꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

2. Fejezet.

*Susan szemszöge.*

18:02 óra. 

Az ablaknál állva, ránéztem a telefonom órájára, ami nem hazudott. Laurenék már megint késnek! 

-Mikor érnek ide kincsem?- Lépett mellém apám. 

-Bármelyik pillanatban, itt lehetnek!- Mosolyogtam. 

*Lauren szemszöge.*

-Hol a zakóm?- Kiabálta Harry, miközben a fogkeféje lógott ki a szájából. 

-Harry! Hol tartod az öveket?- Ordibált, a másik agyrém. Jó magam pedig a mosdóban állva, lekapkodtam magamról a ruháimat, hogy magamra ölthessek egy egyszerű kosztümöt. A szettem egy fehér blúzból, és a hozzá való fekete blézerből, nejlon harisnyából, térdig érő szintén fekete szoknyából állt. -Hova lett Harry?- Nyitott be Zayn, én pedig felsikítottam. -Hoppá!- Pont abban a pillanatban tűnt el, miután hozzá akartam vágni a papucsomat. 

*Harry szemszöge.* 

Már megnéztem a pincében is a dobozokban a zakómat, de nem volt ott sem. Idegesen morfondirozva álltam, a hideg helyiség közepén tanácstalanul. -Pont az ilyen alkalmakra vettem. Ezt nem hiszem el!-

-Na végre meg vagy!- Szólalt meg a lépcsőn állva Zayn, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá. 

-Te zakó tolvaj! Add csak azt ide!- Sietős lépteket tettem felé. 

-De hát akkor én mit vegyek fel?- Adta vissza, a ruházatom hiányzó darabját. 

-Jössz ingbe, holnap meg majd elhozod pár ruhádat!- Adtam válaszul. 

*Lauren szemszöge.*

Egy utolsó pillantást vetettem vállig érő, szőkés barna fürtjeimre, a gyenge sminkelésű arcomra, ami egy kis világos barna szemhéjpúderből, és egy kis szempillaspirálból állt. Többre nem volt idő, bár ahogy elnéztem a telefonom óráját, már erre sem lett volna! 

A nappaliba menet, a magassarkú cipőmet próbáltam felvenni, de elég szerencsétlenül! Mondhatni sikerült elvágódni, aminek köszönhetően fel is vonyítottam. A hangomnak hála, felszaladtak a fiúk a pincéből, én pedig gyorsan fel is álltam. 

-Minden oké!- Csípőre tettem a kezemet. -Indulhatunk!- Zavartan mosolyogni kezdtem, ők pedig értetlenül néztek rám. 

[...] 

Mint három idióta, úgy verekedtük fel magunkat libasorban, a szűk kis emelkedő utcában. 
Párszor sikerült félre lépnem a magassarkúban, ugyanis nem vagyok profi a benne való járásban, nem hogy még a szaladásban! 

-Soha nem érünk így oda!- Szólalt fel lihegve Zayn. -Vedd már le azt a cipőt Lauren!- Beszólása után sikerült elvágódnom, egyenesen Harry-re borulva, aki velem együtt esett el. -Na erről beszéltem!- 

*Susan szemszöge.*

18:29 óra.

Még én éreztem magamat zavarban, Lauren-ék miatt. Itt van egy rakás ügynök, és szinte mind engem bámul. Már kezdenék a beszédet, de mint mindig, drága barátnőmékre kell várni. Jó megértem őket valahol, elvégre ők a hegység alján laknak, és mivel a kocsijuk szervizbe van hála Zayn-nek, mert részegen beletolattak Harry-vel egy kövezett kerítésbe, így gyalog kell jönniük. De akkor legalább lenne annyi eszük, hogy időben elindulnak! 

-Már bármelyik pillanatban, itt lehetnek!- Zavartan mosolyogtam, majd pont akkor kopogtak. Ajtót nyitottam nekik, és csak meglepetten néztem végig rajtuk. Egyik nagyobb ágrólszakadtabb, mint a másik.