Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

20. Taehyung

Este már mindenki aludt, én pedig nem tudtam ezért lementem a konyhába hogy igyak egy kis vért. Igen ám de találtam egy cetlit, amit MinJi írt. Mikor elolvastam nagyon megilyedtem és elindultam utána. Az illata után mentem egészen a tengerpartig, ahol még éppen láttam hogy fent áll a sziklán és leugrik a mélybe. Vámpír sebességgel oda úsztam, megragadtam a derekát és kihúztam a partra majd elkezdtem újraéleszteni. Szerencsére kiköpött egy jó nagy adag vizet és fellélegzett.

-Mi történt?- suttogta. A szeme csukva volt.

-Ezt nem hiszem el! Te komolyan megpróbáltál öngyilkos lenni?- kérdeztem a hangom megemelve.

-Nem ez az első.- mondta halkan.

-Hogy mi?- néztem rá elképedve.

-Hallottad.

-De miért?

-Jimin elhagyott!- sírta el magát- Megszegte az ígéretét!

-De visszajön. Addig meg itt vagyunk még hatan akik vigyázhatnak rád.- mosolyodtam el halványan.- Addig is ígérd meg hogy nem lesz több ilyen öngyilkos kísérlet!

-Rendben.- sóhajtott egy nagyot.

-Gyere menjünk haza! Még megfázol!- kaptam az ölembe és vámpír sebességgel hazavittem. Szerencsére senki nem vette észre hogy MinJi és én eltűntünk úgyhogy a levelet gyorsan kidobtuk. Én elmentem lefeküdni hogy ne fogjanak gyanút a többiek MinJi pedig elment lefürödni.

Reggel én keltem utolsónak. Már mindenki fent volt és a fürdő ajtaja előtt álltak amit nem értettem.

-Mi történt?- mentem oda hozzájuk.

-MinJi...- szólt Hoseok.

-Bent van és valószínűleg rókázik. Viszont vérszagot érzek.- mondta Yoongi mire aggódva odafutottam az ajtóhoz.

-MinJi!- szólítottam meg és közben ütögettem az ajtót.

-Fölösleges. Nem nyit ajtót.- rázta a fejét Yoongi ismét. Hallottuk amikor lehúzta a wc-t és egy kis idő után kijött.

-Mi van?- nézett ránk amikor aggódva figyeltük.

-Jól vagy?- kérdeztem.

-Ja csak egy kis gyomorrontás.

-És miért éreztünk akkor vérszagot?- szólalt meg Namjoon gyanakodva.

-Elromlott a szaglásotok.- mondta nyugodtan a lány és kikerülve minket a szobájába ment.

Így ment ez egy héten keresztül. Minden reggel bezárkózott a lány a fürdőbe és valószínűleg hányt amit irdatlan vérszag kísért. Nem tudtuk hogy mi baja. Mindenki aggódott érte.

Egyik reggel viszont nagyon korán keltem. A többiek még aludtak. Mikor kiléptem a szobámból láttam ahogy a lány befut a fürdőbe viszont ideje már nem volt bezárni azt így mindent láttam. Igazunk volt. Hányt. Viszont ez nem csak egy egyszerű betegség volt. Ugyanis vért hányt.

-Te jó ég!- suttogtam, de meghallotta.

-Tae...-mondta halkan.- Ne mondd el senkinek! Nem tudom mi bajom van, de egyszer csak elmúlik.

-Sajnálom, de legalább Namjoonnak szólni kell róla.

-Rendb...- nem tudta végig mondani mert megint kihányt egy adag vért. Én gyorsan elmentem felkelteni Namot és siettünk is vissza a fürdőbe. Mikor meglátta hogy MinJi vért hány nagyot nézett.

-MinJi nincs semmilyen betegséged ugye?

-Nincs miért?

-És minden reggel vért hánysz?- hagyta figyelmen kívül a lány kérdését.

-Igen.

-Mostanában esetleg nem vagy kívánósabb vagy agresszívabb?

-Most hogy így kérdezed... de igen.

-Baszki.- suttogta Namjoon.

-Nam mi baja?-kérdeztem.

-Van rajtad jel?

-Igen.- válaszolta MinJi.

-Utolsó kérdés. Mikor feküdtél le utoljára Jiminnel?- tette fel az eléggé intim kérdést mire a lány tiszta vörös lett én pedig kezdtem megérteni a helyzetet.

-A bál előtt pár nappal.- suttogta a lány és szerintem ő is kezdte érteni.

-MinJi te terhes vagy!- mondta Namjoon, a lány pedig falfehér lett.

MinJi egész nap a szobájában ült és sírt. Már mindenkinek elmondtuk hogy mi a helyzet. Jimint is próbálta hívni Namjoon és én is, de nem vette fel.

Este volt már mikor MinJi kijött a szobából.

-Jiminnek elmondtátok?- kérdezte teljesen közömbösen.

-Nem, nem vette fel.- mondtam.

-Jó, akkor többet ne keressétek. Nem akarom hogy csak emiatt jöjjön vissza. Nem akarom hogy tudjon róla.- ment vissza a szobába. Mi csak néztünk utána.

Lassan elérkezett a karácsony. Együtt ünnepeltünk. Díszítettünk fát és sütöttünk sütit. MinJinek minden nagyon tetszett. Azt mondta hogy utoljára akkor volt ilyen jó és boldog karácsonya mikor még az anyja élt. Közben amúgy egész jóba lettünk. Elmesélte nekem hogy milyen volt így felnőni. Hogy miket tett vele az apja. Elkezdett gömbölyödni a hasa is. Mi mindent megtettünk azért hogy jól legyen viszont valami nem oké. Látjuk. Nagyon le van gyengülve. Sokkal vékonyabb is lett pedig eddig sem volt kövér. Eszik rendesen viszont ez a baba nagyon leszívja az energiáját. De persze nem csak ez. Azt mutatja hogy boldog, és teljesen jól van érzelmileg, de én hallani szoktam, amikor már mindenki alszik hogy sír. Szinte már fuldoklik, annyira.
Szegény lányt borzalmasan megviselte ez az egész. Jimin persze azóta sem jelentkezett.

-Namjoon!-kiabálta a lány a szobájából.

-Igen!?- rohantunk be ketten az említett személlyel.

-Nagyon rosszul vagyok.- nyögte fájdalmasan.

-Mid fáj?- ment közelebb hozzá Nam.

-Nem fáj, hányingerem van, de nagyon durván!- mondta majd a szájára tapasztotta a kezét. Én kirohantam egy lavorért és ahogy mellé került már hányt is. Persze vért amit már megszokhattunk volna, de már vagy egy hete nem hányt a lány és most sem reggel volt hanem délután.

-Ilyenkor vámpírvért kell juttatni a szervezetedbe! A legjobb lenne az apáé, de most válassz valakit.- magyarázta Namjoon mire a lány rögtön rám nézett, én pedig bólintottam. Megharaptam a csuklóm és a lány szája elé tartottam. Ő furán nézett rám viszont amint megérezte vérem illatát rögtön kortyolni kezdte azt.

Amikor elengedett már jobb színe volt. Ahogy mondta már nem volt hányingere és már nem volt fáradt. Ez bevált.

Meghoztam a kövi részt!❤️