Zayn-el, most hogy kiderült hogy ők testvérek. Viszonylag jól kezelték, de még meg kell szokniuk a gondolatot, hogy innentől egy családba tartoznak! 
Órákig trécseltünk az ágyon fekve, és rengeteget nosztalgiáztunk, az elmúlt egy évre visszamenőleg, de még egy kicsit azon is túl, amikor még csak ketten voltunk. Közben annyira elrepült az idő, hogy észre sem vettük, hogy vacsoraidő lett. Majd csak azon kaptuk magunkat, hogy valaki bekopogott. Felültünk, és akkor benyitott Zayn. 

-Anyu küldött fel, hogy szóljak a vacsora miatt.- Közölte. 

-Már is megyünk!- Felelte Susan. 

-Lauren. Beszélhetnénk?- Fürkészte arcomat. 

-Addig előre megyek!- Felállt az ágyról a lány, és elhagyta a szobát. 
Bólintottva helyeseltem, hogy jöjjön be. Becsukta maga mögött az ajtót, ezt követően elindult egyenesen felém. Leült az ágyra, de mind végig csak nézett. 

-Nos?- Törökülésbe szedtem a lábaimat.

-Hú!- Zavarba jött, és beletúrva fürjeibe, a tavolba vetette pillantását. -Nem is tudom hol kezdjem!-