꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

23. Fejezet.

Másnap. 13:21 óra. 

*Lauren szemszöge.*

Nagyon lassan tértem magamhoz, iszonyat erős fejfájás kíséretében. Szemeimet nem voltam képes kinyitni hosszú ideig, a fájdalom miatt. 

-Mi a fene történt?- Nyögtem kérdésemet, az ágyban fekve. 

-Jobb is ha nem emlékszel rá!- Felelt egy ismerős hang, aminek hallatán egy hatalmasat dobbant a szívem. Rögvest kinyitottam a szemem, majd szemben találtam magamat, az ágyon ülő, telefonját nyomkodó Harry-vel. Szólni nem bírtam, csak nyomban magamra néztem. A ruhám még rajtam volt. Riadtan néztem rá, és hamar feltűnt, hogy az ő szobájában vagyok. 

-Hogy kerültem ide?- Felültem, de a fájdalom belenyilalt a fejembe. 

-Hát szerinted hogyan? Vagy szívesebben ébredtél volna Zayn ágyában?- Kérdezte érzéstelen arccal. 

-Hol van Zayn? Mi történt vele?- Ingerültebbé váltam. 

-Nyugi Amazon! A barátaid hazahozták!- Felelte, fel sem nézve a telefonjából. 
Még mindig értetlenkedve kapkodtam tekintetem, közben próbáltam visszaemlékezni az estére, de minden próbálkozás felért egy kudarc élménnyel. -Szépen kiütötted magadat!- Vágta a képembe, és felállt az ágyról. 

-És az téged miért zavar?- Néztem utána. 

-Zavarni? Engem?- Képen röhögött. -Én azt magasról leszarom cicám!-

-Akkor mégis mit keresek, a te szobádban?- Tettem fel frappans kérdésemet, amivel tökéletesen megfogtam őt, de nem válaszolt. Megvető pillantást mért rám, majd elhagyta a helyiséget. 

*Elina szemszöge.*

Kicsit másnaposan szédelegve az étkezőben, kávét készítettem. Magamhoz vettem a két csészét, majd az egyiket Susan elé raktam, végül leültem mellé. 

-Köszönöm!- Az asztalon könyökölt, közben fájditva fogta a fejét. 

-Szívesen! Ettől jobban leszel!- Mosolyogtam, közben kevergettem a saját kávémat. 

-Nem is emlékszem semmire!- Kesergett, közben könnyeivel küszködve meredt, a csésze tartalmába. -Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan kötöttem ki Jeffrey ágyában!- Pillantott fel rám. 

-Hát nekem sincs! Én is ittam, de még sem annyit. Sikeresen haza hoztam mindenkit, de hogy azután ki mit csinált, arról fogalmam sincs!- Meséltem. -Lefeküdtetek?-

-Nem tudom!- Potyogni kezdtek könnyei. Sajnáltam őt, de nem tudtam neki segíteni. 

-Szerintem próbálj meg beszélni vele!- Adtam tanácsomat. 

-Most látni sem bírom!- Elsírta magát, én pedig átöleltem őt.

*Zayn szemszöge.*

-Istenem!- Szólaltam fel az ágyamban fekve, hatalmas hányingert érezve, miután magamhoz tértem. Fel sem bírtam ülni, bár kedvem, sem gyomrom nem volt hozzá. 
Lassan körbe néztem a szobában, és hamar ráeszméltem arra, hogy egyedül vagyok. -Talán csak álmodtam volna az egészet?- Céloztam az emlék foszlányokra, amikben Lauren szerepelt. 

*Harry szemszöge.*

Az étkezőbe érve, az egereket itató Susan-el, és az őt vigasztaló Elina-val találtam szembe magam. 

-Miért itatod az egereket Törpi?- Pillantottam rá, majd öntöttem magamnak egy csészébe kávét, és tettem hozzá három kanál cukrot. 

-Hagyd most őt Harry!- Felelt helyette Elina.

-De mégis mi a baja?- Értetlenkedtem. 

-Az csak rám tartozik jó?- Hirtelen dühösen felállt, majd elviharzott. 

-Gratulálok!- Felállt a másik lány is, mérgesen. 

-Most mi rosszat szóltam?- Még mindig nem értettem. Leültem az asztalhoz, közben kérdő pillantásokat vetettem szemeibe. Miután megnyugodni látszott, vissza ült ő is. -Egyébként kösz!- Motyogtam bele a kávémba. 

