Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

5. MinJi

-Csak hogy megnyugtassalak cicám... 7 pasival vagy most egy házban.-mondta Jimin mire elképedtem. Hogy 7 pasival? Ez most jobban lesokkolt mint amikor rájöttem hogy ő ölte meg azokat a férfiakat tegnap. Azon azért nem borultam ki hiszen ha megtörtént volna már biztos nem élnék. Nem érdekel a 3 másik. Megérdemelték. Ezen kívül meg olyan jól esik hogy valaki törődik velem. Ilyet már 8 éve nem éreztem.

Na de visszatérve a valóságba. 7 pasi? Egy ház? És egy lány? Rossz arány.

-H...hogy m...mi?-csak ennyit tudtam kinyögni. Jimin meg mellettem jóízűen nevetett.

-Na gyere! Menjünk le. Bemutatlak a srácoknak. Vagyis azoknak akik még nem ismernek.-mondta majd elindult.

-Jimin!- szóltam utána, mire visszafordult.- Nem így szeretnék lemenni 7 pasi közé.- álltam fel és magamra mutattam. Csak a fiú pólóját viseltem ami leért a térdemig.- Esetleg tudsz adni egy hosszú ujjú pulcsit?

-Ohh...persze.-mondta majd elkezdett kotorászni a szobában lévő szekrényben. Addig én visszavettem azt a fekete melegítő nadrágot amit tegnap viseltem. Egyszer csak megláttam ahogy egy rózsaszín pulóvert húz ki a szekrényből.

-Ugye nem azt szeretnéd oda adni?- vágtam fancsali képet.

-De, miért?-kérdezte vigyorogva.

-Jimin!!-szóltam rá.

-Jól van nyugi!-mondta nevetve.-Tessék.- nyújtott oda egy fekete darabot.

-Köszönöm.-vettem el és vártam hogy kimenjen de ez nem történt meg.-Öhmm.. kimennél?

-Ugye tudod hogy már láttalak melltartóban?-kérdezte, méghozzá olyan lazán mintha az időjárást kérdezné meg. Én viszont vörös lettem.

-Jimiin!!-mondtam egy kicsit hangosabban.

-Jól van na! Megyek.-nevetett ki.

Miután felvettem a pulcsit kinyitottam az ajtót ami a lépcsőhöz vezetett. Lementem ahol nem hittem a szememnek. Itt volt Jimin kis csapata a suliból és még ketten akiket nem ismertem. De nem ez volt a hihetetlen hanem amit csináltak. Az a kettő akit nem ismertem egy törött váza, vagy pohár darabjai fölött veszekedtek, Yoongi a kanapén fejjel lefelé aludt, Jungkook és Taehyung kergették egymást míg Hoseok őket videózta, Jimin pedig röhögött rajtuk. Ezen én is elmosolyodtam. Jimin mikor észrevett odajött hozzám és elkiáltotta magát.

-Mindenki ide!!! Yoongi te is! Kelj fel!-dobott neki egy párnát. Mindenki körénk gyűlt mire eléggé feszélyezve éreztem magam.

-Szóval ő itt MinJi.-mutatott be.

-Ismerjük már. Tudod...egy suliba járunk.- szólt Jungkook.

-Nem is nektek mondtam, hanem annak akik még nem ismerik.- nézett rá Jimin.- MinJi ők itt Jin és Namjoon.

-Sziasztok!-hajoltam meg mire ők is.

-Most hogy mindenki ismer mindenkit, nézünk filmet?-kérdezte Hoseok.

-Oké.- kiáltotta Taehyung és Jungkook egyszerre.

-Jimin?- néztem rá, mikor a többiek elmentek filmet választani.-Ma nincs iskola?-kérdeztem idegesen.

-Cicám ma szombat van.- válaszolta, mire megnyugodtam.-Most pedig gyere! Nézzünk filmet!

-Hát...nekem haza kellene men...-mondtam volna de nem hagyta, hogy befejezzem.

-Nem mész sehova! Most szépen itt maradsz és ha annyira haza akarsz menni, a film után elkísérlek. Oké?

-Oké.-sóhajtottam.

-Jó lesz a Démonok között?- nézett ránk Namjoon.

-Aha.- vágta rá Jimin, majd vigyorogva rám nézett.

-Nekem oké.-mondtam majd elkezdtük nézni a horror filmet.

