Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

2. Jimin

Amikor MinJi orra esett már kezdtünk volna mi is nevetni a srácokkal mikor megéreztük a vér szagot. Egyből lefagyott a mosoly a képünkről. Az igaz hogy általában ilyen szokott lenni a szaga de ez most olyan intenzív volt mintha valami mély sebe lenne valahol. Már majdnem felálltam és neki ugrottam, de a többiek megállítottak. Igaz hogy a sok év alatt megtanultam visszafogni magam, de ennek a lánynak olyan csábító illata van hogy félő, valamikor nekiesek. Mikor felállt elkezdte lejjebb húzogatni a pulcsiát de mi így is észre vettük az egyre növekvő vérfoltot a lábán. Mikor kicsöngettek gyorsan kifutott gondolom a mosdóba. Mikor visszajött érezhető volt az idegesség rajta. Kíváncsi vagyok hogy szerzett egy ilyen sebet. Gondolom amilyen ügyetlen elhasalt valahol és felhasította a bőrét. Ma már nem akartunk a közelébe menni mert ki tudja hogy rátámadnánk-e.

-Szerintetek hogy sérült meg?-nem akartam megkérdezni de egyszerűen kicsúszott.

-Mióta érdekel téged?- nézett rám Taehyung.

-Nem érdekel csak kíváncsi vagyok.- rántottam meg a vállam. Igazából nem tudom miért de volt egy rossz érzésem ezzel kapcsolatban.

Mikor haza értünk köszöntünk Jinnek és Namjoonnak. Ők nem járnak suliba. Dolgoznak. Mondjuk Jint nem rég rúgták ki szóval most új munkát keres. Este nem akartam a többiekkel menni, inkább egyedül mentem vacsorát keresni. Jártam az utcákat mikor megláttam hogy egy lány most jön ki egy kávézóból és elindul az erdő felé. Tökéletes. Egyre közelebb mentem hozzá mikor megéreztem azt az ismerős vérszagot. Ez MinJi. De miért jön erre. Hiszen itt semmi sincs. Követtem mert kíváncsi voltam. Egyszer csak megláttam egy házat. Ahogy közeledett hozzá a lány egyre gyorsabban dobogott a szíve. Hallottam de még hogy. Mintha ki akarna szakadni a mellkasából. Mit csinálhat itt? Csak nem...? Nem itt lakik ugye? Nem mondanám egy nagyon lepukkant háznak, de lakhatásra alkalmasnak sem.
Volt egy nagyon kicsi erkély a házon ezért felugrottam oda. A falhoz léptem hogy ne látszódjak majd bekukucskáltam. Pont akkor ért fel a lány, kulcsra zárta az ajtót és megkönnyebbülten felsóhajtott. A szobából nyílt egy ajtó ahova bement. Gondolom a fürdő. Egy olyan 10 percig még vártam de mivel nem történt semmi már indultam volna el mikor vérszag csapta meg az orrom ismét. Majd egy furcsa hangot hallottam. Mintha valamit elejtettek volna vagy nem is tudom. Nem kellett volna bemennem hiszen ma még nem ettem és a vérszag egyre intenzívebb volt, de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Kinyitottam az ajtót, de amit bent láttam azt soha nem felejtem el pedig elhihetitek én már sok mindent láttam. A lány a földön feküdt, körülötte egy csomó vér és ha ez még nem lenne elég a kezéből még mindig ömlött. Segíteni akartam de egyszerűen nem mertem beljebb menni. A szemem már így is vérvörösen csillogott és előbújtak a vámpírfogaim is. Próbáltam elnyomni a csillapíthatatlan vérszomjamat és léptem egyet. Ahogy mentem közelebb egyre édesebb lett a vér illata. Letérdeltem mellé és megfogtam a karját. Próbáltam letörölni, de mikor ránéztem az én kezemre ami immár szintén tiszta vér volt, akármennyire próbáltam, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. A számhoz emeltem a kezem és megnyaltam. Annyira finom, és édes volt. Odahajoltam a nyakához és már majdnem megharaptam, mikor rájöttem hogy mit csinálok. Gyorsan hátraugrottam majd vizes ronggyal amit találtam lemostam a kezét és átkötöttem fáslival amit szintén találtam. Ez túl elrendezett volt. Vagyis szándékosan bántotta magát. De vajon miért?

Felvettem az ölembe és az ágyához vittem, lefektettem majd betakartam. Nem is tudom hogy most miért vagyok ilyen vele. Igazából azt sem tudom hogy miért vagyok vele köcsög a suliban. Tényleg nem tudnám megmondani.

Látszott rajta hogy nagyon ki van merülve. Nem lett komoly baja. Inkább csak mélyen aludt. Már indultam volna el mikor elkezdett beszélni álmában.

"-Mi az ott? Miért néz engem? Kié lehet az a piros szempár?"

Lefagytam. Ez most mi? Ahogy kivettem a szavaiból nem tudta kit lát de nekem éppen elég volt hogy egy piros szempárt. Egy vámpír szempárt.

Miután felocsúdtam a bambulásból elindultam hogy keressek valamit enni. Nem hiszem el. Majdnem bántottam. Elvesztettem az önuralmam ami már rég nem fordult elő.

Mikor mentem haza már nagyon késő volt ezért nem nagyon járkáltak már egyedül az utcán viszont egyszer csak megláttam egyedül egy nőt. Szerintem valami kurva lehetett mert a hűvös idő ellenére alig volt rajta ruha. Mondjuk szerintem volt vagy 30 éves. Oda mentem hozzá.

-Hello babám! Mennyi egy menet?

-Drágám! Hány éves vagy te? Esti mesét ne olvassak?-kérdezte nevetve. Nem szeretem ha kinevetnek. Hamar behúztam egy sikátorba. Most megjárja. Kivillantottam éles szemfogaimat, szemem pedig vörös lett és rámosolyogtam. Na itt már nem nevetett. A nyakához hajoltam. Éreztem hogy remeg. Szerettem ezt az érzést. Hogy félnek tőlem.

-Szóval kíváncsi vagy hány éves vagyok? Hát....biztos több mint te. Sokkal.-mondtam majd beleharaptam a nyakába és addig szívtam az éltető nedűt amíg meg nem halt. Nem volt olyan édes mint MinJié de egynek elment.

Mikor haza értem a többiek kérdezték hogy hol voltam. Nem akartam elmondani hogy mi történt MinJivel ezért csak annyit mondtam, hogy sétálni. Már hajnali kettő volt. Ilyenkor szoktam lefeküdni. A vámpíroknak kevesebb alvásra van szükségük mint az embereknek. Egy olyan 3-4 órát szoktunk aludni, de igazából az se nagyon viselne meg ha egy hétig le se hunynám a szemem. Mondjuk most nem is nagyon tudtam aludni. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben.

Miért csinálta? Öngyilkos akart lenni? Ilyen rossz élete lenne? Én eddig egy elkényeztetett fruskának néztem, de most....most valahogy máshogy tekintek rá. Ennyire rossz emberismerő lennék? Utálom ha tudatlan vagyok. Egy biztos! Ki fogom deríteni mi lapul a háttérben!