Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

8. Jimin

Istenem, valami borzalmas volt a szemébe néznem mikor kimondtam hogy el kell mennem. Nem szeretnék, de muszáj. Namjoon észre vette hogy más vámpírok is vadásznak a területünkön és nem kértek rá engedélyt. Engem utasított hogy kivizsgáljam és mivel nagy ez a terület pár napig, de lehet hogy pár hétig nem leszek itt. Most is azért késtem mert utánuk kutattam és persze azért is mert vettem neki ajándékot. Azok a szemek, mikor ezt kimondtam szomorúságot, aggódást és félelmet mutattak.

-Miért? És hova? És mikor jössz vissza? -tette fel egyszerre a sok kérdést.

-Hát munka ügyben, Szöulba kell mennem és pár nap, maximum pár hét és itt vagyok.-találtam ki valamit.

-Azt sem tudtam hogy dolgozol.- húzta össze a szemöldökét. Istenem milyen ártatlan szemekkel néz rám.

-Hát igen mert... öhmm...-most találj ki valamit Jimin.-...mert... nem kell bejárnom. Otthonról dolgozok, csak most elküldtek hogy Szöulban csináljak valamit. Még pontosan én sem tudom mit.- hadartam. Úgy látszik elhitte.

-De én nem akarom hogy elmenj!-motyogta miközben ölelt.-Nem mehetek veled?- nézett rám.

-Ne haragudj, de nem jöhetsz.

-És mikor indulsz?

-Valószínűleg holnap.

-Jó de hívd fel sokat mondjuk Jungkookot és majd elkérem tőle a telefont és beszélhetünk.-mosolyodott el.

-Várj csak! Hoztam neked valamit.-mosolyogtam míg ő kíváncsian nézett-Csukd be a szemed!-utasítottam és elővettem az ajándékát.

-Nem szeretem a meglepetéseket!

-Hidd el ennek örülni fogsz! Oké kinyithatod!- tartottam elé a becsomagolt ajándékot.-Bontsd ki! Kíváncsi vagyok hogy tetszik.-mondtam ő pedig elkezdte széttépni a csomagolást. Mikor rájött hogy mi ez elámult.

-De...Jimin ezt nem kellett volna.- nézett rám döbbenten.-Nem...ezt nem fogadhatom el.-tiltakozott.

-De igen! És csak hogy tudd, a boltban nem veszik vissza. Végre neked is van egy normális telefonod így bármikor elérhetsz és én is téged. Csak fogadd el!

-Na jó!-mosolyodott el- Köszönöm szépen!

-Nincs mit. Mikor végzel?-kérdeztem mire ránézett az órára a falon.

-10 perc múlva.

-Megvárlak.

-Kérsz valamit?

-Nem köszi. Gyere úgy sincs senki, ülj le! Addig beállítjuk az új telefonod.- húztam el az egyik asztalhoz, majd leültem egy helyre.

20 percig ültünk itt, de végre beállítottunk rajta mindent. Utána bezárta a kávézót, felpattant mögém a motorra és haza hajtottunk.

-Sziasztok!- köszöntem a nappaliban ülő srácoknak.

-Sziasztok!-motyogta mellettem MinJi.

-Hello!-mondták egyszerre a többiek.

-Akkor megtanítasz kezelni?-mutatta fel a lány az új telefonját.

-Persze menjünk.- intettem fejemmel a lépcső felé, majd felmentünk a szobámba.

Rengeteget magyaráztam hogy mit hogy kell csinálni mire megértette. Olyan furcsa hogy valakinek még magyarázni kell hogy működik egy telefon. Hiszen ma már egy 3 éves is tudja kezelni.

-Szóval akkor ezzel az izével lehet fényképezni, ezzel lehet hívni, ezen pedig üzenetet küldeni.- ismételte el amit eddig tanítottam neki.

-Igen.

-Megígéred hogy minden nap írsz és hívni is fogsz?-kérdezte szomorúan.

