Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

19. rész

Az ebéd után még beszélgettek, aztán Csilla kérdezősködött.
-És hogy van a kiképzés? Mennyi ideig tart?
-Általában több mint egy évig. Akár kettő. Aztán egy végső vizsgát kell tenniük a tanulóknak-felelt Mester.
-Világos...
Az rengeteg idő! Nem csoda, hogy annyi kell, hisz komoly feladatot kapnak.
Eközben pár cseléd/szolgáló tüsténkedett az asztalnál, és pakolták az ételeket.
-Elvehetem?-kérdezte az egyik nő, Csilla üres tányérjára mutatva.
-Igen, köszönöm!
-Ízlett?-kérdezte mosolyogva.
-Igen, valami isteni volt!
-Akkor örülünk neki! Átadom a szakácsnak.
Mint később kiderült, Dávid és Félix a két legidősebb, ők 23 és 22 évesek. Utánuk jön Martin, és a többiek.
Csilla azt állapította meg, hogy Martin igazán csak Dáviddal és Bencével, meg persze Orsival volt jóban... De mintha a többi társa és közte egy kicsi feszültség lenne. Bár Szofi kivétel, ő egyébként is nagyon csendes egy lány volt, maximum Orsival és Elizabeth-el beszélgetett.
-Csilla, megmutatom neked a házainkat, aztán majd Martin a sajátját is-állt fel Elizabeth.
-Ó, okés!
Csilla kicsit feszengve sétált Elizabeth mellett, aki csak komoly arccal nézett előre.
-Tudod, nagyok szép hajad van. Már az első pillanat óta, mióta megláttalak, irigylem-nevetett halkan Eliza.
-Köszi-nevetett fel Csilla is.
-Ez itt az én házam, mellette pedig Orsié található. Most még amúgy Szofi velem él, amíg nem lesz neki is saját háza.

Kettő kétemeletes házat pillantott meg Csilla. Egyszerű vidéki háznak is elmennének, mégis nagyon szépek, gondozottak voltak. Az előkertjükben virágágyások voltak, amik fölött pillangók sokasága repkedett.
-Nagyon szépek!
-Köszi.

-Eliza, gyönyörű lány vagy... Nem is értem, hogy-hogy Martin engem választott. Ráadásul nagyon szimpatikus is vagy-Csilla kicsit maga is meglepődött a mondatán.
Eliza egy pillanatra dermedten megállt, majd hosszasan kifújta a levegőt.
-Nos... Martin és én... Már jártunk, de... Nem mentek a dolgok. Próbáljuk azért a baráti kapcsolatot megtartani, de nem nagyon foglalkozunk amúgy egymással. Azt hittem, feltűnt a feszültség köztünk...

-Bakker... Ne haragudj, én nem akartam olyan témát felhozni, ami kellemetlen lehet neked...-és Csilla egyből megbánta, hogy egyáltalán megszólalt. És még kellemetlenebbé tette a szituációt az a tény, miszerint Csilla épp Martin exével cseveg...
-Nem, semmi baj, nem tudhattad...

Többet Csilla nem kérdezett, és Eliza se mondott sok mindent.
Bemutatta a fiúk házait is.

