꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

31. Fejezet.

Másnap 9:00 óra.

*Lauren szemszöge.*

Egy cseppet sem kipihenten, szedelőztük össze a maradék szemetet Elina-val, amíg készült a reggeli Kate és Jack keze által. Nem sokkal később kimászott a sátrunkból, az ásítozó kócos Susan.

-Jó reggelt!- Köszönt.

-Neked is!- Feleltük.

-Mit csináltok?- Meglepetten félálmosan nézte, cselekedetünket.

-Hát mint látod, szemetet szedünk!- Válaszolt Elina. -Igyál egy kávét!-

-Ja az lesz!- Ismét ásított, és elindult az édesanyja felé, aki a tábor asztalon tevékenykedett, közben adott egy pohár kávét a lányának. Egy halvány mosoly kíséretében, megköszönte neki. Nem sokkal később, a fiúk is elkezdtek kifelé szállingózni, a sátrukból. Mi oly meglepő, ők is rohantak a kávéért, majd ekkor szembe néztünk Harry-vel, aki rám mosolyogva, belekortyolt poharába.

-Óóó! Mit látnak szemeim!- Szólalt fel Elina. -Mik ezek a lopott pillantások?- Vigyorgott, én pedig elmosolyodtam.

-Semmi!- Vigyorogtam, közben megfogtam az utolsó papírpoharat, és beledobtam a zsákba.

-Ezt örömmel látom!- Mosolygott, és összecsomózta a zsák száját.

-De te sem panaszkodhatsz! Folyton lopott pillantásokat alkottok ti is Zayn-el!- Vigyorogtam, ő pedig elpirult. -Úgy tudtam!- Nyertes érzettel ugrabugrálni kezdtem.

-Lauren!- Szólt rám. -Hagyd abba!- Nevetett zavarában.

-Így legyen ötösöm a lottón!- Boldog táncolt jártam.

-Jó a nacid!- Kiabálta Jeff, én pedig le dermedve, lenéztem a szivecskés rövid pizsama nadrágomra, és zavarba jöttem.

-Neked is az alsód!- Vágtam rá, ő meg félrenyelte a kávéját.

-Reggeli!- Kiabálta el magát Kate.

-Gyere Húgi!- Karolt a nyakamba, és elindultunk a többiek felé

*Harry szemszöge.*

Már majdnem leültem Jeff mellé az asztalhoz, amikor szembenéztem Zayn-el a sátornál, és éppen nekem biccentett a fejével, ezzel jelezve hogy beszélni akar velem.

-Mindjárt jövök!- Jelentettem ki, és elindultam felé.

-Gyere, dumáljunk egyet!- Útnak eredt a tó irányába, végül megálltunk.

-Mondd!- Karba fontam kezeimet.

-Megkaptad az utolsó esélyedet Harry! Ne játszd el!- Közölte. -De mielőtt bármit is tennél, akarom hogy tudd, hogy sosem feküdtem le Lauren-el, de ettől eltekintve szeretem őt, és szeretni is fogom! Szóval nem ajánlom hogy elcseszd! Vili?-

-Nem fogom!- Feleltem, aztán kínosan grimaszolni kezdtem.

-Mi ez az arc?- Felvonta szemöldökeit.

-Emlékszel Linda-ra?- Hunyorogva néztem rá.

-Igen?- Nyújtotta el.

-Nem állt fel!- Eltakartam arcomat kezeimmel.

-Hogy mi?- Kiröhögött.

-De ezt el ne mondd Lauren-nek, mert kinyírlak!- Éreztem hogy lángol a fejem.

-Számíthatsz rám!- Nevetett. -Na menjünk kajáljunk!- Indult meg.

-Akkor szent a béke?- Kérdeztem meglepetten.

-Még meglátom!- Mosolygott. -Na gyere!- Intette, én pedig mellé szegődtem. -De hogy nem állt fel?-

-Zayn!- Egyhangúan szóltam rá.

-Jó, jó! Befejeztem!- Röhögött.

[...]

*Lauren szemszöge.*

A reggeli után kitalálták, hogy elmehetnénk a közeli boltba, ami pár perc sétára van tőlünk. Vehetnénk bográcsozásnak való dolgokat, és pár nasit és piát. Csak a gond az volt, hogy senkinek sem volt kedve odáig elsétálni.

