Vérszomj (Jimin ff.) [Befejezett]

Epilógus

JiAh most 3 hónapos, de úgy néz ki mint egy egy éves. Gyönyörű okos kislány. Apukájának a szeme fénye, na meg a srácoknak is, de közülük a legjobban Yoongit kedveli. Jimin nemrég megkérte a kezem, szóval most nagyon boldog vagyok.

JiAhval éppen sétáltunk az utcákon hazafelé, mikor arra lettem figyelmes hogy valaki követ minket. Normális esetben nem féltem volna, de mivel velem volt a lányom eléggé megilyedtem. Felvettem az ölembe és gyorsabban szedtem a lábam, de így is hallottam mögöttem az egyre közeledő lépteket. Rájöttem hogy úgysem úszom meg ezért megfordultam. Na ki állt velem szemben? Hát persze hogy az apám.

-Hagyj békén!-szóltam rá és erősebben öleltem a lányomat.

-Most azonnal hazajössz velem te ribanc!- kiáltotta. Már nem tudott megrémíteni és mivel a félelem legkisebb jelét sem mutattam még idegesebb lett.- Na és ki az a kölyök?- mosolyodott el gonoszan.

-Hagyd békén a lányomat!!- kiáltottam és kezdtem egyre idegesebb lenni.

-A lányod?-nézett nagy szemekkel. Hirtelen Jimin termett mellettünk.

-Aggódtam, hogy még nem értetek haza ezért elétek jöttem.- mondta de fél szemmel az apámat nézte.

-Kérlek vidd JiAht haza. Nekem még van egy kis elintézni valóm.- néztem apámra aki egy kicsit megilletődött. Jimin nyugtalanul rámpillantott de én nyugtatóan néztem rá ezért elindult hazafelé immár kislányunkkal.

-Nem fogok hozzád vissza menni! Nekem már családom van és ha rajtam múlik, a lányom soha nem fog úgy élni mint ahogy én!- köptem felé a szavakat mire dühösen elindult felém. Én annyira bedühödtem hogy elkezdett világítani a szemem és kinőttek vámpírfogaim is mire megtántorodott.- Jól figyelj most! Ezerszer erősebb vagyok mint te! Akármikor megölhetlek szóval a helyedben én nem mozdulnék! Viszont lenne egy kérdésem! Miután anya meghalt miért viselkedtél így velem? Miért vertél és kínoztál mikor én semmit nem tettem?- kérdeztem már könnyes szemmel mire gonoszan elmosolyodott.

-Azért mert jól esett! Anyád volt az egyetlen akit szerettem! Miatta még téged is elviseltelek. Miután ő meghalt nem tudtam megjátszani magam. Nem szerettelek téged soha.- mondta és láttam a szemében hogy igazat mondd. És ez fájt a legjobban. Fájt de én csak elmosolyodtam.

-És szerinted mit szólna anya ahhoz hogy ilyet csináltál velem?

-Már nem érdekel. Ahogy te sem te hülye kurva! Most pedig haza viszlek és nem érdekel a haloweeni jelmezed!- közeledett felém.

-Akkor sajnálom, de meg kell öljelek! Áhh... Úgy látszik a pszichopata oldalam tőled örököltem 'APA'!- emeltem ki az utolsó szót majd vámpír sebességgel a háta mögé kerültem és végig karmoltam a hátát jó mélyen. Azt akartam hogy szenvedjen úgy ahogy én is. Felordított. Kicsavartam a kezét és az egyiket el is törtem. Ordítása zene volt füleimnek. Hirtelen előtte termettem és kezeim közé fogtam az arcát.- Most már elhiszed hogy ezek életed utolsó percei? Megígérem neked, úgy fogsz szenvedni mint ahogy én. És végigkarmoltam az arcát is. Lábába belerúgtam ami valószínűleg szintén eltört. A földön fetrengett én pedig többször is belerúgtam a hasába ahogy ő csinálta velem. Találtam a földön egy törött üveget. Áhh tökéletes. Bele állítottam a lábába.

