Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

9. MinJi

Mikor reggel felébredtem Jimin már nem volt mellettem. Hirtelen kicsordult egy könnycsepp. El sem köszönt. Csak... elment. Gyorsan rendbe szedtem magam, felvettem egy fekete magasított derekú nadrágot és egy fekete pulcsit ami a térdemig ért mert Jiminé. Nem tudom miért vettem fel az ő pulóverét. Azt sem tudom hogy tegnap miért mondtam neki hogy olyan mintha a bátyám lenne. Talán azért mert bepánikoltam. Megilyedtem attól hogy el kell neki mondanom valami olyat amit még én sem tudok biztosan. Mindegy is. Nem szabad ezen rágódnom. Csak szomorú leszek tőle. Most viszont vissza kell térnem a valóságba. Iskola van és a srácokkal még beszélnem kell. Lementem a konyhába ahol ott voltak a többiek.

-Jó reggelt!- néztem rájuk, mire vissza köszöntek.-Figyeljetek! Gondolkodtam és azt szeretném hogy a suliba ne törődjetek velem. Nem azt mondom hogy piszkáljatok mint azelőtt csak... ott ne ismerjük egymást.- ráztam meg a fejem. Ezen tegnap sokat gondolkodtam és így lesz a legjobb.

-De miért?-kérdezte Jungkook.

-Mert nem szeretném hogy mások piszkáljanak azért mert jóba vagyok veletek és persze azt sem hogy titeket lenézzenek miattam. Így lesz a legjobb.

-De...-kezdte Taehyung de félbe szakítottam.

-Nincs semmi de. Kérlek!-néztem rájuk könyörgő tekintettel.

-Rendben.-mondták egyszerre de láttam rajtuk hogy nem szívesen.

-Köszönöm! Most megyek. Sziasztok!-köszöntem el és elindultam az iskolába.

Szörnyen unatkoztam. Nem volt itt Jimin. Nem volt kivel veszekedni. Most jöttem csak rá hogy nekem az adott erőt eddig minden nap ha ő hozzám szólt, még akkor is ha csak kinevetett. Addig is törődött velem. Viszont nem sokáig unatkozhattam. Mikor kimentem a mosdóba pár lány elém állt.

-Drágám, fogalmam sincs mi van a srácokkal de ugye nem gondoltad hogy megúszod?- nézett velem szembe NaEun, a suli kurvája. Erre elkezdték tépni a hajam. Én ezt össze szorított szemmel tűrtem. Miután megrúgdostak elmentek. Mit ártottam én nekik? Felálltam és visszamentem a terembe. Láttam hogy a srácok aggódva néznek, de én csak leintettem őket. Azt az utolsó pár órát még kibírtam majd haza mentem.

Itthon volt egy veszekedésem a fiúkkal. Nem értették miért nem hagyom hogy megvédjenek. Jól esik hogy törődnek velem, de úgy sem tudnak mindig mellettem lenni. Ezen kívül pedig ha csak egyszer is megvédenének tuti hogy jobban rámszállnának azok a lányok. És jó ez így nekem. Mindig is tűrnöm kellett az ilyeneket. Mikor befejeztük a vitát elmentem aludni. Egy falatot sem ettem egész nap, de nem érdekelt. Nem ez az első.

Másnap reggel mikor felébredtem az első dolgom volt megnézni a telefonomat. Gondoltam hátha írt Jimin, de nem jött egy üzenetem sem. Kicsit csalódott voltam. Az iskolába NaEunék már megint piszkáltak, de nem érdekelt. Minden egyes szünetben a telefonomat néztem hátha Jimin írt, de semmi. Szomorúan mentem haza, ahol köszöntem a fiúknak és elmentem aludni.

--------------------------------

2 hét telt el mióta Jimin elmenent. Megszegte az ígéretét. Nem ír és nem hív minden nap ahogy megígérte. A srácok szerint ma fog hazajönni. Igazából nincs kedvem látni. Megbántott. Nem tudom miért de azt érzem hogy nekem nincs jogom haragudni rá, mégis megteszem. Az a legrosszabb az egészben hogy nem tudok erre az egészre mást mondani minthogy megszoktam. Megszoktam hogy senkit sem érdeklek és a szorító érzést a mellkasomban. Mivel ma péntek volt elindultam az iskolába.