-Ne nyavajogjatok már!- Szólt közbe Jack. -Van egy ötletem, hogy hogyan döntsük el, hogy kik menjenek!-

-Jaj ne!- Temette arcát kezébe Susan. -Ezt ismerem!-

-Miaz? Olyan szörnyű?- Pislogtam, a mellettem ülő lányra.

-Majd meglátod!- Sóhajtott.

[...]

-Mivel tudom hogy utálta mindig is ezt a módszeremet a lányom, így kicsit megmásitom a dolgokat! Üljön le mindenki az asztalhoz, de nekem előtte kell egy flakon!-

-Üvegpörgetősdi?- Suttogta Elina.

-Hát ezek szerint.- Feleltem.

-Négy ember fog elmenni, azok akik meg itt maradtak, ők nekem fognak segíteni, tűzifát gyűjteni!- Adta tudtunkra, majd kivett egy flakont, a szemeteszsákból, és az asztal közepére helyezte. -Indul a mandula!- Szólalt fel, és megpörgette az említett tárgyat, azonban hirtelen megcsörrent a telefonja, amit fel is vett. Miért is ne, a flakon szája pont rám irányult, azonban hirtelen visszafordult felénk Jack, miután letette a telefont. -Van egy jó és rossz hírem!- Nézett ránk. -A rossz hír az, hogy ezt az egészet el kell napolnunk! A jó pedig az, hogy Clark-ot Amerikában látták, szóval indulhat a móka!-
Már ha ezt mókának lehet nevezni!

-Jöhet egy kis vérontás!- Ugrott fel izgatottan Jeffrey. -Pakoljunk!- Rajta kívül, szinte mindenki dünnyögött.

-Ennyit, a nyugis időszakról.- Motyogta Elina.

-Ja. Mondasz valamit!- Helyeselt Susan.

-Mi van gyerekek? Alszotok?- Nézett végig rajtunk Jack.

-Jó megyünk már!- Vágtuk rá, és unottan elkezdtünk összeszedelőzni.

[...]

Ugyanabban az ülésrendben ülve, szinte mindenki némán utazott. Elkeserítő volt a tudat, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba.
Rápillantottam a lányokra, akik ismét átkapcsoltak a kemény énjükre, majd pedig a fiúkat is végig néztem. Végezetül sóhajtva egyet, vissza ültem az ülésbe, és kinéztem az ablakon. Ekkor megéreztem a vállamon az ablak felől, egy hátulról előre nyúló kezet. Rávetettem tekintetem, majd pedig a gazdájára, akinek a fejtámla mellett volt a feje. Mosolyogva nézett rám, és én is rá. Legalább ez az egy pozitívum vigasztalt. Harry jelenléte!

-Basszus!- Szólalt fel Jack, hangjából pedig áradt a rémület. -Nem fog a fék!- Próbált nem nagyon pánikba esni, azonban több mint 105 km/órával száguldottunk. Csak abban reménykedhettünk, hogy lelassul a motorféknek köszönhetően az autó. Mindannyiunkat eluralta a félelem, és sajnos nem hiába! Jack elvesztette a kocsi felett az uralmát, és egyenesen egy árokban kötöttünk ki.
Hangos sikolyok, vér mindenhol! Csontok törtek, és ezzel életek mentek tönkre.

[...]

Nem tudom hogy mennyi idő után, de magamhoz tértem, és csak sírást hallottam.

-Istenem!- Nyögtem fel. Próbáltam körbenézni, azonban nagyon nehezen ment. -Életben van még valaki?- Potyogtak könnyeim, és ekkor felnyögött a síró nővérem.
Hátra néztem a srácokra, de semmi mozgást nem láttam. Végül ismét elvesztettem az eszméletemet.

*Clark szemszöge.*

-Még hogy a bosszú nem édes!- Kinéztem a kocsi ablakán, és arra a házra vetettem tekintetem, melyben drága fiam anyja húzta meg magát, a porontyaival!

-Uram!- Szólt hátra a sofőröm. -A célpontok megsemmisítve!-

-Tökéletes! De ha nem bánod, ezt szeretném a saját szememmel is látni! A halott ügynökök megvárják, az esetleges túlélőket!- Ismét kinéztem az ablakon. -Vigyél oda!-

-Igenis Uram!-