Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

2. rész

Ezernyi gondolat kavargott fejében. Felkapta táskáját. Apukájával beszálltak a kocsiba, mert megbeszélte vele, hogy odafele elviszi egy részig. Megálltak egy buszmegállónál, és apukájától elköszönve kiszállt a kocsiból. A cukrászdában már ott volt Linda és Gréti, már csak Tamarát (barátnőinek csak Tami) kellett megvárni.
-Sziasztok!-ölelte meg barátnőit Csilla, akik viszonozták.-Szia! Hogy vagy?-kérdezte Linda.
-Jól, köszi, ti is?-kérdezte, miközben leült melléjük.
-Mi is jól vagyunk-nevetett Gréti. -Hogy haladsz az esszékkel?-kérdezte Csillát.
-Huh, ne is mondd! Az egyiket már megírtam, de a másikhoz egyszerűen nem tudom, mit lehetne még írni! Mégis mi a fenét írjak?-kérdezte. -Nem tudok annyit írni az életemről!-az egyik esszét a kedvenc írójáról és attól a személytől a kedvenc regényéről, verséről írni.Na meg ugye magáról az íróról. A másikban pedig a hétköznapjairól, és hogy mennyit olvas, miket.
-Hát igen. Kíváncsi lennék, minden irodalom tanár ilyen-e?!-nevetett Linda. -Hisz mik ezek a témák?Esküszöm írtam volna inkább egy összefoglalót egy olvasmányról-mondta.
-Nekem minden egyes alkalommal visszaadta, hogy ez nem is így van, és hogy nem is így történt, pedig van, hogy konkrétan a szövegét másolom a történetnek-mondta Gréti. Eközben megérkezett Tami is.
-Mi történt veled Csilla? Olyan furán bambulsz magad elé-vette egyből észre Tami Csilla furcsa arckifejezését.-Semmi, csak gondolkoztam-kortyolt bele a habos forró csokijába.
-És min gondolkoztál?-kérdezett tovább Tami.
-Hogy miért ilyen hízlalóak a sütik. Pedig olyan finom!-talált ki valamit Csilla.
-Igen, egyetértek-nézett Gréti a maga előtt lévő tányérra, és az azon pihenő sütire, amiből már nem maradt sok. Tami többet nem kíváncsiskodott. Csilla azt sem tudta, miről volt szó, egészen máshol járt az esze. Még mindig Martinon. Holnap visszamegy, és megkeresi!
-Ajaj, már ennyi az idő? Nekem mennem kell, bocsi!-állt fel Linda az asztaltól.
-Miért, hány óra van?-kérdezte Csilla.
-Negyed hat-mondta Tami.
-Ó! Akkor nekem is indulnom kéne!-csapott a homlokára a lány.
-Akkor majd hétfőn! Sziasztok!-integetett el még, és elindult a buszmegállóba.
-Megjöttem-kiáltott egyet Csilla, amikor belépett. Hazafele úgy beszélte meg apukájával, hogy nem jön vissza érte a buszmegállóba, így hát egy jó hosszú sétát kellett tennie.
-Jólvan! Teletömted magadat?-kérdezte mosolyogva anyukája, aki épp lesétált a lépcsőn.
-Igen! Ma már szerintem nem vacsorázok!-mondta a lány.
-Ahogy gondolod-vonta meg a vállát az anyuka. Csilla letusolt, és a szobájában leüllt íróasztalához. Kinyitotta az egyik fiókját, és kivette belőle a naplóját. Le is jegyezte az aznap eseményeit.
-Süti, miért morogtad meg Martint?-suttogta a kutyájának, akit épp a szőnyegen ülve simogatott. Persze választ nem várt. Csilla felállt, elfújta a gyertát, amit még korábban gyújtott meg, és felkapcsolta égősorsát, mint minden este, elalvás előtt.
-Megyek aludni! Jó éjt!-tett be a hűtőbe még magának másnapra egy üveg vizet.
-Jó éjt!-felelték szülei, akik még tévéztek a nappaliban. A sötét szobában csak úgy bezuhant ágyába Csilla. Süti is elfoglalta a kutyaágyát.
-Jó éjt Süti-ásított a lány, és lekapcsolta az égősort, majd egyből el is nyomta az álom. Furcsát álmodott. Megint az erdőben volt. De minden olyan sötét és ijesztő volt. Próbált kitalálni onann, de nem sikerült neki. Egyszer csak Martin jelent meg, és egyből fényesebb lett minden. Mintha elűzte volna a sötétséget. A félelmet. A lány nyugodt volt már. Tudta, hogy Martin vigyáz rá, bár nem értette, miért bízik meg benne.