Én és Namjoon voltunk azok akik egyáltalán nem ilyedtek meg semmitől sem és nevettük a többieket. Mikor vége lett a filmnek a másik 6 srác hozzám fordult.

-Oké. Azt már megszoktuk hogy Namjoon nem ijed meg a horror filmektől, de te? Te lány vagy!-mondta Jungkook.

-Ez van srácok.-rántottam meg a vállam.- Amúgy mennyi az idő?-kérdeztem.

-15:43- válaszolta Jin.

-Hogy mennyi? Basszus elfelejtettem!- siránkoztam.

-Mit?- szólaltak fel egyszerre.

-Hogy ma dolgozok.-mondtam.-Tudna kölcsön adni valamelyikőtök telefont?

-Tessék.-adta oda Jimin az övét. Én gyorsan beírtam a főnököm számát, külön vonultam és tárcsáztam.

-Szia! Ne haragudj, hogy ma nem mentem! Nem éreztem jól magam.

-És nem tudtál volna felhívni telefonon?

-Tudod hogy nincs. Csak most tudtam szerezni.

-Rendben nincs semmi baj. Holnap tudsz jönni?

-Persze, holnap mindenképpen megyek.

-Rendben szia!

-Szia!- köszöntem el, majd letettem.

-Köszönöm a telefont!-adtam vissza a készüléket Jiminnek.- Ne haragudjatok de mostmár haza kellene mennem.

-Örülünk hogy itt voltál!-mondta Jin.

-Ja gyere máskor is!- bólogatott Hoseok.

-Igen, tök jófej vagy!- helyeselte Taehyung is. És még ilyeneket mondtak.

-Köszi hogy itt lehettem!

-Megadod a számod?- rázta meg előttem Jimin a telefonját, mire a többiek is bólogatni kezdtek.

-Hát... ez most elég kínos de... nincs telefonom.

-Hogy mi??-kiáltottak fel egyszerre.

-Nincs baj! A srácokkal úgy is találkozok a suliban.- rántottam meg a vállam.

-Mi az hogy nincs telefonod? Elromlott?-kérdezte Yoongi.

-Neeeem, nem is volt.- válaszoltam, mire még jobban ledöbbentek.

-Hát jó! Akkor sziasztok!-köszönt el Namjoon mert hát Jimin jön velem hiába mondtam neki hogy ne jöjjön.

-Sziasztok!-köszöntem el én is majd elindultunk a fiúval.

Egy ideig csöndben mentünk mígnem ezt én törtem meg.

-Nem muszály hazáig kísérned.

-De mert még a végén el is rabolnak itt nekem a tegnapi után.-mondta komolyan. Mentünk tovább míg elértük az erdőt.

-Figyelj innentől már tényleg egyedül megyek!-jelentettem ki.

-Na jó!-sóhajtott.-Majd találkozunk hétfőn! Szia!

-Szia!-köszöntem el tőle és mentem tovább a házunk felé. Ahogy közeledtem úgy alakult ki a hasamban a görcs. Mikor beléptem próbáltam a szobámba osonni de ez sajnos nem jött össze.

-Hol jártál te kis cafka?-ordította az apám.

-D...dolgozni v...voltam.

-És még hazudsz is. Te hülyének nézel? Tudom hogy későn érsz haza ha dolgozol. Nem szeretem ha hülyének néznek.-mondta majd elővette a bőr övét.- Gyere ide!-mondta én pedig jó kislány módjára oda mentem hozzá, hiszen ha ellenszegülnék akkor nagyobbat kapnék. Felhúztam nyakig a pucsim és letérdeltem négykézláb apám elé ő pedig elkezdett ütni az övvel. Már megszoktam. Egy hangot sem adtam ki. Összeszorított szemmel tűrtem. Mikor végzett elővett egy kicsi kést.-Most megtanulod hogy nem szabad hazudnod apádnak!-mondta és közelített felém.-Először is hogy ne kurválkodj, egy kicsit átszabjuk az arcodat.-na ekkor megilyedtem. Ilyet még sose csinált. A fülemtől a kulcscsontomig vágott egy csíkot. És újra itt vagyunk. Sikítottam. Hiszen mást nem tudtam. Már éppen készült hogy egy újabbat vágjon mikor kicsapódott az ajtó és odakaptam a fejem.

-Jimin-suttogtam.