꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

32. Fejezet.

*Susan szemszöge.*

Kábultan nyitogattam szemeim, de aligha fókuszáltak. Egy halk mocorgást hallottam.  

-Ki van még életben?- Próbáltam hangosan kérdezni. 

-Én!- Nyögte Jeffrey.

-Már én is!- Nyögött fel Apám. -Ó istenem!- Szorította össze fogait. -A karom!-

-Nekem a bal lábam tört el!- Mondta Jeff.

-A többiek?- Kérdezte Apu. 

-Várjatok!- Kicsatoltam a biztonsági övemet, és megkapaszkodtam az ülésekben, majd megpróbáltam pulzusokat tapintani. -Elina életben van!-

-Hála istennek!- Suttogta Apu. -Kate is!- 

-Lauren is, csak nagyon gyenge a pulzusa!- Jelentettem ki. 

-A srácok is köztünk vannak még!- Adta tudtunkra Jeffrey. 

-Ébredj!- Ráztam vállától fogva Lauren-t, nem túl erősen. -Lauren ébredj!- Hiába próbálkoztam, nem reagált. 

-Ki kell jutnunk!- Jelentette ki Jeffrey.

-Hát ki kellene, de hogyan te nagy okos?- Kérdeztem. -Oldalán fekszik az egész autó! Csak Apu felől lehetne kimászni. Apa próbáld meg kinyitni az ajtót!-

-Azt csinálom!- Nyögte. -De beragadt!- 
Viszonylag rövid próbálkozás után, de sikerült neki kinyitni. Kimászott, de visszahajolt. -Próbáljatok előre mászni, ha birtok! A többieket nem mozdítjuk meg, mert nem tudjuk hogy milyen sérüléseik vannak! Hívunk segítséget!- Vázolta fel a tervet. 

-Oké!- Feleltük. 

Óvatos lépteket tettem előre, majd visszafordultam, hogy segítsek Jeffrey-nek. Nehezen de sikerült átlépnie az üléseket, én pedig Apu segítségével kimásztam, és kiszedtük Jeff-et is. 

-Kinél van működő telefon?- Tette fel a kérdést Apu. -Mert az enyém meghalt!- 

-Az enyém is!- Vágtam rá elkeseredetten.

-Basszus! Az enyém a kocsiban maradt!- Sziszegte, a földön ülő.

-Most mit csináljunk?- Néztem az elgondolkodó arcú apámra. 

-Van egy tervem!- Szólalt fel. -Innen még nincs messze az a kis bolt, ahova mentünk volna vásárolni. Én és Susan, elmegyünk oda. Jeff te addig maradj itt, és bújel. Nem lehet tudni, lehet hogy Clark műve az egész!-

-Rendben!-

-De és mi lesz a többiekkel?- Kérdeztem aggódva. 

-Reméljük hogy hamar odaérünk a bolthoz!- Sóhajtott. -Nyomás!- Siettetett, végül elindultunk. Olyan gyorsan mentünk, amennyire csak bírtunk! De sajnos a sérüléseink, nagyban lelassítottak minket. 

*Jeffrey szemszöge.* 

Megkerültem a járművet, hogy a takarásában legyek. Azonban nem sokkal később, elég távolról, de érkezett egy autó. Nem akartam otthagyni a többieket, de muszáj volt be sántikálnom az erdőbe, hogy elbújjak! 

*Clark szemszöge.*

Hangosan felnevettem, amikor észrevettem az árokban lévő kocsit. Megálltunk mellette, én pedig kiszálltam hogy összeszámoljam a drágáimat. 

*Jeffrey szemszöge.*

-A kurva életbe Clark!- Suttogtam dühösen, egy fának a takarásában. -Tudtam hogy az ő keze lehet benne! Esküszöm amint alkalmam nyílik rá, megölöm!- Sziszegtem. -Figyelmeztetnem kell Jack-et!- 

*Clark szemszöge.*

-Bazd meg!- Rácsaptam a kocsira. -Három hiányzik!- Kibaszottul idegesen elkezdtem gondolkodni. -Szedd ki őket, és nézd meg hogy élnek-e!- Azonban az emberem nem mozdult. -Ez parancs!- Kiabáltam. 

-Máris Uram!-

-Nem lehetnek még olyan messze!- Lassan fordulgatni kezdtem. -Akkor induljon a hajtóvadászat Drágáim!- Vigyorogtam. -Mind megdöglötök!-

*Jack szemszöge.*

-Gyere Susan!- Fordultam vissza, de ő hirtelen rosszul lett. Oda siettem hozzá, hogy megfogjam. -Minden rendben?- Ekkor vért köhögött fel. -Istenem!- 

-Nem bírom Apu!- Alig bírt beszélni. 

