Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

16. Jimin

18+!!!

MinJi lehúzott magához és megcsókolt. Értettem a célzást. Újra végig csókoltam az egész testét. Ami nem hagyott nyugodni az a fekete folt az oldalán, amit még én okoztam. Óvatosan megpusziltam ott is. Aztán bepozicionáltam magam, majd engedélykérőn a lányra néztem. Ő bólintott egyet. Egy határozott mozdulattal teljesen elmerültem benne mire mind a kettenkől egy nyögés szaladt ki. Vártam egy picit majd mozogni kezdtem. Nehezen tudtam ellenállni újra előtörő vérszomjamnak, de sikerült. Egyre gyorsabban mozogtam miközben a nyakát csókoltam. MinJi a hátamat egyre erősebben karmolta. Egyszer csak sikított egyet, belőlem pedig egy mély morgás tört ki.

-Jól vagy?-kérdeztem halkan.

-Hmmm.-bólogatott álmosan.

Én mellé feküdtem és közelebb húztam magamhoz. Így aludtunk el.

Másnap arra keltem hogy valaki cirógatja az arcomat. Gondolom azt hitte még alszok. Gyorsan elkaptam a csuklóját és magam alá gyűrtem a lányt. Ő megszeppenve nézett rám mire én csábosan rá vigyorogtam és megcsókoltam. Átölelte a nyakam és teljesen hozzám nyomta meztelen testét mire nyögtem egyet. Mikor elváltunk mélyen a szemembe nézett.

-Szeretlek!-mondta ki azt a bizonyos 9 betűs szót amit most hallottam tőle először.

-Szeretlek!-mondtam ki én is, mire boldogan megcsókolt. Egyre hevesebben csókolóztunk mikor MinJi hirtelen elvált tőlem.

-A többiek itthon vannak már?-kérdezte.

-Igen.

-Akkor nem lesz semmi nagyfiú.- adott egy puszit és megpaskolta a mellkasom. Én csak hitetlenkedve néztem rá mire felnevetett.
Felállt, felöltözött és kiment. Kis idő múlva én is felöltöztem és mentem utána.

Lent MinJi piros arccal állt, a fiúk meg nevettek rajta. Nem értettem mi ilyen vicces.

-Mi a nevetés tárgya?- tettem fel a kérdést.

-Mi csak megmondtuk MinJinek hogy elpakoltuk a ruháitokat amik itt voltak elhajigálva.-mondta unottan Yoongi.

-Igen, erre ő elvörösödött és mi most az arcán nevetünk.-fejezte be a mesét Hoseok. Mostmár én is nevettem, mire a lány megcsapta a vállam és mérges fejet vágott.

Ez után elmentünk enni. Vagyis csak mi ketten mivel a többiek reggel már megitták a vértasakjukat. Reggeli alatt MinJi egészen szokatlanul viselkedett. Mintha ideges lett volna. Felmentünk a szobánkba és oda fordult hozzám.

-Jimin...- szólított meg halkan.

-Igen?

-Öhmm...-mintha zavarban lett volna.

-Hát....izé....mi...-dadogott.

-Mondd nyugodtan! Nem harapok!- mosolyogtam rá szelíden- Vagyis most nem harapok, az ágyban igen.- mondtam elgondolkodva mire az ő szája is felfelé görbült.

-Mi...ugyeee.... védekeztünk?- hadarta el a kérdést gyorsan, csukott szemmel amire nevetnem kellett.

-Nem, nem védekeztünk.- válaszoltam mire nagy szemekkel, megilyedve nézett rám- Most elárulok valamit! Nyugi, nem fogsz teherbe esni! Nagyon ritkán van ilyen. Kb. egy az egymillióhoz az esélye annak hogy terhes legyél.

-Hogy hogy?

-Szóval, a vámpírok ha megtalálják a társukat lesz rajtuk egy jel. Ez a testünk bármelyik pontján lehet és olyan mint egy tetoválás. Az sem mindegy hogy mit ábrázol. Azoknak akik összetartoznak, a személyiségüket fejezi ki. Mindegy is, ne menjünk bele. A lényeg hogy egy vámpírnak csak akkor lehet gyereke ha a társa halandó, méghozzá nő és rajtuk van a jel, de ekkor is nehéz teherbe esni, szóval ne aggódj! Téged ez a veszély nem fenyeget!-magyaráztam el neki röviden hogy ne legyen ideges.

-Akkor megnyugodtam. De várj! Rajtunk nincs ilyen jel vagy mi! Akkor mi nem tartozunk össze?- nézett rám aggódva.

-Jajj dehogyis nem. Ez amúgy még kialakulhat. Ne idegeskedj!

-Oké.-mosolyodott el a lány.

Másnap iskola volt. MinJit a motorommal vittem. Megbeszéltük még a tegnap hogy ma már párként fogunk megjelenni. Nehezen vettem rá hisz neki már az is sok volt amikor csak szimplán mellettünk állt.

Mikor oda értünk, leszálltunk a járműről, én pedig megfogtam a kezét. Így sétáltunk be az ajtón. Minden szem ránk szegeződött. MinJi lehajtott fejjel jött mellettem, én pedig már ügyet sem vetettem a fürkésző tekintetekre. Bementünk a terembe és leültünk egymás mellé. Ott nyugtattam a lányt mikor hirtelen kivágódott az ajtó és az a dühös kurva lépett be rajta. Igazából a nevét se nagyon tudom. Kezdem egyre jobban gyűlölni.

-Mi ez itt? Mégis mi van veled Jimin hogy lealacsonyodsz ennek a.... az izének a szintjére?-nyávogta felháborodva ami bántotta a fülem. Közben a fél suli ide gyűlt a termünk elé. A srácok pedig már itt voltak mikor megérkeztünk.

-Na jó!-álltam fel- Most lett elegem belőled te hülye kurva. Te engem ne oktass ki, ne kérdezz ki mert rohadtul nem vagy senkim. Már megmondtam neked ho...-mondtam volna de valaki a vállamra tette a kezét ezzel elhalgattatva engem. Ez pedig nem volt más mint MinJi.

-Ide figyelj!-kezdte MinJi- Rohadtul nem érdekelsz se engem, sem őket...- mutatott a srácokra- sem pedig senkit. Jó lenne ha felfognád azzal a parányi agyaddal hogy te csak egy hülye ribanc vagy aki folyton nyávog valami miatt. Ezzel az egésszel is csak magadat ásod egyre mélyebbre.- mondta végig nyugodt hangon MinJi, mire a kurva feje csak füstölt a méregtől. Elindult felénk, lendítette a kezét ami (azért mert lassan kapcsoltam) MinJi arcán csattant. Már indultam volna meg felé, de a lány elém tette a kezét. Ő is felpofozta a ribancot, mondjuk szerintem háromszor olyan erősen, majd visszajött mellém. Amikor újra ránkpillantott a kurva MinJi közre fogta az arcom és megcsókolt. A sarki ribi pedig dühöngve elsétált.

Atya ég! Ez a lány mindig meg tud lepni! Nem is tudtam hogy ha akar akkor ilyen is tud lenni. Egyre jobban tetszik és egyre jobban szeretem!

MinJi végre kinyitotta a száját! Vajon mi lesz ezek után?😉💕