•Másnap•
Csilla délelőtt felnyergelte lovát, és elindult az erdőbe, ugyan azon az úton, amelyen előző nap ment.
-Meg fogom keresni. Biztosan ott lesz most is!-gondolkozott magában a lány. De a fiú nem volt ott. Helyette furcsa susogást, de aztán suttogást hallott.
-Menj inenn. Otthon biztonságosabb-suttogta egy hang, mire riadtan kapta oda a fejét, de senkit nem talált ott. Ezek után edzésre kellett mennie. Egyébként csak sima lovaglásra jár, hisz vannak lovaik is. Otthon még unatkozott, így hát naplemente idejében ki ment a rétre, ami házuk mellett található. Szedett pár virágot, és azokat összefonta. Már lement a nap, és szülei is szóltak már neki, hogy menjen be, de nem akart.
-Kérlek, legalább menj be a házba. Csak legalább most, sötétedés után-hallotta megint a suttogó hangot. Nem tudta, miért, de szót fogadott neki, és úgy tett, ahogyan kérte.
-Van kedved filmet nézni?-kérdezte apja a lányt.
-Igen, miért ne? Csak lezuhanyozok gyorsan-szaladt el Csilla. Filmnézés után, egyből el ment aludni.
•Egy évvel később•
Csilla betöltötte a 17-et, így hát el is kezdett tanulni vezetni, és egyre sűrűbben nézte a továbbtanulási lehetőségeket. Martinnal azóta a nap óta nem találkozott, amióta találkoztak először. És Csilla már kezdte belátni, hogy valószínűleg utoljára is.
-Elmentem suliba!-lépett ki a bejárati ajtón Csilla. Szülei is készülődtek már munkába.
-Szép napot kicsim!-integetett édesanyja. A buszmegállóig lévő távot most is sétálva tette meg, ameddig oda nem ért, zenét hallgatott. Elhatározta, hogy mától elindít egy youtube csatornát. Eddig nem nagyon merte, de mindig is szerette kifejteni véleményét egy-egy témáról, és egyébként is élvezné. Másrészt érdekli a fotózás is, média szakos iskolába jelentkezett, szóval legalább kipróbálja ezt is. Barátnői sokat noszogatták, hogy igenis merjen belevágni. Hát, most eljött ez a nap. Elhatározta, hogy levideózza egy napját, tudjátok, mint azokban a tipikus napi rutinos videókban.
-Szia!-szállt fel Linda a buszra, és leültt Csilla mellé.
-Szia! Lehet el is kezdem a videót, tudod ilyen beköszönős cucc. Benne akarsz lenni?-kérdezte a lányt.
-Miért is ne?-mosolygott Linda, és szőke haját hátradobta. Csilla elindította a felvételt a telefonján, úgy gondolta, először csak ilyen minőségben próbálja meg.
-Sziasztok, én Csilla vagyok! Itt van velem az egyik barátnőm is, Linda!-fordította az említett lány felé a kamerát.
-Hali!-köszönt bele.
-Szóval épp suliba tartunk, a buszon vagyunk. Tehát majd a suliból jelentkezem!-állította le a felvételt. Az iskolában már össze is rázódott a szokásos társaságuk, Linda, Gréti és Tami, na meg persze ugye Csilla.
-És ez itt a sulink. Semmi izgi. És... Ez pedig az osztálytermünk!-lépett be az említett helyiségbe Csilla. Le is ült helyére, és előpakolt. Eközben persze a videót leállította, legközelebb suli végén akarta csak majd folytatni. Hosszú nap volt, fáradtan is ért haza Csilla.
-Most értem haza, épp ettem is egy müzlit, nyami. Házit fogok írni, aztán majd pihenek-mosolygott a kamerába, aztán letette telefonját, és neki állt a házi feladatainak, plusz a tanulni valóknak. Ezek után olvasott egy kicsit könyvéből. Lefürdött, és pizsamájában lehuppant szülei mellé a kanapéra.
-Mit nézünk?-pillantott a tévére.
-Híradót-felelte anyukája. Csilla elhúzta száját, hisz szívesebben nézett volna filmet, de inkább bele nézett az adásba, ha már ott volt.
-Tegnap este egyik családi házban tűz gyulladt ki, szerencsére a tűzoltók időben kiértek a helyszínre-mondta a bemondó.
-Jé, ez a ház nincsen is messze-csodálkozott apja. És tényleg. Elvileg a szülők, akik éppen próbálták kiterelni a házból a gyerekeket, kisebb égési sérüléseket szendvedtek, de szerencsére nagyobb bajuk nem lett. Csilla mára befejezte a "vlogját", úgyhogy sok ötlete nem volt mit csináljon, miután kiderült, hogy a tévében sincsen semmi érdekes film. Így hát csak naplót írt, aztán el is ment aludni.