Elég nagy hír lett belőle hogy Jimin nem volt suliban. Kb. mindenki arról beszélt hogy hol lehet. Majdnem mindenki azt beszélte hogy biztos elment csajozni valahova. Ilyenkor még inkább szomorúbb lettem.

Már az első órának vége volt mikor befutottak a srácok. Nekik nem volt első órájuk. Ami miatt lefagytam az viszont az volt, hogy nem négyen hanem öten voltak. Jimin visszajött. Egyszerűen amikor ránéztem az jutott eszembe hogy nem érdeklem. Ez olyan rosszul érintett hogy Jimin mellett elsuhanva mentem a mosdóba és sírni kezdtem. Nem értettem miért vagyok ilyen rosszul. Azt hittem egyedül vagyok de tévedtem. Utánam jött.

-MinJi kérlek! Hadd magyarázzam meg!-kérte lágy hangon.

-Hagyj békén Jimin! Amúgy meg ez a lány mosdó! Menj ki!- szóltam rá kissé hangosan.

-Nem érdekel! Addig nem megyek el míg ki nem jössz!- válaszolta határozottan, én pedig erre, ha már úgy se lehetek egyedül, kimentem.

-Kérlek! Hallgass meg!- kérte újból.

-Mondd!-sóhajtottam.

-Szóval tudom hogy megígértem hogy majd minden nap írok és hívlak, de egy olyan helyen voltam ahol nem volt se net se térerő.-magyarázkodott. Eléggé sántított ez az egész, de nem akartam tovább faggatni. Magához húzott. Hagytam hogy megöleljen, de nem viszonoztam.

-Menj vissza! Mingyárt megyek én is.- utasítottam, mire elengedett és elindult. Hirtelen ürességet éreztem. Rossz volt nézni ahogy távolodik. Megmostam az arcom majd a tükörbe néztem. Nem akarok rosszban lenni vele. Nem akarom őt is elveszíteni. Ezekkel a gondolatokkal indultam el magabiztosan a terem felé, viszont mire oda értem már kicsit sem voltam az. Beléptem mire kb. mindenki rám nézett, köztük Jimin is. Én megadóan a szemébe néztem és mintha ő is értette volna a gondolataim, felállt mire én odafutottam hozzá és szorosan megöleltem. Mindenki megdöbbenten nézett minket.

-Itt meg mi folyik?-kérdezte NaEun idegesen.

-Mi közöd hozzá?-morogta Jimin miközben félkézzel átkarolt.

-Miért ölelgeted ezt a lúzert? Egyáltalán miért érsz hozzá.

-Nincs semmi jogod megmondani hogy mit csinálhatok!- szólt Jimin haragosan. -Menjünk!-nézett rám. Gyorsan össze szedtem a cuccomat és elmentünk a suliból.

-Nem lesz baj amiért eljöttünk?-kérdeztem.

-De hogy is.-mosolygott rám- Szóval akkor megbocsátasz?

-Megbocsátok, de ugye tudod hogy nem veszem be ezt a szar dumát?- ráztam a fejem, mire nagy szemekkel nézett rám, de mikor látta hogy mosolygok megnyugodott. Haza mentünk ahol már ott voltak a többiek.

-Hát ti hogy hogy már itthon vagytok?-kérdeztem hiszen mikor mi elindultunk még a suliban voltunk.

-Hát..tudod mi a.....rövidebb úton jöttünk.- beszélt Taehyung össze-vissza, a többiek meg bólogattak. Itt valami nagyon nem stimmel.

-Elég!- kiáltottam mérgesen.-Elegem van abból hogy folyton hazudoztok. Szerintetek nem vettem észre? Mi az amit folyamatosan isztok? Amire ha rákérdezek nem adtok egyenes választ? Miért nem látlak titeket soha enni? Hova mentek majdnem minden nap? És azt sem vettem be hogy Jimin valami munka miatt kellett hogy elmenjen! Miért nem mondtok el nekem semmit? Elegem van!-fejeztem be és elindultam fel a szobámba ami amúgy Jiminé. Már egy ideje megfigyeltem hogy sok furcsa dolgot csinálnak.

Nem hiszem el hogy folyamatosan hazudnak! Még Jimin is akit idő közben eléggé megkedveltem.