꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

17. Fejezet.

2 Nappal később

*Zayn szemszöge.* 

Még esélyem sem volt elbúcsúzni Lauren régi énjétől, mert amint Virginiába ért a helikopter, ő úgy szállt ki, mint ahogy a kórházból visszatérésekor láttam. Az ügynökök kíséretében sétált a hatalmas téglás épület bejárata felé. Fájó szívvel néztem végig a jelenetet, de ez várható volt! 
Neki Harry a szíve választottja, én pedig tettem amit tettem a családjával. Hiába nem volt szándékos, akkor sincs rá bocsánat. 

*Lauren szemszöge.*

Betértem az óriási házba, ahol már mosolyogva várt Jeffrey, Jack, és oldalán feltételezhetően Zayn édesanyja, na és persze a nővérem. Mindenkit átöleltem, azonban szemeimmel kerestem Susan-t és Harry-t. Rá pillantottam Jack-re, aki az emelet felé biccentett a fejével.

-A második emeleten, a harmadik ajtó Susan szobája.- Mondta, én pedig egy gyenge mosollyal elindultam. 

*Harry szemszöge.*

-Készen állsz fogadni Lauren-t?- Mosolyogva kérdeztem, a vállait fogva. 

-Azt hiszem!- Mosolygott, és a szemeimbe nézett. 

-Akkor induljunk gyere!- Már mentem volna az ajtó felé, amikor ő megfogta a kezem. 

-Várj Harry!- Elém lépett. -Köszönöm! Köszönöm neked ezt a pár napot!-

-Ugyan!- Arcára tettem a kezem. -A barátok erre valók!- Feleltem, azonban akkor ott valami történt. Lehet hogy a túlzott öröm uralkodott el rajtunk, de olyat tettünk amit nem lett volna szabad. Ajkaink összeértek, és megtörtént az, amit a legrosszabb álmomban sem reméltem volna. Lauren ezt végig nézte. Susan és én is elsápadtunk attól amit tettünk, és hogy ezt még Lauren-nek is látnia kellett. 

-Lauren!- Szóltunk az elszaladó lány után egyszerre, majd összenéztünk. Nem késlekedve utána indultunk. 

*Zayn szemszöge.*

Olyan furcsa volt az anyámmal való ismét találkozás! Kellemes érzéssel töltött el átölelni őt, azonban ekkor megláttam a lépcsőről lerohanó Lauren-t, akinek döbbenetemre könnyek voltak a szemeiben. 

-Bocsáss meg anyu!- Bontottam az ölelkezést, és a házból kiszaladó lány után futottam. 

-Lauren várj!- Kiabáltam, miközben ő megkerülve az épületet, térdre borult és sírt. Elképzelni sem tudtam, hogy mi történhetett vele, de nyomban letérdeltem hozzá. -Mi történt?- Próbáltam arcára nézni, de ő nem tudta elmagyarázni, csak hirtelen átölelt. Majd hogy nem széttépte az ingemet, annyira markolta azt. Ekkor megpillantottam Harry-t, és Susan-t, teljesen kétségbe esve. 
Mégis mi történhetett? 

[...] 

Harry szobájaban ültem az ágyon, ő pedig levegőt is alig véve, magyarázkodott. 

-Egyszerűen nem tudom hogy mi történt!- Erőtlenűl a combjaira ejtette karjait. -Egyik percben megköszönte, hogy vele voltam a nehéz időkben, a másikban már azon kaptuk magunkat, hogy megcsókoltuk egymást!- Értetlenkedve nézett rám. -Figyelj Zayn!- Határozottá vált tekintete. -Baromi nehéz időkön ment keresztül Susan, és tényleg nem kívánom senkinek sem ami vele történt, és azt is tudom hogy ez nem magyarázat a tettünkre, de te is tudod hogy ti is megtettétek már párszor!- 

-Harry!- Próbáltam szóhoz jutni, mert már sajnáltam őt is. 

-Basszus! És nem hívtam vissza, amikor megígértem!- Idegesen túrt fürtjeibe. 

-Harry!- Erélyesebben szóltam rá, és felálltam, majd ekkor végre rám figyelt. -Pár nappal ezelőtt..- Végig sem mondtam, de talán nem is kellett volna bele kezdenem. 

-Mi volt pár napja Zayn?- 

*Lauren szemszöge.*

A nekem szánt szobában magyarázkodtam a növéremnek, aki lesokkolva hallgatott végig. 