•Pár nappal később•
Csilla barátnőivel elhatározta, hogy kirándulni fognak. Csilláék házánál találkoznak, és onann mennek a hegy tetején lévő vízeséshez. Lindán kívűl mindenki jött. Lindának sok tanulni valója volt, ezért nem jött.
-Mindenkinek minden megvan?-kérdezte Tami.
-Igen-felelte Gréti, és Csilla is bólintott. Kicsit fárasztó volt az út, de a látványért megérte. A vízesés szélén le is telepedtek, és elővették szendvicseiket. Jókat nevettek. Már délután volt, amikor vissza akartak indulni.
-Mindjárt jövök-mondta Csilla még mindig ülve.
-Oké, lent megvárunk-vont vállat Tami. Csilla egy pillanatra behunyta szemeit, és odaképzelte Martint. Mikor kinyitotta szemét, és oldalra fordult, a fiú ott ült.
-Úristen, te hogyan kerülsz ide?!-ijedt meg a lány.
-Mi, te látsz?-állt fel a fiú. Magasabb lett mint volt, és kicsivel izmosabb is. A tekintete is komoly volt, mintha történt volna még valami, azért változott ilyenre.
-Igen, nem kéne?-nevetett furán Csilla.
-Hát...-szorult ökölbe a keze Martinnak. Csilla eközben szintén felállt.
-Mi a baj?-kérdezte kicsit félénken a lány.
-Nem értem, miért, hogyan...-motyogott tovább Martin.
-Mi?-kezdett hátrálni egy kicsit Csilla.
-Nekem most... Mennem kell-mondta Martin, és ismét egy szempillantás alatt eltűnt, pont mint egy évvel ezelőtt. Csilla azt sem tudta, mi van, de bambulásából felébredve visszaindult a farmjukhoz. Grétiéktől elköszönt, és egyből el ment fürödni. Már két éve egyébként Csilla elkezdett zongorázni, egész jól megy neki. Most este is kedvet kapott hozzá, így hát leült a szobájában található fekete zongorához.
-Sziasztok. Még nem is említettem, hogy tudok zongorázni. Most is szeretnék egy dalt eljátszani, a címe: Cold water. Nagyon szeretem ezt a számot-mosolygott a kamerájába, és nekiállt. El is kezdte a szöveget énekelni hozzá. Teljesen elzárta magát a külvilágtól. Mintha egy teljesen más helyen lenne. Most olyan volt, mintha a réten lenne a milliónyi virág között, és síri csend van körölötte. A dal egy részénél becsukta a szemét, és felfelé fordította fejét, mintha a nap felé nézne. És még a nap melegét is el tudta képzelni. A dal végén még kicsit csukva tartotta szemeit, aztán kinyitotta őket, és ismét a kamerába nézve mosolygott egyet.
-Remélem tetszett-nevetett egyet, és leállította a felvételt. A szobájában elővette laptopját, és megnézte a youtube csatornáját, ki is rakta az új videót. A közönsége többségben az osztálytársai voltak, de persze keveredett oda pár ismeretlen is. Ekkor egy villámlást látott kint, egyből tudta, hogy vihar lesz. Tehát a ma estét is a takarója alá bújva vészeli túl, mert Csilla köztudottan fél a villamlástól. Főleg egy rossz régi emlék miatt. Egyszer barátnőivel elhatározták nyáron, hogy sátrazni mennek. Nagyon is élvezték, viszont este vihar volt. Reggel látták, hogy egy fa kidőlt, viszont egy mások fa épphogy megtartotta. És a jóisten keze lehetett benne, hisz az a fa majdnem rájuk dőlt. És főleg pont arra a részre, ahol Csilla aludt. Hát igen. Szóval nem lehet rá mondani, hogy: jaj de gyerekes vagy, mit kell ettől félni! Az este folyamán sokat nem dörgött az ég, viszont sok villámlás szerű dolog volt. Mármint fénylett, de mégsem volt mondható villámnak. És nagyon közel volt. Éjfélkor kopogást hallott az ablakán. Nem merte kinyitni, de mintha hallotta volna Martin hangját, miszerint nyissa igenis ki. Odasettenkedett, és remegve nyitotta ki az ablakot.
-Bocsi, hogy most zavarlak. De mostmár elmondhatok neked mindent... Eddig nem szabadott, de valami okból te képes vagy látni néha, és egyébként is...-nézett komolyan Martin Csillára. Csilla furcsán nézte Martint, aki tiszta víz volt, és a pólója néhány helyen ki volt szakadva, mint aki most harcolt kint az esőben.