Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

14. Jimin

A lány nyakát kezdtem el csókolgatni majd visszatértem a szájához. Elkezdtem feltűrni a pólója alját és egyik kezemmel megmarkoltam a derekát mire ugrott egyet és fájdalmasan felnyögött. Nem értettem mi a baja. Miközben ő továbbra is feküdt én felültem hogy megnézzem a derekát. Mikor jobban fel akartam húzni a pólóját ő hirtelen megragadta a kezem.

-Inkább ne.-suttogta fejrázva mire összeráncoltam a szemöldöm és már csak azért is megnéztem. Viszont amit láttam abba belefájdult a szívem. Bal oldalt a derekán volt egy hatalmas kék-zöld-lila folt benne pár fekete csíkkal. Borzalmasan nézett ki.

-E...ezt én csináltam?-kérdeztem elámulva mire csak bólintott rám se nézve. Lecsúsztam az ágyról a földre, felhúztam a térdem és arra rákönyökölve a hajamba túrtam. Nem hiszem el. Ennyire el tud borulni az agyam?

-Jimin-szólított meg.

-Ne haragudj!-suttogtam.- Sajnálom!

-Jimin én nem haragszok rád!- rázta meg a fejét és az ölembe ült szembe velem majd közre fogta az arcom.- Érted? Nem haragszok! Nem a te hibád volt!- adott egy lágy puszit a számra.

-Már hogy ne lenne az én hibám?

-Az nem te voltál. Felülkerekedett rajtad a vér iránti sóvárgás. Az aki akkor ért hozzám az nem te voltál!-mondta mire letaglózva néztem rá majd megcsókoltam. Nem tudok kiigazodni ezen a lányon. Egyre jobban kedvelem, és ez megilyeszt. Attól is félek hogy fog még ilyesmi történni és valami nagyobb kárt teszek a lányban, és még attól is hogy nem lesz rajtunk jel. Kezdem megkedvelni viszont ha nem lesz rajtunk vámpírjel akkor ennek az egésznek vége még mielőtt elkezdődne.

Másnap reggel készülődtünk az iskolába.
MinJi megemlítette hogy tegyünk úgy mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Persze mondtam hogy szó sem lehet róla. Végül ezt elfogadta azzal az egy kikötéssel, hogy az iskolában max barátok lehetünk. Nem fogom lesmárolni, nem tapizom meg ilyenek. Ebbe pedig nehezen de belementem. Biztos így is fura lesz neki, ha velünk lesz, hiszen eddig láthatatlan volt. Motorral vittem suliba. Mikor beléptünk az épületbe és a lány is velünk volt, még több szem szegeződött ránk mint máskor. Ő csak lehajtott fejjel jött mellettünk.

-Áááá...-halottunk meg egy sikítást.- Mit csinálsz te mellettük? Attól még hogy bepitizted magad az egyikük ágyába még nem vagytok azonos szinten! Te valahol itt vagy.-mutatott derék magasságba NaEun- Ők pedig valahol itt.-mutatott most a feje fölé.

-Te pedig valahol a föld alatt!- vágtam közbe mire mindenki aki körénk gyűlt nevetni kezdett, a ribanc feje pedig elvörösödött.

-Ti pedig miért is foglalkoztok vele?

-Te minket nem kérdezhetsz ki! Nem vagy senkink! Attól pedig hogy egyszer, kétszer jártál az ágyunkban nem leszel semelyikünk barátnője! Megjegyzem amúgy srácok hogy nem valami nagy szám az ágyban!- mondtam, de az utolsó mondatot jó hangosan, hogy mindenki hallja. NaEun erre olyan vörös lett mint egy paradicsom, majd öles léptekkel elsétált miközben mindenki rajta nevetett. Mi pedig besétáltunk a terembe.

----------------------------------

3 héttel később otthon ültünk MinJivel az ágyban mikor...

-Figyelj MinJi! Én ezt a helyzetet már nem bírom! Az iskolában úgy teszünk mintha csak barátok lennénk viszont te is tudod hogy annál egy kicsit azért több van köztünk! Nem mondtuk ki soha hangosan hogy járnánk, de én szeretném. Eljönnél velem egy randira?- kérdeztem reménykedve mire elképedt. Eddig nem beszéltünk a kapcsolatunkról.

-Pe...persze.-mondta sokkosan.

-Szuper! Akkor este 8-ra készülj el!-adtam neki egy puszit. Már kitaláltam hova viszem.

-És hova megyünk?

-Meglepetés! De nem kell kiöltözni. Na elmegyek egy kicsit elintézni pár dolgot.- mondtam majd kimentem. Már az egészet elterveztem gondolatban. Elmentem egy pékségbe és vettem egy szendvicset meg pár sütit. Valami olyasmi lesz mint a piknik viszont ez az egész este lesz méghozzá nem is akárhol. De azt majd később...

Mire elkészítettem mindent már fél 8 múlt, ezért gyorsan haza siettem hogy még időben át tudjak öltözni valami normális ruhába.

19:50-kor értem haza és fel akartam menni a szobámba, de feltartottak. Azt mondták hogy MinJi már készen van és még nem láthatom. Ezután valamit szervezkedtek és végül fel engedtek átöltözni. 7 perc alatt elkészültem majd lementem a nappaliba és mondtam Jinnek hogy lehívhatja a lányt.

Mikor megláttam, eltátottam a számat. Gyönyörű volt. Mármint igaz hogy csak egy pulcsi meg egy sima nadrág volt rajta, de nekem így is csodaszép volt. És persze azok a gyönyörű szemei amik most ki voltak emelve. Még sose láttam sminkben a lányt, de igazából nem is hiányzott róla. Most viszont úgy gondolom hogy nagyon is jól áll neki.

-Gyönyörű vagy!-mondtam majd megfogtam a kezét és elkezdtem kifelé húzni. Gyorsan kiáltottam egyet a srácoknak miközben ő vette a kabátját, hogy elmentünk és kivezettem a motoromhoz. Ezután el is indultunk.

Mikor megérkeztünk ő csak tátott szájjal nézte a helyet. A tengerpart egy olyan részére hoztam ahol nem szoktak lenni emberek. Ott volt előkészítve minden. Egy kis pléd, az ennivaló és pár gyertya. Nem sok. Csupán 4 darab, hiszen tudom hogy nem szereti az eltúlzott dolgokat. Mondjuk azt én sem. Egész délután ezt rendezgettem.

Láttam az arcán hogy tetszik neki és hallottam kalapáló szíve kesze-kusza ritmusát. Abban a pillanatban jöttem rá hogy én, Park Jimin, a vérszomjas vámpír, beleszerettem egy egyszerű földi halandóba.

Megjöttem a kövi résszel! Hogy tetszik? Ha valami nem tiszta, nincs megmagyarázva vagy ha valamit nem értetek szóljatok!💕😘