Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

21. MinJi

Már egy hónapja hogy Jimin elment. Egy hónapja hogy kiderült hogy terhes vagyok. Ehhez képest elég nagy a pocakom. Úgy nézek ki mint egy 4 hónapos terhes. Jimin azóta sem jelentkezett. Már nem is érdekel őszintén. Namjoon szerint 1-2 hónap és megszületik a baba. Azzal nyugtatott hogy ez teljesen normális ugyanis egy vámpír baba gyorsabban nől. Közben kiiratkoztam az iskolából is. Nyílván nem láthatnak meg ekkora hassal. NaEun gyilkossági ügye is lezárult, így most nyugodtan élünk. Vagyis majdnem. A srácok olyan furák. Mintha valamit titkolnának előlem. Néha olyan szomorúan néznek rám. Igazából nem szentelek neki nagyobb figyelmet.

Idő közben Taehyunggal nagyon jóban lettem. Már mindent tud rólam. Beavattam mindenbe ami azelőtt történt velem mielőtt felkaroltak. Sokat kérdezgetett arról hogy hogy bírtam ki és hogy miért akartam öngyilkos lenni. Egyszerűen nem tudta megérteni hogy ha ilyen borzalmas dolgok történtek velem akkor még ráadásul mért bántottam magam.

Nehéz kérdés. Egyszerűen azt éreztem hogy én nem érdemlem meg hogy boldog legyek. Most viszont nem szabad ilyet tennem hisz itt a baba. Ha neki bármi baja esik én abba belehalok. Már most szeretem. Szeretném úgy felnevelni ahogy nekem soha nem adatott meg.

Taehyung azóta is itatja velem a vérét, viszont kezdem azt gyanítani hogy ez csak egy kis ideig volt jó. Már egyáltalán nem vagyok tőle erősebb, sőt a múltkor ki is hánytam. Lassan már ott tartok hogy az ágyból is alig tudok kikelni. Ezért a srácok most próbálják elérni Jimint aki mintha eltűnt volna a föld színéről.

Eddig csak a fiúk üzengettek neki, én nem, most viszont ezt megelégeltem és felhívtam. Nyílván nem vette fel ezért hagytam neki hangüzenetet.

"Park Jimin! Nem hiszem el hogy nem tudod a kezedbe venni azt retkes telefont! Már kibaszott egy hónapja elmentél és még csak nem is hallottunk felőled! Tudod hogy azóta mennyi minden történt!? Hát persze honnan is tudnád? Képzed terhes vagyok, méghozzá tőled te seggfej, szóval jó lenne ha végre mozgósítanád magad!"

A végét már kiabáltam. Mikor letettem a telefont és felnéztem Taehyung állt az ajtóban karbatett kezekkel. Hirtelen pedig elsírtam magam. Tae odajött hozzám és megölelt.

-Hi...hiányzik a..az ah she...sheggfehj- szipogtam.

-Tudom.- simogatta a hátamat vígasztalás képpen.- Gyere! Leülünk filmezni és szerzünk neked csokit.- mondta mire máris vidámabb lettem. A többieket is hívtuk és elkezdtük nézni az Amikor kialszik a fényt. Ugyan az volt mint mikor először voltam itt. Mindenki beszart csak én és Namjoon nem. Mikor vége lett a filmnek mindenki felém fordult.

-Te hogy a picsába nem félsz? Kurva ilyesztő volt ez a film.- nézett rám nagy szemekkel Hoseok.

-Tudod ha a való életben sokkal szörnyűbb dolgok történnek veled egy ilyen film már nem ilyeszt meg.- válaszoltam mire mindenki elhallgatott.- Na én megyek aludni! Jó éjt!- köszöntem el tőlük majd felmentem a szobámba.

Újból eltelt egy hónap, nekem pedig már akkora hasam volt mint egy 9 hónapos terhesnek. Namjoon szerint már a jövő héten meg lehet a baba. Viszont van valami amit még mindig titkolnak előlem.