-Neh... Kérlek ne!- suttogta mire mosolyom még nagyobb lett.

-Csak gondolj bele. Nekem ezt minden nap el kellett viselnem. De tudod mit? Jószívű leszek és megkegyelmezek. - mosolyogtam mire megkönnyebbülten felsóhajtott.- Üdvözlöm anyát!- mondtam halkan majd elvágtam a torkát. Véresen mentem haza apámat az út közepén hagyva. Mikor megérkeztem a srácok csodálkozva néztek míg én üveges tekintettel bámultam előre.

-Jól vagy?- jött oda hozzám Jimin mire felemeltem a kezem jelezve hogy most ne szóljon hozzám. Felmentem és beálltam a zuhany alá. Néztem ahogy a vér vízzel keveredik és eltűnik a lefolyóban. Nem hiszem el hogy megtettem. Megöltem. Könnyeimet elnyelte a víz.

Egyszer csak két kar fonódott körém. Nem csinált semmit, csak engem ölelt. Nem mondott semmit, és pont erre volt most szükségem.

Már a szobánkban voltunk mikor gondolom már nem bírt tovább szótlanul ülni.

-Jól vagy?- kérdezte lágyan.

-Te hogy éreznéd magad, ha az apád aki eddig folyton vert és kínzott a szemedbe mondaná hogy régen sem szeretett amikor azt hitted még minden normális volt, majd megpróbált újra elvinni ezért te megkínoztad és megölted, ami ráadásul jólesett?- daráltam le mindezt fél perc alatt mire nagyot nézett.

-Gyere ide!- tárta szét karjait amibe azonnal belemásztam.- Rossz ember volt! Ezt érdemelte.

-Senki nem érdemel ilyen halált.- suttogtam sírva.

-Szerintem még jobban is járt hogy ennyivel megúszta. Ő téged évekig kínzott. Ne gondolj erre! Arra gondolj hogy már soha többé nem bánthat sem téged, sem a lányunkat!- mondta Jimin amivel megnyugtatott.

°•°1 év múlva°•°

JiAh most másfél éves, de úgy néz ki mintha 5 lenne. Namjoon szerint mostmár olyan ütemben fog nőni mint egy normális ember. Nagyon okos és értelmes kislány. A srácok is még mindig oda meg vissza vannak érte. A lányom kedvence Yoongi, persze csak az apja után. Most biztos kíváncsiak vagytok hogy JiAh mit eszik. Emberi ételt adunk neki, de a vért is nagyon szereti. Ha vért iszik akkor kinőnek még nagyon pici szemfogai, és a szeme nem vörös mint a miénk. Lila színű.

Fél évvel ezelőtt tartottuk meg az esküvőnket, egészen pontosan március 16.-án ami gyönyörű volt. Közben amúgy elköltözünk a srácoktól is, persze nem messze. Sőt. A szemben lévő házban lakunk ami ugyan nem olyan nagy, de hárman bőven elférünk benne.

Minden olyan tökéletes. Túl tökéletes. Mint a vihar előtti csönd. Viszont az utóbbi pár napban rossz előérzetem volt. Egyáltalán nem vagyok nyugodt.

Most éppen az ágyunkban feküdtem és olvastam. Egyedül voltam, ugyanis Jimin kikönyörögte hogy ma elvigye JiAht a játszótérre és fagyizni.

Hirtelen viszont kicsapódott az ajtó.

-Eltűnt.- nézett aggódva Jimin.

-Hogy mi?- keltem fel.

-JiAh... eltűnt.

És vége.

Köszönöm mindenkinek aki olvasta a könyvem. Tervezek egy második évadot szóval nyugalom! Bár azt még nem tudom mikor lesz kirakva. Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Hogy tetszett? Mindent meg lehetett-e érteni? Min lehet még javítanom?

Nyugodtan kérdezhettek tőlem a könnyvvel kapcsolatban!
😘💕🖤