Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

19. MinJi

Mikor Jimin azt mondta hogy nem fog táncolni akkor megkönnyebbültem, de aztán megláttam beszélgetni azzal a ribanccal és nem bírtam tovább. Sírni kezdtem ezért hamar elfordultam és elindultam a női mosdó felé, de mikor beléptem az olyan volt mint egy horrorfilm. Mindenhol vér, egy piros szempár és Jimin akié az a szempár. A rémálmom valósággá vált. Nem hittem a szememnek.

-MinJi...- kezdte volna de félbeszakítottam.

-Most hagyj békén! Tűnj innen de rohadt gyorsan én pedig kirohanok most innen sikítva. Megértetted?- néztem rá szigorúan mire bólintott és mire egyet pislogtam már itt se volt. Vettem egy mély levegőt majd egy feldúlt ábrázatot varázsoltam a képemre és sikítottam majd kirohantam.

Ez után már lelassultak a történések. Körül álltak és kérdezgettek, de volt aki olyan bátor volt hogy benézett. Ezek közül volt aki sírt és volt aki hányt is. Kihívták a rendőrséget akik meghallgatták a vallomásomat. Egyszer mikor épp senki nem volt mellettem odafutottam a srácokhoz akik szintén itt voltak a bálon és hamar nagyvonalakban elmagyaráztam nekik hogy mi történt. Yoongi és Jungkook itt maradtak velem, Taehyung és Hoseok pedig elmentek megkeresni Jimint és szólni Namjoonéknak a történtekről.

El sem hiszem hogy ezt tette. Mármint azt tudtam hogy máskor is ölt már de ez nem sima gyilkosság. Ez mészárlás volt. Az egész helyiség az áldozat vérében úszott. Láttam ki volt az. Én is gyűlöltem és szívből utáltam azt a lányt de nem kívántam neki ilyen borzalmas halált. Szeretem Jimint, de ez már sok volt. Muszály lesz beszélnem vele amint haza érek.

Több óra elteltével végre elengedtek minket így Yoongiékkal elindultam haza. Már vártam hogy leüljek Jiminnel és végig beszéljünk mindent. Viszont ami otthon fogadott azt álmomban sem gondoltam volna.

-Elment.-mondta Nam.

-Mi az hogy elment?- lettem feldúlt.

-Azt mondta hogy most úgysem akarnád látni és időre van szüksége mindkettőtöknek. Sajnálja hogy ezt látnod kellett.- magyarázta Jin én pedig felfutottam az emeletre.

Nem hiszem el hogy itthagyott. Igaz hogy a mai után lett volna szükségem egy kis távolságra de nem erre gondoltam. Talán egy olyan 2 nap és ennyi, de ő elment és ki tudja mikor jön vissza. Nem tartja a srácokkal a kapcsolatot és azt üzente hogy én se hívjam.

Megszegte az ígéretét! Azt mondta soha nem fog elhagyni. Én sem fogom betartani az enyémet.

Másnap már mindenki lefeküdt mikor írtam egy cetlit és kiosontam a házból.

"Köszönök mindent amit értem tettetek. Hálás vagyok azért amiért befogadtatok és megvédtetek! Üzenem Jiminnek hogy nagyon szeretem, és szeretni fogom, de mivel ő sem tartotta be az ígéretét ezért én se fogom! Mégegyszer köszönöm!

Szeretettel: MinJi"

Elmentem a tengerpartig. Volt ott egy sziklaszirt. Onnan zuhant le anyukám kocsija. Itt halt meg ő is. Én is itt fogok.
Felmásztam és kiálltam a szélére majd néztem a lábam alatt elterülő hullámokat. Szóval ez itt a vég.

Örökké akartam élni a szerelmemmel, de ha ő nincs mellettem akkor semmilyen élet nem kell!

Hogy sírtam-e? Hát... kicsordult pár könnycsepp, de zokogni nem zokogtam. Szomorúan gondoltam vissza az együtt töltött időkre.

Eszembe jutott mikor minden elkezdődött. Mikor megmentett azon az estén abban a sikátorban. Aztán mikor megmentett az apámtól, majd amikor megvédett a suliban. Emlékszem mikor elment, majd amikor visszajött és az iskolában először megöleltem. Mikor rájöttem hogy ki valójában. Mikor láttam ahogy megöli azt a nőt és láttam a vámpír énjét. Amikor elvitt randira. Amikor először feküdtünk le. Mikor először mondta hogy szeret. Aztán eszembe jutott a bál. Legutoljára pedig arra arra a napra emlékeztem vissza mikor megtudtam hogy vámpír. Ami az előtt történt. Amikor kicsit túllőtt a célon. Mikor úgy megszorította az oldalamat hogy több hétig volt ott egy fekete folt. Ami azóta már nem egy folt hanem a vámpírjel. Igen. Rajtam van a jel. Jimin nem vette észre de rajtam van, méghozzá pont ott azon a helyen ahol megszorított. Azt mondta Jimin hogy ez a jel a személyiségünket fejezi ki. Na igen. Rajtam egy kést ábrázoló jel van amit meg is értek. Össze tartozunk. De ha így itt tud hagyni akkor valamit nagyon eltéveszthetett ez a jel.

Aztán azon kezdtem gondolkodni mi lett volna ha....

Mi lett volna ha nem öli meg azt a lányt? Mi lett volna ha boldogan zárul a tegnap este? Mi lett volna ha átváltoztat és örökre együtt maradunk? És mi lett volna ha pár perc múlva nem készülnék öngyilkos lenni?

-Mindenki pótolható.- mondtam mosolyogva, majd letöröltem a könnyeim és léptem egyet előre. Zuhanni kezdtem majd egy csobbanás és körülöttem mindenhol víz. Olyan csöndes volt és békés. Mikor már nem bírtam tovább, tüdőmbe szívtam a vizet és lassan kezdett elsötétedni minden.

Még éreztem ahogy egy kéz a derekamra fog majd végleg elsötétült a világ.

Meghoztam a kövi részt! Közeledünk a könyv végéhez. Ti milyen befejezést vártok?😁💕