-Jó! Figyelj ide!- Elindultam vele az erdőbe, és elbújtattam egy fához. -Maradj itt! Ígérem sietek vissza!- 

-Oké!- Nézett rám kábán. Annyira nem akartam otthagyni, de szorított az idő. Felálltam hogy tovább menjek. 

-Apu!- Szólt utánam, én pedig visszamentem hozzá. 

-Igen kincsem?- Megsimogattam arcát. 

-Mondd meg Kate-nek, hogy..- Ismét köhögött. 

-Ne erőltesd magad!- Könnybe lábadt szemem. -Te magad fogod megmondani neki, erről én magam kezeskedem!- 

-Kérlek!- Kapkodott a levegőért. -Hallgass végig!- Kérlelő pillantásokat intézett hozzám. -Mondd meg Kate-nek, hogy megbocsátok neki!- Szavai hallatán, megindultak a könnyeim. -És!- Ismét vért köhögött fel. -Mondd meg mindenkinek, hogy szeretem őket! Zayn-nek pedig azt is, hogy hiába a bátyám..- Elhallgatott egy pillanatra. -Őt is szeretem!- Mosolygott rám gyengén.

-Susan kérlek!- Elsírtam magam. -Ki kell tartanod!- Vállaira tettem a kezem. 

-Szeretlek Apa!- 

-Én is téged kincsem, mindennél jobban!- Átöleltem őt, amennyire csak tudtam. -Nagyon szeretlek pici lányom!- Zokogtam. 

*Clark szemszöge.*

-Uram!- Szólalt fel, a testek mellett guggolva. -Mindegyik él!-

-Az hogy lehet?- Akadtam ki. -Ennyire szar munkát, hogyan végezhettek?- Förmedtem rá, ő pedig fegyvert ragadt, hogy lelője őket. -Várj csak!- Elgondolkodó pillantásokat mértem rájuk. -Tedd be ezt a négyet a kocsiba.- 

-És azzal a nővel mi legyen?- Kérdezte Kate-re célozva, én pedig leguggoltam hozzá.

-Őt én rakom be, a csomagtartóba!- Néztem végig testén, végül a fiamén is. 

*Jeffrey szemszöge.* 

Már alig bírtam menni, de nem adhattam fel. 
Nem tudom hogy milyen hosszú sántikálás után, de megtaláltam Susan-t egy fánál ülve. 

-Édes istenem!- Abban a pillanatban a szívem majdnem megadta magát. Olyan gyorsan mentem oda hozzá, ahogy csak bírtam. -Susan!- Lihegtem, de nem felelt. Ellenőriztem a pulzusát, azonban alig élt. -Nem halhatsz meg!- Arcára tettem véres kezeimet. -Istenem!- Elsírtam magam. -Szeretlek te kis bolond! Jobban mint ahogy azt te hinnéd! Már az első perctől fogva, amióta csak ismerlek!- Törölgettem az arcomat. -Térj magadhoz!- Simogattam fejét, végül ajkaira pillantva megcsókoltam őt. Könnyem áztatta arcomat, az övéhez érintettem, hogy halljam szuszogását. 

-Jeff.- Nyögte félig suttogva, szemeim pedig nagyra nyíltak. 

-Susan!- Néztem hófehér arcára. 

-Te most megcsókoltál?- Egy halvány mosoly lapult meg arcán. 

-Igen!- Lelkesedtem fel mosolyogva, élet jelei láttán, hallatán. -És ha kell, megteszem még százszor!-

-Akkor én annyiszor képellek fel!-

-Rendben!- Mosolyom levakarhatatlan volt. -Szeretlek Susan!- Megcsókoltam homlokát. -De most Apád után kell mennem!-

-Mi történt?- Próbált rám nézni. 

-Az egész Clark műve volt! Attól félek, hogy a többieket megölte, de lehet hogy elvitte őket!- Hadartam. 

-Istenem!- Remegni kezdett ajka. -Ez nem lehet igaz!- Sírásban tört ki. -Ne hagyj itt kérlek!- Nehezen de megfogta kezemet. Némán néztem rá, tehetetlenül. 

-Itt maradok!- Suttogtam, és leültem mellé. Ő a vállamra hajtotta a fejét, én pedig belepusziltam fürtjeibe. -Vigyázok rád!-