-Persze megígérem.-mosolyogtam.- Lemegyünk filmezni?

-Igen.-mondta. Mikor leértünk a nappaliba ez a kép fogadott. Namjoon Taehyunggal veszekszik valamin. Jin nagyon magyaráz valamit Jungkooknak. Hoseok pedig párnával üti Yoongit. Elnevettük magunkat mire mindenki ránk nézett.

-Ti meg mit röhögtök?-kérdezte Hoseok.

-Titeket.- válaszolta MinJi.

-Mert? Mi olyan vicces rajtunk?- tette fel a kérdést ezúttal Taehyung.

-Áhh semmi. Jöttök filmezni?- zártam le a témát.

-Ja. Mit nézünk?- bólogatott Jungkook.

-Valami horrort?- vigyorodott el Namjoon.

-Neeeeeem- mondtuk egyszerre Hobival és Taehyunggal.

-És mit szólnátok az útvesztőhöz?- vetette fel MinJi.

-Tényleg ez jó ötlet.- helyeseltem.

-Oké nézzük azt.- egyezett bele Jin is.

-Felőlem.-rántott vállat Yoongi.

Elkezdtük nézni az útvesztő első részét ami igaz hogy nem horrorfilm, de Taehyung, Jungkook és Hoseok így is megijedt tőle amin mi csak nevettünk. Vége lett a filmnek de mivel senki nem volt álmos megnéztük a második és harmadik részét is. Mikor vége lett már hajnali fél 1 volt. Egy kicsit még beszélgettünk.

-Tényleg Jin...-kezdte MinJi-... megkérdeztem a főnökömet a munkával kapcsolatban és azt mondta hogy kedden menj be hozzá.- magyarázta.

-Köszönöm MinJi! Tényleg!- hálálkodott Jin.

-Szerintem mostmár menjünk aludni. Holnap nektek iskola.-mondta Namjoon.

-Jó éjt!-köszönt mindenki egymásnak majd én és MinJi elmentünk a szobámba lefeküdni. Erről jut eszembe! Nem zavarja vajon hogy velem kell egy szobában aludnia? Mikor bementünk a lány elment a fürdőbe és pizsamában jött vissza majd én is elmentem átöltözni. Befeküdtünk egymás mellé. Én átöleltem ő pedig a karomra tette a fejét. Olyan nehéz ilyenkor visszafognom magam. Ha a közelemben van olyan éhség kerít hatalmába mint még soha. Ezért nagyon koncentrálnom kell.

-Nem zavar hogy itt kell velem aludnod?-kérdeztem hirtelen mire ő rám nézett.

-Nem.

-Miért?

-Mert rájöttem hogy te egy nagyon jó ember vagy és bízom benned. Olyan vagy nekem mint egy bátty. És melyik húg ne aludna a báttyával?-mosolygott rám és megölelt, de én egy szorító érzést éreztem a mellkasomban. Mintha belém lőttek volna egy nyilat. Nem is értem miért lettem ilyen rosszul a szavaitól. Egyáltalán hogy gondoltam akár egy pillanatra is hogy szeret. Hülyeség volt. Hülye voltam. 213 életévem alatt nem éreztem ilyet. Miért pont most? Miért pont őt? De mindegy is. Kiverem őt a fejemből! Most úgy is el fogok menni. Ez rá a tökéletes alkalom. Megvártam amíg elalszik majd hajnali 3-kor felkeltem mellőle, összepakoltam pár cuccot és elmentem.

Így sokkal könnyebb mint búcsúzkodni. -gondoltam, de még így is nehéz volt. Ahogy ott feküdt ártatlanul és én távolodtam tőle. De nem érzékenyülketek el pont most!

Mindenképpen kiverem ezt a lányt a fejemből!-gondoltam majd vetettem rá egy utolsó pillantást és elhagytam a házat.

Itt is lenne a 8. fejezet! Eddig hogy tetszik?😘💕