Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

3. MinJi

Az ágyamban ébredtem. Várjunk csak! Én úgy emlékszem hogy kidőltem a padlón a fürdőben. És mi ez a kezemen? Nem rémlik hogy bekötöttem volna. Na mindegy. Biztos csak kiesett. Ezen kívül megint azzal a vörös szempárral álmodtam. Olyan kíváncsi vagyok hogy ki az.

Gyorsan elkészültem majd kisettenkedtem a házból. Vagyis...csak akartam mivel lent találkoztam apámmal.

-Gyere ide azonnal!-kiabálta én pedig beletörődve elindultam felé.-Ez meg mi?-mutatott egy nagy halom koszos ruhára a földön.-Nem megmondtam hogy mosd ki?

-S...sa...sajnálom.-dadogtam.-I...isk..iskola után megcsinálom.

-Nem mész te sehova! Most csinálod meg!-kiáltotta majd megpofozott és elment. Fasza. Nem megyek suliba. Pedig még az is jobb mint itthon lenni apával. Megcsináltam a mosást ami 2 órát vett igénybe, majd kisurrantam az ajtón.

Nyílván a suliba már nem mentem be így a városban sétáltam. Csak mentem és mentem. Gondolkoztam. Miért? Miért kell nekem ezt elviselnem? Egyszer csak megéreztem az arcomon valami hideget. De jó, elkezdett esni az eső! És ezt most nem ironikusan mondtam. Imádtam esőben sétálni. Olyankor a könnyeimet elmossák az eső cseppek. Így sétáltam tovább. Mikor feleszméltem körül néztem. Megijedtem. Nem tudtam hogy merre vagyok. A közelben volt egy sikátor és volt egy olyan része ahová nem eshetett be az eső így oda álltam hogy felmérjem a helyzetet. Szóval...fogalmam sincs merre vagyok, bőrig áztam és ha ez még nem lenne elég elkezdett fájni a torkom. Szuper... megfáztam. Egy ideig még itt álltam és gondolkodtam merre is kéne menni mikor láttam hogy 3 férfi közeledik felém. Nem érdekelt merre megyek de elindultam. Egyre gyorsabban mentem, a végén már futottam, de még mindig követtek. Éreztem hogy valaki megfogja a karomat és vissza ránt. 3 felnőtt férfi volt az akik nem hiszem hogy nagyon józanok lettek volna. Vissza rángattak a sikátorig.

-Hello cica!

-Miért futottál el?

-Ez nem szép dolog!-mondták. Én megpróbáltam kiszabadulni. Rúdosódtam, kapálóztam és kiabáltam, de nem ért semmit. Végülis késő este a sötétben és esőben ki olyan hülye rajtam kívül hogy a városban mászkáljon? Nyílván senki.

-Maradj nyugton! Ne kiabálj! Úgy sem hall senki!-mondta az egyik majd széttépte a felsőmet. Sikítoztam. Kiabáltam. És sírtam. Mind hiába. Nem hallott meg senki. Nem akartam hogy megtörténjen.... mégegyszer. Egyszer csak az egyik felkiáltott.

-Áhh a hülye ribanc megrúgott! Engedjetek!- lökte félre a másik kettőt dühösen, majd megpofozott úgy hogy elestem. A földről néztem fel rájuk félelemmel teli szemekkel. Már nem tudtam kiabálni csak suttogni: "Segítség". Ez után minden lelassult körülöttem. Az ütések, a sírás, a fájdalom. Bárcsak egy filmben lennék! Ekkor jönne a főhős srác és megmentene, de ezzel az a baj hogy ez nem egy film. Ez a kegyetlen, jéghideg és fájdalmas VALÓSÁG.

A földön feküdtem. Alig bírtam nyitva tartani a szemem. Már éppen a nadrágomat szedték volna le mikor hirtelen az egyik pasi eltűnt. A többi csodálkozva nézte, hogy hova. Hirtelen lepottyant az égből holtan. Na jóó! Ez mi a fene? A másik kettő próbált menekülni de azok is így végezték.

"Most én jövök"- gondoltam majd összeszorítottam a szemem, de nem történt semmi.

Kinyitottam a szemem és megláttam megmentőm. De...hiszen ő....Jimin? Méghozzá tiszta vér és mintha a szeme is vörös lett volna egy pillanatra. Viszont ebben nem vagyok biztos. Odajött hozzám és rám adta a kabátját. Csak ekkor vettem észre hogy mennyire fázok.

-Jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Már hogy lennék jól?-suttogtam nehezen, ugyanis alig bírtam beszélni.- Majdnem megerőszakoltak....- "újra" tettem hozzá magamban, ezután elsötétült minden.

Egy idegen szobában ébredtem. Felkeltem és körül néztem.

Hol vagyok? Mi történt tegnap?

Ezen gondolkodtam mígnem eszembe jutott. Az eső, a 3 férfi, a majdem erőszak és... Jimin.

Megmentett. De...vajon miért? Hiszen az iskolában mindig bánt, kinevet és piszkál.

Ekkor vettem észre hogy le vannak ápolva a sebeim, méghozzá nem csak azok amiket tegnap szereztem, hanem az összes még be nem gyógyult sebem. Ő most.... komolyan...levetkőztetett és lekezelte a sebeim? Fasza. Fogadok majd ezt is fel fogja emlegetni.

Amíg ezen gondolkodtam valaki benyitott én meg gyorsan azt tettettem hogy alszok.

-Tudom hogy ébren vagy.-mondta... Jimin? Amire kinyitottam a szemem. Láttam hogy hozott be egy tálcát amit elém rakott.-Edd meg.-mondta majd készült volna kimenni.

-Várj! Te...megmentettél.

-Igen. És?

-Csak... köszönöm. Tudod még soha senki sem tett értem semmit. Szóval tényleg... köszönöm.

-Soha senki?-kérdezte mire megráztam a fejem és elkezdtem enni a péksüteményt amit hozott.-És... a szüleid vagy barátaid?-kérdezte mire félre nyeltem és köhögni kezdtem.

-Inkább hanyagolnám ezt a témát. Amúgy...hogy kerültél oda?

-Csak éppen arra jártam.

-Várj... emlékszem hogy tiszta vér volt az arcod. Megsérültél?-néztem rá aggódva mire ő csak mosolygott.

-Nem, én jól vagyok.-mondta majd eszembe jutott mint akit villámcsapás ért.

-T...te megölted őket.-suttogtam majd megdöbbenve és talán kicsit félve felnéztem rá.

Itt is lenne a 3. fejezet! Ha tetszik kérlek csillagozzatok vagy kommenteljetek!💕