꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

12. Fejezet.

*Lauren szemszöge.* 

Félig fekve a kanapén, hallgattam végig Jack történetét, Susan és Zayn anyjáról. Végül felpattantam, és mi is mindent elmeséltünk a nővéremmel. Meglepetésemre ez nem volt újdonság Mr. Baker számára, amit be kell valljak, valahol zavart. Mert ezek szerint, ő mindvégig tudott apánk érdekes titkos kis életéről! 

-Nos!- Mellem alá emeltem az egyik karomat, a másikkal pedig rá könyököltem a kézfejemre, és elgondolkodva lassan körbe fordultam párszor, hogy szemügyre vegyem az ügynököket. -Most hogy mindenki tisztában van mindennel, nekem kell egy cipő! Papucsban mégsem mehetek Virginiába. Önként jelentkezőt kérek, aki nekem adja a cipőjét, ha csak nincs Susan-nak valahol a házban!- Pillantottam Mr. Baker-re. 

-De van. Adok egyet!- Felelte, és elindult a hálószoba felé. 

-Helyes! De akkor már egy fegyvert is, köszönöm!- Kiabáltam utána, ezt követően rápillantottam a fotelben ülő Zayn-re. -Hadd ne kelljen elvennem megint, a mi kis rossz fiúnktól!- Lassan felé vettem az irányt. 

-Kérlek ne!- Tátogta, de én csak egy gúnyos mosolyt villantva, ráültem az ülőalkalmatosságának a kartartójára. 

-Ne aggódj!- Suttogtam, ő pedig felnézett rám. -Nem bántalak!- Kacsintottam. 

-Tessék! Cipő, fegyver!- Nyújtotta felém őket Jack. 

-Köszöntem!- Felvettem a fekete sportcipőt, majd felálltam. A pisztolyt a fenekemnél, nadrágomba csúsztattam. -Na most már indulhatunk!- Elindultam a kijárat felé. 

*Zayn szemszöge.* 

Felálltam és nyomban megragadtam Elina karját, miközben az ügynökök sorban haladtak kifelé a házból. 

-Mégis mit csináltál vele? Milyen pirulát adtál be neki?- Adtam tudtára a nemtetszésemet, kérdésekbe bújtatva.

-Ha mind az amin keresztül kellett mennie hála az apádnak, és ha az igazság megfelel egy pirulának, akkor azt. Fogadd el Zayn, ez Lauren igazi énje. Csak eddig nem lépett felszínre benne! De jól nézd meg őt, mert ő még a nyugisabb tesó!- Rám kacsintott, majd kitépte karját a kezemből, és elhagyta az épületet. Ekkor megállt mellettem Jack. 

-Ne aggódj érte!- Vállamat tette kezét. -Ahogy lecsüng minden, úgy jön majd helyre a kislány is! Az apja is ilyen lázadó természetű volt, de csak akció idénykor!- 

-Nagyon remélem, mert ennek nagyon nem fog örülni Harry!- Sóhajtottam. 

*Susan szemszöge.*

-Mégis mennyi ideig leszünk úton?- Unottan bámultam kifelé a sötét ablakon. 

-Még csak most indultunk el!- Adta válaszul a velem szemben ülő férfi. 

-Hol vagyok?- Ébredezett Harry, én pedig rögtön felé fordultam. 

-Harry!- Mosolyogva arcára tettem a kezemet. 

-Lauren?- Suttogta hunyorítva. 

-Nem! Susan vagyok!- Fürkésztem félkómás szemeit, azonban vissza aludt. -Ne aggódj! Minden rendben lesz! Legalábbis remélem!- Fél szemmel a fickókra pillantottam. 

*Zayn szemszöge.*

2:21 óra. 

Minden ügynök hazament bepakolni, a szükséges holmikat. Köztük én is visszamentem Carlotta-val való volt házunkba, hogy az említett dolgot vigyem végbe. Azonban ekkor megpillantottam a kanapén azt a képet, amin apám és Lauren apja egymásba voltak karolva. Magamhoz vettem, félbe hajtottam, és eltéptem. Apámat ábrázoló felét, egy öngyújtó segítségével elégettem, a másikat pedig zsebre tettem. 

-Ha még eddig nem mondtam, akkor most megteszem! Gyűlöllek!- 

-Köszi. Én is!- Kaptam válaszul, de a hang nem stimmelt. Megfordultam, és Lauren-el néztem szembe. 

-Hát te?- Lepődtem meg. -Ja tényleg! A ház.- Kicsit magamba zuhantam a gondolattól, hogy odalett mindenük. 

-Ne játszd meg magad, mert nem áll jól!- Szólt be, majd elindult a háló felé. 

