꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

8. Fejezet.

*Zayn szemszöge.*

20:29 óra. 

Visszatértem a félig leégett házhoz, és csak némán bolyongtam a törmelékek között. Gondolataimból kikászálódva, megpillantottam egy képkeretet, az egyik gerenda alatt. Leguggoltam, és megfogtam. 

-Hát igen!- Elmélyült gondolataimba fogadtam a hármunk közös képét. Ha lehet így fogalmazni, akkor ez az egy év volt a legszebb évem, a mai napot leszámítva. 

-Zayn?- Szólított nevemen valaki. Felálltam és Jack-el találtam szembe magam. 

-Nem akartam elszökni!- Emeltem fel kezeimet bohóckodva. -Csak ide jöttem nosztalgiázni egy kicsit!- Sétáltam felé. -Nem kicsit oda lett minden!- Néztem körbe, közben pedig a hátam mögé fogtam, az említett végtagjaimat. -Hát ja. De legalább nem robbantunk vele együtt, Lauren-el.- 

-Zayn! Maga szabad!- 

-Hogy mondja?- Akadtak fent szemöldökeim. 

-Teszek róla, hogy semmissé tegyenek minden vádat maga ellen!- 

-Most komolyan beszél?- Nem akartam hinni a fülemnek. 

-De csak egy feltétellel!- Lépkedett közelebb hozzám. 

-És mi lenne az?- Izgatottá váltam. 

-Addig velünk marad, amíg el nem kapjuk az apját. Utána oda megy, ahova csak akar! De ne kerüljön a szemem elé!- Egy halvány mosolyt villantott. 

-Ez csak természetes, és köszönöm!- Feleltem határozottan. -És a többiek? Ők börtönbe kerülnek?- Érdeklődtem, de csak egy mindent eláruló mosolyt kaptam. 

-Jó éjt Zayn!- Megpaskolta a vállamat, majd csak néztem ahogy elsétált. 

-Susan!- Mosolyogva suttogtam. 

[...]

Belefeledkezve mindenbe, lassan betértem Carlotta-val való régi házunkba. A nappaliban lerúgtam magamról a cipőt, majd bekapcsoltam a Tv-t, amiben valami Olasz film törte meg a csendet, és a kanapéra dobtam a talált képeket. Ki caplattam a konyhába, hogy valami kaját csináljak. Benéztem a frizsiderbe, azonban aligha volt benne valami ehető. Sóhajtva becsuktam az ajtaját, majd ekkor szembe néztem valakivel, akitől nyomban megállt bennem az ütő is. 

-Helló fiam!- Sétált közelebb, a konyha ajtótól. 

-Te mégis mi a fenét keresel itt?- 

-Jöttem elköszönni!- Felelte, én pedig megvizsgáltam őt a szememmel. Látszólag nem volt nála fegyver. 

-De minek? Sohasem volt az erősséged!- Készen álltam a konyhapulthoz vetődni egy késért, ha netán próbálkozna valamivel. 

-Tudom, de hát valahol el kell kezdeni!- Az ablakhoz lépkedett, és kicsit elhúzta a függönyt, hogy kinézzen rajta. 

-Oké, akkor most áruld el, a látogatásod igazi okát!- Karba fontam kezeimet. 

-Ugye most már tudod, hogy Lauren apja az én legjobb barátom volt. Igaz?- Rámpillantott. 

-Igaz. És?- Közelebb lépkedtem a pulthoz. 

-Van amit nem tud Lauren, az apjáról!- 

-Mégpedig?- Felvontam szemöldökeimet. 

-Az apja igazából egy bérgyilkos volt, és nekem dolgozott! De egy nap gondolt egyet, és benyögte hogy nem gyilkol tovább, mert nem akarja magát a családja előtt lebuktatni, és hát mert inkább velük szeretett volna inkább lenni. Aznap karácsony estéjén, amikor Lauren-hez tartottak, mint te is tudod meghaltak.- 

-A lényeget kérlek!- Fújtattam. 

-Emlékszel amikor még jó kisfiam voltál? Megkértelek téged, hogy buheráld meg az egyik kocsimat, amiről te mind végig azt hitted, hogy tényleg megjavítottad. Na az a kocsi igazából, nem az enyém volt! Hagytam hogy azt csinálj vele, amit akarsz.- 

-Ne!- Nyeltem egyet. 

-De!- Ismét rám nézett. -Miattad haltak meg Zayn! Te ölted meg őket!-

-Ez hazugság!- Nagyon dühös voltam.

-De nem is ez a lényeg!- Grimaszolt. -Hanem hogy az alma, nem esik messze a fájától. Nem tudom hogy mennyire figyelted a házamat, amikor jöttél megmenteni Lauten-t. Az a sok ember, mind miatta halt meg. Megölte őket, hidegvérrel. Azzal hogy felrobbantottam a házukat, bekapcsoltam benne a gyilkos ösztönt.- Felém vette az irányt. -Egyszer meg fogja tudni, hogy a te hibádból haltak meg a szülei, és téged is megfog ölni. Hogy miért? Mert olyan mint az apja! Egy igazi gyilkológép! Csak hát valakinek tudnia kellett vele bánni. Tudni kellett hogyan bekapcsolni ezt benne. Szóval veszélyben vagy fiam!- Sóhajtott. -Csak ennyit akartam. Ha van egy kis eszed, te is elhúzol az Országból!- Elindult az étkező ajtaja felé. -Ja és még valami!- Visszapillantott a válla felett. -Carlotta egy percig sem volt a tiéd! Ő az én szeretőm volt, és én küldtem az FBI-hoz, hogy be egye magát a pici szívedbe! Mindvégig tudtam, hogy itt vagytok Toscanaban.- Egy kaján mosolyt villantott. -Hogy miért öltem meg mégis? Mert jól esett!- Visszafordult a kijárat felé. -Ég veled fiam!- Mondta, majd elsétált. Kést ragadva utána futottam, hogy leszúrjam hátulról, azonban valaki leütött. Nyomban elvesztettem az eszméletemet. 

*Clark szemszöge.*

-Még mindig nem tanultál semmit fiam!- Leguggoltam hozzá. -Soha ne légy ennyire kiszámítható!- Sóhajtottam. -Jobb is hogy nem a Diaz nevet viseled. Szégyent hoznál rám!-

*Susan szemszöge.*

Fáradtan és szétszórtan, üldögéltem egy kis széken, közben fogtam alvó barátnőm kezét. 

-Szerintem ma már nem tér magához kincsem!- Törte meg a csendet Stefan, az ajtóban állva. -Haza kéne mennünk!-

-Menjenek csak nyugodtan!- Lépkedett beljebb az egyik doktornő. -Majd én vigyázok rá!- Mosolygott. Vissza pillantottam Lauren-re. 

-Oké!- Nehezen de felálltam, és elindultam a nő felé. -Köszönöm Doktornő!- 

-Csak szólítson Elina-nak!- 

-Rendben!- Mosolyogtam. 

-Ne aggódjanak! Ezt ma már mondtam Leo barátjuknak is!- Rá pillantott barátnőmre. -Rendben lesz!- 

-Köszönjük!- Sétált mellém Stefan, majd átkarolta a vállamat, és elhagytuk a helyiséget. 

*Elina szemszöge.* 

Oda sétáltam a lány ágyához, végül megfogtam a kezét. -Minden rendben lesz Húgi!- Mosolyogtam.