꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

20. Fejezet.

*Lauren szemszöge.*

-Még nem az!- Flegma mosolyt villantottam, és elnéztem a szeméből. -Direkt nem feküdtem le vele!- Tettem hozzá. 

-Miért nem?- Fordította maga felé az arcomat. 

-Mert azt hittem hogy szerettél annyira, hogy meg tudtuk volna beszélni a dolgot!- Próbáltam mutatni, hogy nem hat meg semmi amit tesz vagy mond. Ellöktem magamtól, ő pedig a szemben lévő falnak nyomódott. -Nem feküdtem le vele, mert hiába nem vagyunk te meg én együtt, bennem volt annyi tisztelet, hogy még vártam! De te ezt pont leszartad, és ne hazudd hogy nem, mert ma vágott pofán a hír, az új bigédről! Na ez a különbség közted és énköztem Harry! Én szerettelek!- Magamra mutattam. -De te engem nem!- A mellkasába böktem a mutatóujjammal. -De tudod drágám, ezek után már nincs mit vesztenem!- Megvontam a vállamat, és hátrálva tovább folytattam az utamat. -Maximum megkapja Zayn amit akar, nekem pedig lesz egy kellemes estém vele! Ennyi!- Fejeztem be a szónoklatot végezetül otthagytam. Be viharoztam nővérem szobájába, majd becsapva magam mögött az ajtót, a döbbent szemeivel találtam magamat szemben, miközben válogatta a ruhakat. Nekem nem is kellett több, útnak indultak könnyeim. Nem értette hogy mi van, de ledobta kezéből a textilt az ágyra, és egyből átölelt. 

*Zayn szemszöge.*

Vígan iszogattuk az üveg kis Bourbon-ünket Jeffrey-vel, amikor szó nélkül betért Harry az étkezőbe, miközben magára vette a bőrdzsekijét. Meglepetten néztük, ahogy leült velünk szembe, és a piára nézett. 

-Adj egyet Jeff!- Rápillantott, majd a kijelölt Csapos öntött neki, és elé csúsztatta a poharat. Nyomban beleivott, és rám nézett. -Miért hazudtad azt, hogy megvolt neked Lauren?- Tért a tárgyra. 

-Hogy mi?- Akadtak fent szemöldökeim. 

-Hoppá!- Felállt Jeff mellőlem, majd pedig én is, és felé fordultam.

-Te itt maradsz!- A vállára tettem a kezemet, és leültettem.

-Jeffrey azt mondta, hogy meghúztad több mint egy hete Lauren-t, a szakításunk előtt!- Adta tudtomra, én pedig rá néztem az említett személyre. 

-Miért mondtad ezt neki?- Vontam kérdőre. 

-Furcsa hangokat hallottam a szobádból kiszűrődni, Lauren pedig nem volt a sajátjában. Hát gondoltam biztos megvolt neked, és hát mivel mind a kettőtökkel jóba vagyok, így nyilván elmondtam amit hallottam.- Magyarázkodott. 

-Undorítóan kétszínű vagy! De arra nem gondoltál, hogy esetleg pornót néztem? Miért kellett hazudni?- 

-Én nem akartam hazudni!- Vágta rá, és váltogatta rajtunk a tekintetét. Visszanéztem Harry-re, aki az igazat szólva, eléggé maga alá csúszott. 

-Ez kurva jó!- Motyogta az asztalon könyökölve, kezében a pohárral, amibe ismét beleivott. 

-Szóval te azért kurtál fére, mert azt hitted, hogy nekem meg volt ő?- Érdeklődtem, és én is belekortyoltam a Whisky-mbe. 

-Nem kurtam félre jó? Már amúgy sem voltunk együtt, az nem számít annak!- Szépített. 

-De akkor is mással voltál. Nem tök mindegy?- Vágtam a képébe. -Ha tudni akarod, ő baromi sokáig került engemet, mert abban reménykedett szerencsétlen, hogy te majd talán, és itt most a talán-on van a hangsúly, megbeszéled vele a dolgot. Abban a hitben volt egészen a mai napig, hogy talán egyszer még lehet közös jövőtök! De mint ma megtudtam, ő meg tudta, hogy te valami Linda-val kavargatsz. Így bosszúba fojtva a helyzetet, rám mászott. Igaz nem volt semmi komoly, de hát ami késik, az nem múlik drága barátom! És mielőtt közbe vágnál, hozzá teszem azt is, hogy eszem ágában sem volt úgy megfektetni, hogy te meg ő együtt vagytok, illetve hát már csak voltatok. És most itt leszögezem Harry, hogy ha megtörténik a dolog, akkor azt ő fogja kezdeményezni, nem pedig én! De az pedig a te hibád lesz, mert inkább hallgattál egy szavában nem biztos emberre, mint hogy megkérdezted volna az állítólagos egyik résztvevőt, azaz engem!- Közelebb hajoltam hozzá. -Tudod Cimbi, te lökdösted őt a karjaimba, nem pedig én csábítottam el! És most független attól hogy lesz-e jövőnk Lauren-el vagy sem, én minden percben azon leszek, hogy élvezze minden egyes percét! Mert megérdemli. Tudod miért? Mert egy olyan érzelmileg labilis nullát szeretett, mint amilyen te vagy! Na ezeken gondolkozz el, és utána kezdj el itélkezni felettünk! De ha most megbocsátasz, megkeresem és megcsókolom! És tudod hogy miért? Hogy basszam az agyadat, és hogy érezze azt, hogy valaki nem veszi semmibe!- Lehúztam az utolsó korty Bourbon-t, és az asztalra tettem a poharat. -Kösz a Whisky-t Jeff!- Végezetül azzal a lendülettel elhagytam az étkezőt.