Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

4. Jimin

Éppen az utcán járkáltam hogy keressek valami kaját mikor meghallottam valamit. Egy lány hangját.

"Segítség"

Viszont ezt olyan halkan mondta hogy épphogy meghallottam. Vámpír sebességgel oda rohantam ahol azt láttam hogy három pasi próbál megerőszakolni egy lányt aki...aki MinJi volt.

Nem tudtam miért, de hirtelen annyira dühös lettem amilyen régen voltam már. Azt akartam hogy azok a szemetek a kezeim között haljanak meg. Nem mentem csak úgy oda. A tetőről közelítettem meg őket majd az egyiket vámpír sebességgel felhoztam, kinyírtam és leejtettem. Ez után leugrottam és a másik két pasit is elintéztem majd MinJi felé fordultam aki épphogy csak ki tudta nyitni a szemét.

-Jól vagy?-kérdeztem de meg is bántam. Hogy lehetne jól.

-Már hogy lennék jól? Majdnem megerőszakoltak.-mondta majd lehunyta a szemeit.-Újra.-suttogta és végleg kidőlt.

Hogy micsoda? Újra? Szóval már valamikor megerőszakolták? Most már biztos. Kiderítek erről a lányról mindent. Mindent!

Hozzánk vittem az eszméletlen lányt. Útközben nagyon nehezen álltam meg, hogy ne ugorjak a nyakának. Miért ilyen nehéz visszafognom magam a közelében?

A többiek mikor meglátták hogy nem egyedül jöttem egyből kérdezgetni kezdtek.

-Hát ő?- nézett fel Yoongi.

-Ez meg ki?- ráncolta össze a szemöldökét Namjoon.

-Ez nem az a csaj a suliból?- mutogatott Taehyung össze-vissza.

-Ja nem az akit baszogatni szoktál?- bólogatott Jungkook.

-Miért hoztad őt ide?-kérdezte Hoseok.

-Mi történt vele?- nézett aggódva Jin.

-Oké, oké elég! Felviszem, mingyárt jövök és elmondok mindent.- válaszoltam, majd elindultam a lánnyal a szobámba. Ott lettettem az ágyra és levettem róla a kabátomat, így csak egy melltartó volt rajta. De amint megláttam a hasát azt hittem elájulok. Mindenhol sebek, zúzódások és vágások. A hasán, hátán és karján leápoltam a sebeit. Ez után levettem a nadrágját. A lába szerintem még csúnyább volt mint a hasa és....volt egy nagy átázott kötés a combján. Levettem a koszosat de mikor megláttam mi van alatta megdöbbentem. Egy nagyon mély seb mintha...mintha bele állítottak volna valamit. Gyorsan, lélegzet visszafolytva minden sebét átkötöttem, ráadtam az én egyik pólómat és lementem a srácokhoz.

-Szóval? Mi történt?-kérdezte Jin. Én sóhajtottam majd mesélni kezdtem.

-Egy sikátorban találtam meg. 3 pasi ütötte, verte és meg akarták erőszakolni. Én hirtelen felindulásból megöltem mindet utána pedig haza hoztam.-direkt nem említettem hogy azt mondta majdnem megerőszakolták újra.- De figyeljetek! Nem tudom mi van vele de nem néz ki normálisnak. Rengeteg seb, vágás meg zúzódás van a testén mindenhol és nem hiszem hogy mindet tegnap szerezte. Valami nagyon nem stimmel. Ki akarom deríteni hogy mi folyik körülötte.-mondtam. A többiek csak csodálkozva néztek.

-Neked átmosta az agyad ez a csaj?-kérdezte döbbenten Hoseok.

-Mert?-néztem furán rájuk.

-Talán azért mert már vagy 200 éve volt utoljára, hogy érdeklődtél egy lány iránt.- világosított fel Namjoon.

-Ne hülyéskedjetek már. Biztosíthatlak titeket hogy egyáltalán nem érdeklődök MinJi iránt.

-Nahát! Te nem szoktad a lányokat a nevükön hívni.- vigyorgott Jungkook.

-Hagyjatok már ezzel!- dőltem le a kanapéra aludni mivel a szobám most foglalt volt.