-És itt egy edzőpálya szerűség.... Itt szoktak lenni a kiképzések is. Most is éppen az folyik itt-mutatott Elizabeth egy csoport Csillánál fiatalabb emberre. Csak 2 két lányt vélt felfedezni, a többiek mind fiúk voltak.
És egy fekete hajú fiú épp magyarázott nekik valamit, amit a tanítványok érdeklő tekintettel hallgattak.
-Vendel! Nézd, itt van Csilla!-mondta csak kicsit megemelve a hangját Elizabeth, ennek ellenére mégis meghallotta az említett fiú a mondatot, és hátrafordult. Pedig tök messze álltak... Ez hogyan lehetséges?!
-Szia Csilla. Vendel vagyok-intett a srác. Legalább egy fejjel magasabb volt a lánynál, és ő is egyenruhában feszített.
-Szia! Illetve, sziasztok-mosolygott halványan a tanulókra.
Integettek neki, aztán Elizabeth felé szóltak:
-Szép napot Elizabeth! Hogy van?
-Sziasztok. Köszönöm jól-Csillának egy a magázás nagyon szokatlan volt. Hisz csak pár évvel volt idősebb náluk Eliza. És amilyen csillogó szemekkel néztek, mind Elizára, mind Vendelre... Tisztelték őket, teljes szívükből. Ez a tekintetükből egyértelműen kiolvasható volt. Azonban fáradtan is látszottak.
-Nem akartunk sokáig zavarni, mennénk is tovább -fordult meg Eliza, és egy utolsót még mosolygott Vendelre.
Tovább mentek, és Csilla megpillantotta Martin. Ez meg hogyan került ide?
-Át is adom...
-Kösz-pillantott óvatosan Elizabethre a fiú, és mintha szó nélkül megbeszéltek volna valamit.
-Akkor hát... Ez itt az én házam. Megmutathatom belülről is, bár semmi izgi.
-Érdekelne-nézett bociszemekkkel Csilla Martinra, ő pedig csak röhögve kitára az ajtót.
Egy széles folyosó volt, két oldalt ajtók, amelyek egy-egy szobába vezettek.
-Konyha, étkező, nappali...-mutatott végig a bal oldali ajtókon. Fürdő, a szobám, egy edzőterem...
-Azta... -Csilla csak tátott szájjal nézett a hatalmas szobákra, amiknek idővel pár cseléd kitárta ajtajait. Martin szobája felért a nappali méretével. Egyik sarokban egy fekete franciaágy volt elhelyezve, másik oldalon egy íróasztal... Könyves polcok, a falon poszterek... Meglepően nagy volt a rend.
-Ha jól gondolom, nem te szoktál itt takarítani, rendet tenni...
-Jól gondolod.
Csilla csak felröhögött, és kisétáltak a hátsó teraszra. Ugyanúgy el volt helyezve egy asztal, viszont ez kisebb volt, mint amelyiknél ülve ebédeltek. És még kerti bútorok, amik baromi kényelmesnek néztek ki. Két kisebb fa közé egy függőágy volt kifeszítve.

És volt még egy kisebb.... Medence?!
-Most ugye csak szórakozol, hogy még medencéd is van?!
-Pedig a szemed nem csal-ölelte át nevetve hátulról a lány derekát Martin.
-Ez... Elképesztő. Nem is tudtam, hogy ilyen luxus van itt...
-Nem mindenkinek van. Csak nekem, Dávidnak, és még Félixnek. Mi hárman vagyunk a legidősebbek, legtapasztaltabbak. Kiérdemeltük, maradjunk annyiban-kuncogott.
-Akkor számíts rá, hogy gyakori vendég leszek itt!
-Te bármikor jöhetsz...-suttogta Csilla füleibe a fiú, mire a lány libabőrös lett.
-Szoktatok medencés partit csapni?-tette fel a kérdést Csilla.
-Nincsen temérdek időnk... De ha mégis van, akkor igen.
Csilla akarata ellenére is elképzelte a fiút egy szál fürdőnadrágban... Ruhában is félisten volt, na de anélkül??! Látni akarta.
Aztán bevillant a kép Elizabethről... A kíváncsiság nyert, és halkan megkérdezte:
-Uhm... Elizabeth említette... Hogy ti...-de nem tudta befejezni, mert Martin közbevágott.
-Tényleg erről akarsz beszélgetni?!-eresztette el a lányt, és haragosan, de egyszerre csalódottan nézett a zöld szemekbe.
-Mindegy... Akkor hagyjuk.

Nem bírt a fiú szemeibe nézni.
Ekkor egy halk zörgés jelezte, hogy Martinnak üzenet érkezett telefonjára. Kifújta a levegőt, és elővette a zsebéből a telefont.
Csilla érdeklődve figyelte Martint, de az nem mondott semmit.
-Lassan haza kéne vigyelek.
-Kár. Maradtam volna még-mondta csalódottan Csilla.
Látva szomorú tekintetét Csillának, Martin szíve megesett rajta. A harag már el is tűnt az arcáról.
-Megkérdezhetem Orsit, hogy tudnak-e még szórakoztatni.
Csilla nem értette, hogy Martinnak mi dolga lehet, de persze annak is örült volna, ha akár a lányokkal maradhat.
-Szeretnéd tudni, hogy milyen üzenetet kaptam, igaz?-sóhajtotta a fiú.
-Félix medencés partit akar szervezni a srácokkal... Gondolom engem fognak faggatni, meg szívatni a hülyeségeikkel.
-Ó... Nyugodtan menjél. Ha Orsi ráér, nagyon örülnék neki.
-Akkor egy perc, megkérdezem.

És végül úgy alakult, hogy a lányok Martin házában beszélgettek, és medencéztek, amíg a fiú elment Félixhez. Megbeszélték, hogy pár óra múlva mindenképpen jön a lányért.