-Mit akarsz itt?- Sétáltam utána. 

-Mivel Carlotta halott, gondolnom nem bánja, ha kölcsön veszek tőle pár ruhát.- Elkezdte kiszórni a szekrényből az ágyra, a textileket. -Lehet hogy szar pasi lopó volt, de az ízlése az nem rossz!- Válogatta ki, a vagányabb darabokat. 

-Mondd Lauren! Mi lett veled?- Lépkedtem lassan felé, de ő rám sem hederített. -Válaszolj!- Megfogtam a karját, majd ekkor hajlandó volt rám nézni. -Tudom hogy haragszol! Tudom hogy utálsz, gyűlölsz azért amit tettem! De nem volt szándékos, és nagyon sajnálom! Hidd el, ha tehetném, visszacsinálnám!- 

-Eressz el!- Suttogta.

-Lau!- Kérlelően néztem rá. 

-Eressz!- Ordított, végül elengedtem. Nem tett, nem mondott semmit, csak maga elé meredt. -Van fogalmad arról, hogy apád mit kérdezett tőlem, mielőtt lelőtt?- 

-Nincs!- Feleltem, ekkor ő belenézett íriszeimbe. 

-Azt a kérdést tette fel nekem, hogy mi lenne az utolsó szavam hozzád!- leszórt mindent a kezéből, és felém fordult. -Tudod mit válaszoltam neki erre?-

-Nem!- Nyeltem egyet. 

-Jobb is!- Egy flegma, de mégis szomorú mosoly kúszott arcára, végül folytatta a ruha válogatást.

-Mit válaszoltál neki?- Még egy lépéssel közeledtem felé, és a vállára tettem a kezem. 

-Na ez az, amit soha nem fogsz megtudni!- Nézett rám egy pillanatra, határozott tekintettel. 

-Lauren mondd el!- Magam felé fordítottam őt, azonban ő fegyvert ragadt, és a hasamhoz nyomta azt. 

-Még mindig akarod tudni?- Felvont szemöldökkel, kaján mosolyt villantott. 

-Lőj!- Vágtam rá érzéketlen arccal.

-Hogy mondtad?- Lepődött meg. 

-Azt mondtam hogy lőj!- Emeltem fel a hangomat. -Ölj meg, ha neked attól jobb lesz!- Szaporábban vettem a levegőt, de ő csak meredt szemeimbe. -Lőj már!- Kiabáltam. 

-Azt hiszed hogy nem merem?- Kiabált vissza. 

-Igen azt!- Megfogtam a fegyverét, és az állam alá raktam. -Így biztosan meghalok, csak lőj már le Lauren!- Sziszegtem, de ő csak mélyen íriszeimbe nézett. 

-Hát te beteg vagy!- Képen röhögött. -Nem lőlek le!-

-Miért nem?- Megszüntettem a maradék távolságot is közöttünk, ő pedig vissza rakta a fegyvert oda, ahonnan elővette. Kezemmel összeszoritottam arca kétoldalát, és neki nyomtam a szekrénynek, azonban nem válaszolt. -Miért nem Lauren?- 

-Engedj el!- Suttogta. 

-És ha nem teszem?- Felvontam szemöldököm. -Mit csinálsz?- 

*Lauren szemszöge.*

-Nincs hasznom abból, ha megöllek.- Vettem egy mély levegőt. -Még!- Fejeztem be mondatom. 

-Csak ennyi tart vissza?- Homlokomhoz érintette a sajátját, de nem válaszoltam. -Tudod mit?- Elengedett, és hátra lépett. -Miután vége lesz mindennek, elmegyek. Kiszállok az életedből Lauren Morris!- Adta tudtomra, végezetül elhagyta a szobát. Mérgemben fortyogva néztem utána, és szaporábban kezdtem venni a levegőt. Utána rohantam, de amilyen látvány fogadott, arra nem számítottam. 

-Clark!- Nyomban elővettem a fegyveremet, élesítettem azt és a fejére céloztam. -Engedd el!- Sziszegtem. Zayn-t a nyakánál fogva szorította a karjával, közben egy pisztolyt szegezett a fejéhez. 

-Minek? Hisz az előbb meg akartam ölni. Vagy talán tévedek?- Kajánul vigyorgott. Ekkor benyitott a házba Stefan.

-Zayn, Jack azt üzente hogy!- Elakadt szava.

-Stefan fuss!- Ordítottam, azonban Clark felé szegezte a fegyvert, és lelőtte. Azon nyomban kilőttem a kezéből a pisztolyt, Zayn leütötte őt, Stefan pedig összeesett. -Stefan!- Rohantam oda hozzá, és letérdeltem. -Istenem!-