Reggel én keltem elsőnek. Mondjuk nem is aludtam. Egész éjszaka gondoltam. Vajon otthon vannak problémák? Vagy esetleg valakivel összeverekedett? Meg mi történt a lábával?

Egy ideig még feküdtem majd felkeltem és elmentem a boltba, hogy vegyek valami reggelit MinJinek. Otthon úgy sincs semmi emberi kaja. Vettem valami üdítőt meg pékárut vagy mit és haza mentem. Feltettem őket egy tálcára majd bementem a lányhoz a szobámba.

Megmosolyogtatott hogy azt tettette hogy alszik, de én tudtam hogy ébren van. Hallottam hogyan dobog a szíve.

-Tudom hogy ébren vagy.- szóltam mire kinyitotta a szemét, én pedig elé tettem a tálcát.-Edd meg.-mondtam és készültem kimenni. Gondoltam jobb ha most egyedül van, hisz biztos még a tegnap történtek hatása alatt van, viszont megállított.

-Várj! Te... megmentettél.- szólt utánam.

-Igen. És?

-Csak... köszönöm. Tudod... még soha senki sem tett értem semmit. Szóval tényleg... köszönöm.

-Soha senki?- néztem rá kérdő tekintettel, hiszen mi van a családjával.-És... a szüleid vagy barátaid?-kérdeztem mire köhögni kezdett.

-Inkább hanyagolnám ezt a témát. Amúgy... hogy kerültél oda?- nézett fel rám nagy szemekkel. Most mit mondjak? Hogy meghallottam ahogy suttog?

-Csak éppen arra jártam.- válaszoltam végül.

-Várj... emlékszem hogy tiszta vér volt az arcod. Megsérültél?-kérdezte aggódva ami megmosolyogtatott. Aggódott értem?

-Nem, én jól vagyok.- ráztam a fejem nemlegesen, mire mintha valami eszébe jutott volna. Gyorsan kezdett verni a szíve. Mintha megrettent volna valamitől.

-T...Te megölted őket.-suttogta megdöbbenve. Erre emlékszik? Azt hittem nem fog. Most erre mit mondjak?

-Jó...igen. Megöltem őket. Most tudom hogy tök ki vagy akadva és tényleg jogosan de mentségemre szóljon nem bírtam nézni ahogy bántanak.- hadartam, majd nagyot sóhajtva felnéztem rá. Nem hittem a szememnek. Halványan mosolygott.-Te nem vagy kiakadva?

-Talán egy kicsit, de megmentettél amiért nagyon hálás vagyok.-mosolygott tovább. Ezt nem hiszem el. Ezzel a csajjal valami nem komplett. Nem akad ki hogy megöltem azokat a gyökereket.

-Amúúúgy....-kezdte és elvörösödött-te kezelted le a sebeimet?

-Igen én voltam.- vigyorogtam, mire aggódva kezdett figyelni.-Figyelj... nem tudom mik azok a sérülések rajtad. Nem is kérem hogy most mondd el, de majd ha el szeretnéd mondani akkor itt vagyok.- komolyodtam meg.

-Miért?

-Tessék? Mit miért?

-Miért vagy ilyen kedves?-kérdezte tök komolyan mire én leültem mellé az ágyra.

-Őszintén nem tudom. Nem tudom miért változtam meg de megígérem hogy nem foglak piszkálni. Legalábbis annyit.-mondtam a végét mosolyogva.

-Tényleg mindent köszönök.- hálálkodott.-Amúgy ez a te pólód?

-Igen, és meg kell jegyeznem hogy rajtad sokkal jobban áll.- vigyorogtam, mire elpirult.

-És hol vagyok?

-A szobámban.

-Hogy mi?

-Ja méghozzá a házunkban.

-Várj, várj! HázaTOK?-kérdezte kiemelve az utolsó szótagot.

-Igen.

-Mégis hányan laktok itt?

-Csak hogy megnyugtassalak cicám.... 7 pasival vagy most egy házban.- jelentettem ki, mire ő elképedve nézett rám én meg csak nevettem az arckifejezésén.

Szerintem ez jobban szíven ütötte mint amikor rájött hogy én öltem meg a pasikat tegnap!