꧁Az Utolsó Szó꧂ [H.S / Z.M] [3. ÉVAD BEFEJEZETT]

24. Fejezet.

*Susan szemszöge.*

Némán ültem a fűben az udvaron, közben tépkedtem a szálakat. Elkeseredetten próbáltam visszaemlékezni a történtekre, de egyszerűen nem sikerült! Fejembe férkőzött a gondolat, hogy mi van akkor, ha tényleg lefeküdtem Jeffrey-el? Még a gondolatától is összeszorul a szívem, mert eszembe juttatja Stefan-t.
Annyira szeretem őt, és annyira hiányzik! Nem érdemelné meg az emléke, ha kiderülne hogy ágyba bújtam azzal az emberrel, akit a legkevésbé kedvelt! Nincs szó arra, hogy mennyire is szégyellem magamat!

-Tudod kislány, mindenki követ el hibákat!- Leült mellém az említett személy, de én nem néztem rá. Könnyek gyűltek szemeimbe, és remegni kezdtek ajkaim. -De te nem tartozol közéjük!- Éreztem hogy engem nézett.

-Ezzel mit akarsz mondani?- Megtöröltem arcomat.

-Csak annyit, hogy nem éltem vissza, a kinálkozó lehetőséggel!- Tekintetét a tájra vetette. -Tudod kislány, te sokkal értékesebb vagy annál, mint hogy valakinek csak az egy éjszakása legyél!-

-Ezt most miért mondod nekem?- Néztem rá.

-Mert ez így van!- Pillantott íriszeimbe. -Szóval ne itasd itt az egereket! Nem történt köztünk semmi!- Megpaskolta a vállamat, és felállt.

-De akkor miért a te ágyadban ébredtem fel?- Felnéztem rá.

-Mert nem tudtam, hogy melyik a te szobád! Én sem figyelhetek mindenre!- Egy halvány mosoly kúszott arcára, végül elment.

*Elina szemszöge.*

Már végigjártam az emeletet, Susan után kutatva. Benéztem minden szobába, csak egyedül Zayn-éba nem, de kételkedtem abban, hogy ott lenne. Így a lépcső tetején állva, elkezdtem gondolkodni, hogy vajon merre lehet szegény lány!

-Elina!- Szólt hozzám Jeffrey, én pedig lenéztem rá. -Ha őt keresed, kint van az udvaron!-

-Kösz!- Le caplattam a lépcsőn, ő pedig leült a nappaliban található egyik bőr fotelbe. -Lefeküdtetek?- Tértem a lényegre, azonban ő magához vette a heti újságot.

-Nem!- Vágta rá.

-Reméltem is!- Regáltam, majd a nyitva hagyott főbejárat felé vettem az irányt.

-De miért? Talán olyan rossznak tartasz?- Vont kérdőre, én pedig hátra néztem a vállam felett.

-Hát nem vagy éppen, egy minta ember az tény! De nem azért!- Feleltem.

-Hát?-

-Mert nem érdemel Susan, egy újabb csalódást! Elég neki Stefan gyásza, nem kell neki egy újabb teher!- Felé fordultam, karba font kezekkel.

-Elhiheted hogy ezzel, én is tisztában vagyok!- Lepillantott a kezében lévő újságra, majd pedig később lassan vissza nézett rám. -Mondd Elina! Olyannak nézek ki, mint aki visszaélne egy részeg lány magatehetetlenségével?-

-Nem tudom!- Feleltem, ő pedig hirtelen ingerültté vált. Lecsapta a kezéből az újságot, majd felállt. Haragos lépteket tett felém, végezetül megállt velem szemben.

-Most mondok neked valamit, amit ajánlok hogy ne felejts el! Megértetted? Te mindenki jótevője.- Sziszegte.

-Hajrá!- Engedtem szabad utat, a fenyegetőzésének.

