꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

30. Fejezet.

21:02 óra. 

*Kate szemszöge.*

Lassan elkezdtem összeszedni a szemetet, közben mosolyogva néztem, a tűz körül ülő gyerekeimre, és barátaikra. Öröm volt látni, hogy milyen felszabadultak is voltak. Sztorizgattak nevettek, bár szemükben ott volt a megtörtség is! Legfőképp a farönkön üldögélő kislányomnak, aki néha a maga mellett lévő üres helyre pillantott. El sem tudom képzelni, hogy mit érezhet! Próbál társalogni, túllépni, de mégis ott van a szívében az az űr! Nagyon hiányzik neki. 
Gondolataimból Lauren zökkentett ki, ahogy elkezdte szedni a szemetet, ezzel nekem segítve. 

-Ülj csak vissza nyugodtan!- Mosolyogtam rá. 

-Szívesen segítek!- Tette bele a fekete zsákba, a sörös dobozt, és a mályvacukros zacskókat. -Régen nagyon sokat segítettem anyukámnak, ha arról volt szó!- Elmerengő mosollyal pakolt a zsákba. 

-Figyelj Lauren!- Megálltam és a vállára tettem a kezemet, ő szemeimbe pillantott. -Szeretném ha tudnád, hogy bennem megbízhatsz! Látom hogy nincs minden rendben köztetek Harry-vel, és azt is, hogy a fiam fülig szerelmes beléd. Tudod ez egy anya előtt, nem titok! Mi mindent látunk!- Mosolyogtam. -Egy dolgot tudok neked tanácsolni!- Minden szavamra figyelt. -Hallgass a szívedre! Ha szereted Harry-t, akkor ne halogasd elmondani neki! Viszont ha úgy érzed hogy nem tudsz neki megbocsátani, akkor el kell felejtened őt! Lehet hogy a fiam a kulcs mindenhez.- Rá pillantott Zayn-re. -Ha úgy érzed, akkor adj neki egy esélyt! Idővel úgy is tudni fogod, hogy miképp kell döntened!- 

-Köszönöm Kate!- Sóhajtott. 

-Nem muszáj megjátszanotok magatokat! Előttünk nem!-

-Ez bonyolult!- Kicsit elszontyolódva pillantott le, az előttünk lévő fa asztalra. -Én szeretem Zayn-t, és tudom hogy mellette boldogabb lehetnék mint Harry mellett.- Rápillantott az utóbb említett személyre. -De valami még mindig hozzá köt!- 

-Engedd hogy megbékéljen a lelked! Nehéz időkön vagytok túl, és kell az újabb erő, hogy végre elkapjuk Clark-ot. Én azt mondom neked, hogy ne az elvártak szerint cselekedj! Válassz az érzéseid alapján!- Szavaim után rám nézett, és elmosolyodtunk. 

-Köszönöm!- Éreztem hogy szüksége volt rá, így átöleltem őt. 

*Susan szemszöge.*

Hallgattam a többiek beszélgetését, miközben észrevettem, hogy Kate átölelte Lauren-t. Akaratom ellenére egy egészen picit, tényleg csak egy hangyányit, de elmosolyodtam. 
Fáj hogy lemondott rólam, és hogy ennyi év után kellett megtudnom mindent. Látom hogy igyekszik, de egyszerűen képtelen vagyok neki megbocsátani! Lehet hogy idővel talán már nem fogok neheztelni rá, de sohasem felejtem el hogy nem volt mellettem! 

*Lauren szemszöge.*

Nagyon jólesett beszélgetni Kate-val! Kicsit olyan érzésem volt, mintha az én anyukám szavait adta volna át! 

-Segíthetek?- Lépett köreinkbe Zayn, és a zsákra pillantott. 

-Hát ha szeretnél fiam!- Megsimogatta a hátát. 

-Ülj csak le anyu, mi majd befejezzük Lauren-el.- Mosolygott. 

-Biztos?- Pillantott rám is, én pedig helyeslően bólintottam. 

-Persze! Menj csak.- Felelte a zsákot fogó srác, végül Kate leült Jack mellé, aki átkarolta őt. 
Mi pedig folytattuk a munkát csendben, azonban csak egy darabig. -Kibeszéltetek mi?- Mosolyra húzta száját. 

-Hát valami olyasmi!- Feleltem, szintén elmosolyodva. -Igazából rendet tett a fejemben!-

-Igen?- Pillantott rám. 

-Aha! Már nem ártott.- Emeltem felé az arcom. -Sokat segített!- Beletettem az utolsó szemetet is a zsákba.

-Van kedved kicsit sétálni?- Tartotta felém a kezét, én pedig egy másodpercre Kate-re néztem, aki egy mosollyal bólintott. 

-Sétálhatunk!- Feleltem, majd meglepetésemre, összekulcsolta ujjainkat, és ott hagytuk a többieket. 

[...] 