-És végül megcsókoltuk egymást a hotelben!- Szégyenkezve takartam el arcomat. 

-Azta!- Ennyit tudott csak regálni. -Hát Húgi, ez bonyolultabb mint gondoltam.- 

-Tudom!- Mondtam kicsit kényes hangon. Felhúztam mellkasomhoz a térdeimet, karjaimat összefontam rajtuk, és belehajtottam a fejemet. -De szeretem őt!- Néztem fel rá. 

-Kit?- Vonta fel szemöldökeit. 

-Hát Harry-t!- Vágtam rá.

-Szerintem adj magatoknak egy kis időt!- Megsimogatta a hátamat. -Most a legfontosabb az, hogy kibéküljetek Susan-al! Most hatalmas szüksége van rád!-

-Ezt is tudom.- Motyogtam, félig a karjaimba bújtatott arccal. -Csak egyszerűen nem bírok..-

*Susan szemszöge.*

-A szemébe nézni!- Mondtam Jeffrey-nek, a hatalmas étkezőben ücsörögve.

-Hát kislány, jó nagy slamasztikában vagy ezt meg kell hagyni! Ezért jobb az én életem. Nincs nő, nincs baj!- Nevetett. 

-Elhiheted, hogy én sem így akartam ezt! Még csak most vesztettem el Stefan-t, erre azon kapom magam hogy Harry-vel csókolózom. Szerinted nem szégyellem magam?- Az asztalon lévő karjaimba hajtottam a fejemet. 

-Hát ja!- Elgondolkodóan az asztalra nézett. -Még ki sem hűlt a teste!-

-Jeffrey!- Szóltam rá mérgesen, majd a vállába boxoltam. 

-Jól van na! Bocs!- Nevetett gyengén. -Hát amondó vagyok, hogy szard le az egészet. Vedd lazán! Megtörtént, hát megtörtént! Hányszor csókolták már meg egymást Zayn-el?-

-Párszor!- Motyogtam. -Amitől mondjuk még mindig forog a gyomrom!- Közöltem. 

-Na hát akkor meg? Figyelj csajszi!- Jobban felém fordult a széken. -Legyen annak bűntudata, akinek több a bűne. Nem de?- 

-Igazad van!- Sóhajtottam. -De akkor is bánom!- 

*Zayn szemszöge.*

-Szóval?- Nézett rám gyanakvóan. 

-Lehet hogy a pia hatása volt, hisz mind a ketten ittunk, de mi is megcsókoltuk egymást!- Árultam el félve. 

-Na hát ez nagyszerű!- Idegesen, de kicsit megkönnyebbülten mondta. Csípőre tette kezeit, majd mire egyet pislogtam, bevágott nekem egyet, ami miatt fájdította az öklét. 

-Na most jobb?- Simogattam az arcomat. 

-Egy kicsit!- Motyogta. 

-Lassan immunis leszek a jobb horgodra. A legközelebbit ballal kérem!- Mozgattam meg az államat a kezemmel. -Figyelj Haver!- Megfogtam a vállát. -Szerintem adj magadnak egy kis időt, ahogy neki is. Majd ez ki fog alakulni!- Még magam is meglepődtem, hogy milyen bölcs voltam. 

-Igazad lehet!- Nézett rám. 

-Na gyere! Hoztam egy kis Olasz Bourbont. Most úgy is rád fér!- Mosolyogtam, végül elindultunk a szobámba. 

*Lauren szemszöge.*

-Bár!- Gondolkodóan a mennyezetre nézett. -Ha engem kérdezel, én Zayn-t választanám!- Nézett rám huncut szemekkel. -Ő nem olyan kis nyuszi, mint Harry!-

-Hát én pont azért szerettem Harry-be, mert ő érzelmesebb Zayn-nél.- Sóhajtottam. 

-Arra nem gondoltál, hogy lehet egy kis izgalomra vágysz? Zayn mellett pedig pont hogy ott van az a veszély, a gyönyör, a vadság. Lehet hogy mellette tényleg önmagad lehetnél.- 

-Lehet!- Elgondolkodva fürkésztem, a helység falait. -De az csak vágy Elina! Az igazi érzelem Harry mellett szól!- Néztem rá, ő pedig megsajnálva átkarolt. 

-Hidd el majd megoldódik, csak légy türelemmel Húgi!- Hallottam hangján, hogy mosolygott. 
Legyen igazad Elina. Kívánom hogy legyen igazad!