-Nem érted tettem!- Az ablak felé tekintett. -A húgomért tettem! Nem akartam hogy olyant tegyen, amit ma lehet hogy megbánt volna!- Visszanézett a csészéjébe, majd belekortyolt. -Tudom hogy én fűztem hogy feküdjön le Zayn-el, de azt csak két okból kifolyólag tettem!- Nézett rám. -Mert azt akartam, hogy tisztában legyen az érzéseivel, és hogy túllépjen rajtad!- Gyűlölködő pillantásokat vetett íriszembe. 

-Mondd! Miért utálsz te engem ennyire? Mit tettem én ellened?- Egy kicsit felé hajoltam, az asztalon át.

-Bármily hihetetlen is lehet számodra, én szeretem a húgomat! Lehet hogy nem egy anyától vagyunk, és lehet hogy ő csak azután jött a világra, miután minket elhagyott az apám, de nincs másom Lauren-en kívül! Nem akarom őt is elveszíteni, és ha kell, akkor megvédem őt bármi áron!- Vágta a képembe szavait, közben lenéző pillantásokban részesített. 

-Ez mind szép és jó! De áruld már el, hogy miért szóltál nekem Lauren-ről és a drogról, és miért adtad a kezembe az esélyt, hogy kiszedjem Zayn kezei közül őt, ha ennyire utálsz engem?- Erélyesebb hangnemre váltottam. 

-Mert szeret téged, te idióta! Minden hülyeséget, csak miattad követett és követ el, mert te úgy játszol az érzéseivel, mint macska az egérrel! Van neked fogalmad arról, hogy az elmúlt időkben hányszor vigasztaltam én őt, miközben érted sírt? Fogadni mernék, hogy nincs! Mert te csak azt látod, hogy Zayn-el kavargat. Azt is csak azért teszi, hogy végre túl legyen rajtad te barom!- Felállt az asztaltól. -De mostantól jobban odafigyelek a húgomra, és nem hagyom neki, hogy bódult állapotban vetődjön Zayn karjaiba! Azt akarom hogy ha esetleg össze is jönnének, akkor azt a saját akaratából tegye meg, és úgy tegye, hogy te abba nem pofázol bele! Ha nem tudod szeretni Lauren-t, akkor inkább kerüld el őt jó messziről, hadd legyen boldog Zayn-el! Ha meg még is tudnád, akkor meg tegyél érte! De ne játssz vele, mert azt nagyon megkeserülöd!- Sziszegte. 

-Mert mit teszel?- Felálltam iszonyat ideggel.

-Tudni akarod?- Kaján vigyor kúszott arcára. -Biztosan tudni akarod?- Felém lépkedett. -Úgy doblak oda Clark-nak, hogy többé senki nem szed ki téged, a karmai közül! Szóval jó tanács! Vigyázz magadra Harry!- Lassan hátat fordított, végül elhagyta az étkezőt. 

*Zayn szemszöge*

Kínok kínjával, de letettem lábaimat az ágyról. Tervemben állt felállni, azonban valaki kopogtatott az ajtómon. 

-Igen?- Felnéztem, és ekkor Lauren lépett be. 

-Jól vagy?- Kérdezte aggódóan, majd becsukta maga után az ajtót, végül leült mellém. 

-Hát hogy őszinte legyek, voltam már jobban is!- Adtam válaszom, de ekkor eszembe jutott pár emlék kép. -Lauren?- Néztem rá. 

-Igen?- 

-Mondd! Te mire emlékszel az estéből?- Váltogattam tekintetem a szemeiben. 

-Hát nem sokra!- Pillantott elgondolkodva, a padlóra. -Annyi rémlik, hogy adott valamilyen italt nekem Justin, és azt mondta hogy attól elfelejtek minden lelki bánatot!-

-Akkor ezért ittad meg?- 

-Igen!- Arcára ráült a szomorúság. 

-Harry miatt tetted igaz?- Megsimogattam az arcát, de ő nem felelt. -Gyere ide!- Átöleltem őt, amennyire fizikailag lehetséges volt. -Idővel könnyebb lesz hidd el!- Suttogtam. 

Egy darabig ölelkezve ültünk az ágyamon, és csak arra tudtam gondolni, hogy az az átkozott pont a leggyengébb pillanatomban ütött ki! De legalább volt annyi esze, és haza hozta Lauren-t. 

-Zayn?- Nézett fel íriszeimbe, a régi önmagával. -Mi történt az este?- 

-Biztosan tudni szeretnéd?- Eltűrtem egy kósza hajtincset, az arcából. 

-Igen!- Felelte szerényen. 

-Akkor elmesélem, amire emlékszem!- Megcsókoltam homlokát.