Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

18. Jimin

18+!!!

Nem szeretném átváltoztatni. Mármint a lelkem leges legmélyén valójában igenis szeretném de a lelkiismeretem nem engedi. Pedig megnézném hogy nézne ki vörös szemmel, nagy szemfogakkal és sima, heg nélküli, fehér bőrrel. Most is gyönyörű, de úgy elképzelni sem tudom.

Már csak két nap volt a téli bálig. Reggel már eleve úgy keltem hogy eléggé be voltam indulva, de ezért nem akartam felkelteni a lányt. Kimentem a fürdőbe, könnyítettem magamon, majd elmentem sétálni hogy egy kicsit lenyugodjak. Egyáltalán nem lett jobb. A házba visszaérve találtam egy cetlit a pulton, hogy a srácok elmentek vadászni. Ez az! Tökéletes. Felmentem a szobánkig majd berontottam és leültem az ágyon fekvő lány mellé. Idegesen doboltam közben a lábammal, a kezemmel a hajamba túrtam és rágtam a számat. Feltűnt neki is a furcsa viselkedésem.

-Mi a baj Jimin?- kérdezte aggódva.

De aranyos. Válaszként csak megcsókoltam. Először lassan majd egyre vadabb lett. Fölé másztam és benyúltam pólója alá. Mikor elszakadtunk egymástól csintalanul rám mosolygott.

-Szóval csak azért voltál ilyen mert kanos vagy?

-Igen.- csóloktam a nyakába.

-De ennyire?- nézett rám furcsán amit nem csodálok. Már szinte remegtem az őrülettől.

-Vámpírként minden érzés felerősödik. A szeretet, az utálat, a vágy. Nem is tudod mennyire kívánlak!- suttogtam.

-Hát ez van, de itthon vannak a srácok, én pedig zuhanyozni készültem.

-Először is a fiúk nincsenek itthon, amúgy meg zuhanyozhatunk együtt is.- mosolyogtam rá.

-Cseles.- húzta össze a szemét. Maga alá fordított aztán lehúzta rólam a pólómat. Elkezdte csókolgatni és nyalogatni a hasam. Egyre lentebb ment de nadrágom korcánál megállt ezzel engem az őrületbe kergetve majd vissza jött a számhoz és megcsókolt.- Gyere.- suttogta ajkaimra és kezemnél fogva elkezdett húzni a fürdő felé. Én nem bírtam tovább, felkaptam, ő pedig derekam köré kulcsolta a lábait. Mikor beértünk gyorsan lekapkodtuk egymásról a ruháinkat és beálltunk a zuhanyzóba. Az ölembe kaptam újra és magamra húztam mire mindketten felnyögtünk. A derekát markoltam, úgy húztam közelebb magamhoz. Hirtelen rámtört a vérszomj, de olyan erős hogy neki nyomtam a falnak a lányt majd homlokomat a csempéhez szorítottam.

-Mihh ah bahj?- vette gyorsan a levegőt a lány.

-Régóta nem ettem.- válaszoltam nehezen mire gyöngéden megcsókolta az arcom.

-Igyál belőlem.- suttogta.

-Mi? Nem! És ha nem bírok leállni?

-De le tudsz!- nézett a szemembe majd a fejem a nyakához húzta.- Szeretlek!

-Szeretlek!- mondtam én is majd végignyaltam a nyakát és belemélyesztettem a fogam. Elfogott az a bizonyos mámor, de sokkal könnyebb volt leállni, mint mikor először kóstoltam édes vérét. Miután eleget ittam, kihúztam fogaimat puha bőréből és így még véres szájjal megcsókoltam.

Egy órával később már a szobánkban feküdtünk az ágyban felöltözve.

-Tudod... több mint 200 éve élek, de ennyire még soha nem szerettem senkit mint téged.

-És mi van azzal a lánnyal akiről meséltél?- kérdezte.

-Még őt sem.

-Engem pedig soha senki nem szeretett senki annyira mint te. Soha senki egy fikarcnyi érdeklődést sem mutatott felém, persze anyámon kívül. Már amíg élt.

-Mesélsz róla?

-Nagyon szép nő volt. Hosszú barna haja és fekete szeme volt. És mindig kedves mosoly ült az arcán. Hihetetlenül erős volt. Egész életemben csak egyetlen egyszer láttam sírni, amikor meghalt az anyja, a nagymamám. Amíg ő élt normális volt az életem, aztán mikor 9 éves voltam meghalt. Akkor kezdett minden a feje tetejére állni. Az apám akit addig szerettem és akire felnéztem, inni kezdett és engem gyanúsított hogy én vagyok a felelős anya halála miatt. Először csak párszor megütött majd már nem volt olyan nap hogy ne vert volna meg. Gyűlöltem ezt az életet és ezen az sem segített hogy az iskolában is mindenki piszkált. 14 éves koromban, anya halálának az évfordulóján megpróbáltam öngyilkos lenni. Ez után pedig minden évben ugyanekkor. Február 16-án.- fejezte be a sztorit. Elámultam.

-Te többször is öngyilkos akartál lenni?

-Igen.

-Ígérd meg hogy ezt soha többet nem csinálod!

-Nem tehetem.- nézett maga elé szomorúan.

-Kérlek ígérd meg!-kérleltem tovább.

-Hát... rendben, de akkor te is ígérj meg nekem valamit!

-És mit?

-Hogy mindig mellettem leszel!

-Megígérem!

-----------------------------

Ma van a bál napja. MinJi elragadó volt mint mindig. Most kivételesen a kocsimmal mentünk, amit amúgy nem rég vettem. Mikor odaértünk elmentünk inni majd táncolni. Az egész estét végigtáncoltuk. Aztán jött a bál király és királynő kihirdetése.

-És a bál király nem más mint.... Park Jimin!-olvasta fel az igazgató mire kimentem a színpadra és megköszöntem majd vártam hogy kihirdessék a királynőt is.

-A bál királynő pedig.... Kim NaEun!-mondta mire bennem megállt az ütő és MinJire néztem aki csak szomorúan állt a sarokban. - Most pedig a király és a királynő előadja a közös táncát.

-Na azt leshetitek hogy én ezzel táncolok!-szóltam bele a mikrofonba.

Egy kis vita alakult ki, de végülis király-királynő tánc nélkül folytatódott a buli. Mentem volna MinJit megkeresni mikor elém állt az a ribanc.

-Most ezt miért kellett?

-Nem fogok egy kurvával táncolni!

-Még mindig azzal a ribanccal vagy?

-Mégegyszer így hívod kinyírlak!- néztem rá dühösen mire csak elmosolyodott.

-Legközelebb nem csak az apját hívom. Vannak kapcsolataim. És ha mégegyszer megfenyegetsz rohadtul meg fogják baszni azt a szűzkurvát!- fordult el és indult volna táncolni, de én megragadtam a haját majd vámpír sebességgel a női mosdóba vittem.

-Tudod mit? Akkor nem fenyegetlek hanem egyszerűen kinyírlak!- szorítottam meg a nyakát mire láttam hogy megilyedt, de nem érdekelt. Rohadtul dühös voltam. Főleg hogy megint felemlegette a múltkorit. Szó szerint széttéptem a lányt. Az egész mosdó tiszta vér lett.

Hirtelen pedig olyan történt amire nem számítottam. MinJi lépett be sírva aztán hirtelen még levegőt is elfelejtett venni, de nem csak ő. Csak bámult rám hitetlen szemekkel, én pedig soha nem éreztem olyan rosszul magam mint akkor amikor a szemébe néztem.