Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

7. MinJi

Mindig is utáltam mások előtt sírni. Egyszerűen már nem tudtam tovább tartani magam. Kitört belőlem. Ő magához ölelt és addig erősen szorított amíg meg nem nyugodtam. Most sírtam ki magamból az elmúlt évek összes fájdalmát. Álomba sírhattam magam mivel már csak arra emlékszem hogy reggel a karjaiban keltem. Jimin még aludt. Az arcát néztem. Most veszem csak észre hogy milyen helyes arca van.

-Kibámultad magad?- motyogta csukott szemmel én pedig zavarba jöttem. Egész végig fent volt? Valószínűleg el is pirulhattam mivel mikor kinyitotta a szemét, jót derült rajtam.

-Nem is bámultalak.- néztem el róla és karba tettem a kezem.

-Áhh, dehogy csak majd kifolyt a szemed. Meg a nyálad.-nevetett én pedig mérgesen kaptam rá a tekintetem.

-Nem is folyt a nyálam.

-Ahhhaaaa.- nézett rám mindentudóan.

-Köszönöm.-mondtam hirtelen.

-Mégis mit?-kérdezte.

-Mindent.-mosolyogtam rá ő pedig megölelt.

-Na gyere! Csinálok neked reggelit.- kelt ki az ágyból és húzott maga után. Mikor leértünk már ott ült Jin, Jungkook és Hoseok.

-Jó reggelt!- ültem le hozzájuk.

-Reggelt!-köszöntek vissza miközben ittak valamit egy papír pohárból ami le volt fedve és egy szívószál állt ki belőle.

-Mit isztok?-kérdeztem kíváncsian.

-Semmit!-kiáltottak fel egyszerre.

-Hát okkké.-mondtam furán nézve rájuk majd a konyhába mentem Jimin után.- Mit lesz ebből?

-Hát öhmm....még nem tudom.- válaszolta a fejét vakarva és ott állt egy halom kaja előtt. Volt ott tojás, paradicsom, kenyér, vaj, sonka, uborka és virsli.

-Na jó, hagyjad. Majd én megcsinálom. Neked is készítek oké?-kérdeztem.

-Öhm...én már ettem de köszi.

-De mit ettél? Hiszen együtt jöttünk le. Egyáltalán mikor?

-Hát....na jó.-sóhajtott fel-Eszek veled.

-Szuper. Megkérdezem a többieket is.-mondtam majd kimentem a konyhából.-Srácok! Csináljak nektek is reggelit?

-Nem kell, köszi.-jött az egyhangú válasz.
Ez után vissza mentem és elkezdtem elkészíteni a reggelit nekem és Jiminnek. Ő ámulva nézte minden mozdulatomat. Miután kész lett a tojás raktam mellé sonkát és paradicsomot majd letettem az asztalra.

-Na kész van. Jó étvágyat!-mondtam és leültem, Jimin pedig szemben volt velem. Furán nézett az ételre. Míg én ettem ő csak szemezett a tojással.-Nem kéred?

-De, de nagyon jól néz ki.-mondta mosolyogva és bekapta az első falatot. Míg én szépen lassan ettem hiszen ráérek, addig Jimin gyorsan befalta és elment. Na mindegy legalább evett valamit. Mikor kész lettem elmostam a tányérokat és kimentem a többiekhez. Namjoon éppen ekkor jött le az emeletről és mindentudóan mosolygott. Utána jött Jimin és hívott hogy menjek fel vele. Mikor beléptünk a szobába felém fordult.

-Nem gondolod hogy el kéne menni neked ruhát venni?-kérdezte.

-Nem. Nekem arra nincs pénzem. Inkább haza megyek a ruháimért.-mondtam tök komolyan hiszen tényleg nincs pénzem ilyesmire.

-Nyugi én állom.

-Na azt már nem. Nincs kedvem még valakinek tartozni is.

-Nem fogsz tartozni. Ajándék lesz.-mosolygott.

-Akkor duplán nem. Nem akarom hogy költs rám.-néztem rá kihívóan.

-Márpedig én abba a házba vissza nem engedlek és ha akarod, ha nem most megyünk vásárolni.- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Most a tegnapi ruháimba vagyok. Elindultunk tehát nagy nehezen vásárolni.

Mikor bementünk a plázába csak ámulva néztem. Olyan rég nem voltam itt, sem rendes ruhaboltban. Mindig ha kellett valami akkor egy közeli turkálóba mentem.