-Na jó!- elégeltem meg ezt az egészet.- Elegem volt a szomorú és sajnáló pillantásokból! Mondjátok el mit titkoltok el előlem!- mondtam mérgesen.

-MinJi...-kezdte Namjoon.- Nem akartunk ezzel terhelni, de ha nem találjuk meg Jimint mielőtt szülnél akkor valószínűleg nem fogod túlélni.- nézett rám szomorúan.

-És ha átváltoztatnátok?- kérdeztem reménykedve.

-MinJi! Értsd meg hogy ha belehalsz a szülésbe már nem tudunk átváltoztatni!- rázta a fejét Nam. Én pedig kétségbe estem.

Lehet hogy nem fogom látni a saját gyerekem mert belehalok a szülésbe. Jimint sem fogom többé látni. Ezt nem hiszem el. Sokkos állapotban mentem fel az emeletre. Hallottam hogy nyílik a bejárati ajtó, de én csak mentem előre. Könnyfátyolos szemem miatt viszont az utolsó lépcsőben elbotlottam és már zuhantam is volna le ha valaki el nem kap.

Szerintem káprázott a szemem. Olyan volt mintha délibábot láttam volna. Jimin ott állt és engem tartott. Aztán mint a semmiből jött villámcsapás úgy kezdett el fájni a hasam. Viszont ez nem sima fájdalom volt. Úgy tudnám leírni mint a menstruációs görcsöt, de ez 20-szor jobban fájt.

Felsikoltottam. Jimin gyorsan a szobánkba vitt és letett az ágyra. Mindenki az ágy köré gyűlt én pedig csak vergődtem.

-Jimin muszály megitatnod a véreddel különben nem éli túl.- mondta Namjoon.- Mindenki kifelé! Csak én és Jimin maradunk bent!- kiáltotta Nam.

-Tae...-suttogtam.

-Oké, Tae még marad de a többiek kifelé!- mondta mire kimentek.

Jimin megitatott a vérével majd hallgatták a szenvedésemet.

-Elmentél! Itt hagytál!- kiabáltam Jimin szemébe nézve.

-De mostmár itt vagyok!

-És hol voltál mikor esténként sírva aludtam el? Hol vo...áhh- sikítottam majd tovább folytattam.- Hol voltál mikor vér kellett volna a babának? Hol voltál mikor öngyilkos akartam lenni?- kérdeztem mérgesen majd újabbat sikítottam.- Taehyung és a srácok voltak mellettem!

-Sajnálom...-mondta lehajtott fejjel majd mintha eszébe jutott volna valami.- Hogy öngyilkos akartál lenni? De megígérted hogy soha többet...- nem engedtem hogy végig mondja.

-Te sem tartottad be! Azt ígérted mindig mellettem leszel! Hazudtál!- sírtam félig az érzelem hullámtól, félig pedig a fájdalomtól.

Aztán szólt Namjoon hogy elkezdhetek nyomni. Jimin kezét szorítottam, miközben ő és Tae két oldalról nyugtatott. Baromira fájt, de aztán meghallottam egy hangot. Egy hangot ami miatt elfelejtettem az összes fájdalmat ami velem történt. Felsírt a baba, velem pedig madarat lehetett volna fogatni. Namjoon körbetekerte törülközővel majd ide adta. Rögtön Jiminre néztem akinek mintha lett volna pár könnycsepp a szemébe.

-Kislány.- mosolygott Nam majd Taevel elhagyták a szobát.

-Szeretlek!- szólt Jimin hirtelen. Annyira boldog voltam hogy nem tudtam rá haragudni.

-Szeretlek!- mondtam mosolyogva majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Istenem hogy hiányzott már ez!

-Mi legyen a neve?-kérdezte.

-JiAh. Park JiAh.- mosolyogtam rá a kislányomra.

Hirtelen viszont mindennek vége szakadt, ugyanis éreztem a mellkasomban egy szúró érzést és kezdett elsötétedni a világ. Csak annyira emlékszem hogy Jimin kikapta a lányunkat a kezemből és kiált egyet majd végleg sötét minden.

Ezen kívül már csak egy rész és jön az epilógus.😁💕