Néha kezünkre pillantottam, ami kellemes érzéssel töltött el. Néma csendben sétáltunk egymás mellett, közben elgondolkodtam Kate szavain. 

Vissza emlékeztem mindenre, amiken keresztül mentünk Zayn el. Azokra az időkre, amikor ápolt, etetett mert erőtlen voltam a láztól, figyelt rám, az érzéseimre. Amikor megvédett, megmentett a robbantástól, és hogy mindig ott volt, amikor szükségem volt rá! 

Tudom hogy mit tett a szüleimmel, ahogy azt is, hogy nem szándékosan tette. Nem haragszom rá, bár fáj! De mindent egybevéve, már több mint egy éve hogy folyamatosan vigyáz rám, és ezt soha nem fogom elfelejteni! 

-Figyelj Lauren!- Rám pillantott, közben megálltunk egy farönknél, és leültünk. Elég nehezen kezdett bele a mondandójába, de egy mély levegővétel után, ismét rám nézett. -Tudom hogy most nehéz helyzetben vagy, és hogy kétfelé húz a szíved! De szeretném hogy tudd, hogy én nem szeretnék akadály lenni a számotokra!-

-Zayn!- Szólítottam kérlelően 

-Hallgass végig kérlek!- Megfogta a kezemet. -Szeretném hogy tudd, hogy én az életemnél is jobban szeretlek! Nem tudom hogy mikor, és hogy miért szerettem ennyire beléd, de megtörtént, és nem bánom! Azonban nem szeretném, hogy az én érzéseim befolyásolják a tiédet. Értesz?- Bólintottam. -Szóval gondolkodtam.- 

-Zayn!- Jobban felé fordultam, és a kezemet fogó kezére tettem, a szabad említett másik végtagom. 

-Figyelj Lauren! Bárhogy is dönts, én mindig melletted leszek! De egyetlen egy dologra kérlek téged!- Mélyen íriszeimbe fúrta pillantását. -Mondd el hogy mit érzel!- Arcán ott volt a fájdalom, és a szerelem egyvelege. Szinte lelni lehetett szemeiből, hogy annyira vágyott arra, hogy valóban őt válasszam! -Elmondod?- Végigkísérte tekintete, arcom minden rezzenetét. -Vagy tudod mit?- Zavarba jött hirtelen. -Hagyjuk ezt most, inkább menjünk!- Fel akart állni, azonban én nem hagytam neki, így vissza ült. Lassan oda hajoltam hozzá, végezetül lágyan megcsókoltam őt. 
Abban a csókban, benne volt minden iránta táplált érzésem, és tudtam hogy érezte. Amint véget ért, belepillantott íriszeimbe. -Mindig szeretni foglak!- Suttogta, majd legördült egy könnycsepp arcán, végül felállt és lassan elsétált. Fájó pillantásokkal néztem utána, de tudtam hogy ez így a helyes! 

*Harry szemszöge.*

Elmerengve fürkésztem a tó vizét, melyen vissza verődtek a csillagok fénye. 

-És arra emlékszel, amikor ruhástól bevittél a jakuzziba?- Tette fel a kérdését az, akire a leginkább vágytam. Lassan irányába fordultam. -És arra, amikor némán néztük a csillagokat, egy édes vörösbor társaságában?- Sétált felém, én pedig felé.

-Én igen!- Feleltem. -És te emlékszel arra, amikor azt mondtam, hogy attól félek, hogy elveszítelek?- Megálltam vele szemben. 

-Igen!- 

-És elvesztettelek!- Lepillantottam, a köztünk lévő üres helyre. 

-Hát szerezz vissza!- Suttogta, én pedig rá néztem arcára. -Bizonyítsd be, hogy szeretsz!- Lépett közelebb, és abban a pillanatban már nem bírtam tovább uralkodni magamon. Megfogtam kezeimmel arcát, és megcsókoltam őt.
Szívem oly hevesen vert, azt hittem hogy kiugrik a helyéről! Nem akartam hogy véget érjen ez a pillanat! Örökkön örökké vele szeretnék maradni! Szaladgáló kis ördögöket szeretnék tőle, egy közös kis családi házat! Mellette szeretnék megöregedni, és ezért tenni is fogok! Az életem végéig bizonyítok ha kell! 

*Zayn szemszöge.*

Leültem a már majdnem kialvó tűzhöz, melyet senki sem őrzött már. 
Hogy fáj-e a szívem? Rettentően! Azonban ez várható volt. Sohasem fogom elfelejteni Lauren Morris-t, és a rengeteg emlékeinket! Én mindig ott leszek neki, de már csak mint barát! 

-Jól cselekedtél!- Sétált hozzám Elina, majd leült mellém a farönkre. -Tudom hogy most fáj, de idővel könnyebb lesz, hidd el!- Mosolygott. 

-Tudom!- Sóhajtottam. 

-Tessék!- Mutatott a vállára. -Ezen kisirhatod magad te is!- Gyengén elnevettük magunkat. -Leo!- Elmosolyodott, végül pedig én is.