-Na gyere!-szólt Jimin és elindultunk az első ruhabolt felé. Ha tudtam volna mire vállalkoztam.

Ezt nem hiszem el! Ennyit szerintem életemben nem sétáltam még mint ma. Én próbáltam lebeszélni de így is 10 szatyorral hagytuk el a plázát. Vett nekem 5 pulóvert amiből 3 fekete, 1 szürke, 1 pedig fehér. Kiharcolta hogy ne csak fekete cuccaim legyenek. Vettünk 2 pólót amit már akkor tudtam hogy nem fogok használni de legyen meg az öröme. Ebből persze mind a 2 fekete. Kaptam még 1 pár fekete sportcipőt és 1 pár fekete magassarkú bakancsot. 5 magasított derekú farmert amiből 4 fekete, 1 pedig kék. 2 melegítő nadrágot, amiből 1 fekete, 1 szürke. 1 cicanacit, 8 pár zoknit, 2 kabátot amiből 1 őszi-tavaszi, 1 téli, 1 pizsamát és még egy fehérnemű boltba is becipelt szóval kaptam még 6 melltartót és 10 bugyit. Mellékesen ő választotta mindet ezért nagyon égett a pofám, de ha ez még nem lenne elég, abban a boltban az eladó azt mondta hogy milyen szép pár vagyunk mire mi nem győztünk tiltakozni, nekem pedig még vörösebb lett a fejem. Szóval ja. Jó kis vásárlás volt. Mikor ránéztem az órára akkor jöttem rá hogy már 4 órája itt vagyunk. Jiminnel bementünk egy kávézóba ahol én ettem sütit és ittam egy Caramel lattét míg Jimin nem kért semmit. Fél 2-re értünk haza, bennem pedig akkor tudatosult hogy én ma dolgozok. Szóltam Jiminnek aki a garázsba vezetett.

-Nem is tudtam hogy van kocsid.-mondtam.

-Nincs is.

-Akkor miért jöttünk ide?

-Kocsim nincs...- kezdte majd lerántott egy fehér ponyvát valamiről ami egy...-motorom van.-mosolygott míg én ámulva néztem. Imádom a motorokat.
Miután kibámultam magam felültetett maga mögé és elindultunk a kávézó felé ahol dolgozom. Miután megérkeztünk felém fordult.-Itt maradok amíg nem végzel.

-Az nagyon soká lesz Jimin. Menjél haza!-utasítottam.

-Rendben de akkor előbb jövök érted. Hánykor végzel?

-Fél 8.

-Az igen. Jövök 6-kor és megvárlak. Oké?

-Oké.-mosolyogtam.

-Ja igen...Jin kérdezi hogy nem kell-e ide mégegy munkaerő? Nemrég vesztette el az állását és szeretne már dolgozni. Megkérdeznéd?

-Persze megkérdezem, na de megyek. Szia!

-Szia!-mondta és elhajtott én pedig bementem. Rögtön a főnök irodájához mentem. Jó lenne ha felvenné Jint. Lenne legalább valaki akit kedvelek. Bekopogtam.

-Szabad!-hallottam bentről így bementem.-Áhh MinJi! Jobban vagy már?

-Igen jobban. Köszönöm!

-És mi járatban itt?

-Az egyik barátom elvesztette a munkáját és itt szeretne dolgozni. Lehetne róla szó?-kérdeztem és reménykedtem.

-Hmm...jó lenne itt még egy munkaerő. Hívd be keddre hogy beszéljek vele!-mondta a főnököm.

-Rendben köszönöm!- hálálkodtam majd kimentem dolgozni.

Már 6 óra volt. Ma nem volt nagy forgalom, de így is fáradt voltam. 6 után általában már csak 1-2 vendég szokott lenni. Vártam Jimint, de rossz előérzetem volt. Már fél 7-et mutatott az óra, de még nem volt itt. Kezdtem aggódni. Ugye nem történt vele semmi? 7 óra is elmúlt, és már kezdtem feladni hogy jönni fog mikor belépett. Láthatólag semmi baja nem volt. Én gyorsan odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam. Szorosan öleltem.

-Már azt hittem bajod esett! Mi történt? Hogyhogy csak most jöttél?- kérdeztem.

-Minji...-kezdte halkan- El kell mennem. -mondta bennem pedig megállt az ütő.