-Nem tudom hogy észrevetted-e már, de én többre tartom Susan-t, holmi útszéli szakadt kurvánál! Tisztelem becsülöm őt annyira, hogy nem ártanék neki! És tudod miért nem Elina?- Köpte szavait.

-Tessék!- Adtam további szólási lehetőséget.

-Mert szeretem őt!- Egy darabig nézett a megdöbbent íriszeimbe, majd később mögém tekintett, és én is hátra néztem. Meglepetésünkre Susan állt az ajtóban, teljesen letaglózva.

*Zayn szemszöge.*

Figyelmesen végig hallgatott Lauren, azonban egy pillanatra arcára ült a bűntudat, és elgondolkodó pillantásokat vetett.

-Mi a baj?- Magam felé fordítottam az arcát, és belenéztem íriszeibe.

-Én!- El pillantott szememből. -Hogy én milyen vak vagyok!- Homlokon csapta magát. -Jaj a fejem!- Fájdította.

-Na!- Nyújtottam el, és elnevettem magam gyengéden. -Ne csapkodd magad!-

-Észre sem vettem, pedig mindvégig előttem voltak a jelek!- Gondolkodóan váltogatta tekintetét, a szobában található tárgyakon.

*Lauren szemszöge.*

*Elina-ra való visszaemlékezés.*

-Bár!- Gondolkodóan a mennyezetre nézett. -Ha engem kérdezel, én Zayn-t választanám!- Nézett rám huncut szemekkel Elina. -Ő nem olyan kis nyuszi, mint Harry!-

-Hát én pont azért szerettem Harry-be, mert ő érzelmesebb Zayn-nél.- Sóhajtottam.

*Képváltás.*

-Nem azért megyünk!- Feleltem, közben néztem a dögösen felöltözött Zayn-t. Egy sötét farmernadrágban, és egy szexi fehér feltűrt ujjú ingben caplatott felénk. -Szórakozni megyünk!- Vágtam rá.

-O, ó! Dögös pasi, tizenkét óránál!- Jegyezte meg halkan Elina.

*Képváltás.*

Kellemes csevegések és italozások közepette Susan-el, rápillantottam Zayn-re, aki meglepetésemre, pont Elina-val szemezett. Azonban lehetséges, hogy feltűnt a casanova pasinak, hogy ezt észre vettem. Nem akartam lebuktatni magamat hogy láttam, így megjátszva a kicsit bódult állapotot, kézen ragadva Susan-t, elvittem táncolni.
Most lehet hogy ez hülyén fog hangzani, de nekem nem lenne ellenvetésem az ellen, ha Zayn és Elina összejönnének! De azért jó lenne, ha nem pont ma este hagyna cserben Zayn!

*Visszaemlékezés vége.*

Mindent tudóan vissza pillantottam íriszeibe, és hamar rájöttem, hogy neki gőze sem volt semmiről!
Elina beleszeretett Zayn-be, azonban mégsem mondhatom el hogy mire jöttem rá, mert nem akarok kellemetlenséget okozni a nővéremnek, ha netán tévedek! Szóval előbb tervemben áll megbizonyosodni, az észrevételeim igazát illetően.

*Zayn szemszöge.*

-Hahó!- Tellegettem előtte, mert hiába volt rajtam az a gyönyörű szempár, egyszerűen olyan érzésem volt, mintha átnézett volna rajtam.

-Nem érdekes!- Vágta rá és felállt, de én megfogtam a kezét, ő pedig lenézett rám.

-Mondd el!- Felálltam, és arcára tettem az egyik kezemet, a másikat lágyan derekára simítottam.

-Ha majd megbizonyosodtam róla, ígérem el fogom!- Mosolygott, és elindult az ajtó féle.

-Lauren várj!- Szóltam kérlelően utána, de ő kinyitotta a szobám ajtaját, végül ekkor szembe néztünk a kopogni készülő Harry-vel.
Meglepett pillantások töltötték be a helyiséget.