Az elveszett kristály darabkái [BEFEJEZETT]

26. rész

-Csilla?-ült fel egyből, szemében szomorúság tükröződött. -Olyan sokáig aludtál... De ez is miattam van-sütötte le szemeit Martin.
-Miről beszélsz? Ha te nem vagy, akkor én már nem élek!-mondta Csilla, miközben leült a fiú ágyára.

-Ha erősebb vagyok, nem veszíted el az eszméleted, és nem kell átélned azt a fájdalmat, amikor konkrétan az életerődet szívja ki egy démon!-temette kezeibe arcát.

-Martin. Te megtettél minden tőled telhetőt. És teljesítetted is a feladatot. Megvédtél. A családomat. És engem is. Az hogy meg, hogy eszméletemet vesztettem... Ennél rosszabb is lehetne, de nem az! És amúgy is... Ha téged veszítelek el, az sokkal nagyobb fájdalommal töltene el...

-Szeretlek-húzta magához a szabad kezével Martin a lányt, és átölelte. -Mostmár elmúlt a veszély. -mondta halkan miközben Csilla belefúrta fejét a fiú vállába és beszívta az illatát. Szokásos kellemes férfi parfüm illata volt. Csilla imádta ezt az illatot. Soha nem is tudná elfelejteni.

-Hogy vagy?-tolta el magától lassan Csilla Martint.
-Nem kellemes, hogy ez a tű itt van a karomban. De amúgy jobban vagyok, bár még biztosan végigalszok majd pár órát-mosolyodott el. -Te is jobban vagy már?-tűrte hátra egyik hajtincsét a lánynak.

-Mostmár jól vagyok-ölelte újra meg Martint. -Akkor viszont hagylak pihenni.

-Te is pihend ki magadat. Szerintem téged el is fognak engedni lassan. Engem még lehet kicsit itt tartanak-húzta el a száját a fiú. Egy kósza hajtincs szemébe lógott. Egy egyszerű fehér pólót viselt, amit feltehetőleg Orsiék hoztak neki. -Egyébként is basszus, még hajnal van!

-Hány óra van tényleg?
-Hajnali 2-ásított egyet, miközben megnézte a telefonon az időt.

-Uh. Akkor én is alszok még egyet. Na szia!-nyomott egy puszit sérült barátja fejére, aztán elhagyta a szobát.

-Tényleg... Ki találta ki amúgy azt a háttérsztorit?-kérdezte Csilla végig nézve az álmos fejeken.
-Részben én, de persze nagyrészt Mester-nevetett halkan Orsi, aki az egyik Őrző vállára hajtott fejjel pihent.
-Szerintem hihető volt. És nem is hazugság az egész-mondta Mester, aztán elmosolyodott.
-Az biztos-nevetett fel Csilla.

Visszament szobájába, aztán reggelig aludt.

•Pár órával később, szombaton•

-Mehetünk haza?-kérdezte Petra.
-Igen.
-Elköszöntél Martintól arra a pár órára?-mosolygott anyja.

-Igen-pirult el Csilla. Martint is kiengedik aznap, viszont őt még  valószínűleg csak pár óra múlva.

Tegnap este még értesültek Csilla barátnői a történtekről, ezért már szombat délelőtt ott ültek a lánynál és kérdezgették mindenféléről.

-Tud ez a Martin-mondta Tami. -Kár, hogy téged már nem tudott megmenteni.
-Így is sokat tett, nemde?-kérdezte Linda.
-De!-mondta helyeslően Gréti.

Gréti elkezdett pityeregni.
-Mi baj?-kérdezte kedvesen Csilla, aki a lányokkal szemben ült íróasztali székén.
-Bele se merek gondolni, ha te már nem lennél itt velünk, mi lenne-mondta halkan Linda.
-Igennn-hüppögte Gréti.
-Jaj csajok!-sóhajtotta szomorúan Csilla. -De itt vagyok! Ez a lényeg!
-Pontosan-bólintott Tami.

Kicsit még lelkiztek, aztán inkább úgy döntöttek, hogy elterelve a figyelmüket elmennek egyet vásárolni. Így hát jókedvűen telt a délután, este pedig Martin meglátogatta Csillát.

-Ha elmegyek egyetemre, oda is jössz velem?-kérdezte Csilla a fiút. -Valószínűleg akkor majd el kell mennem kollégiumba, mert messze van.

-Nyilván mennék veled-felelte magától értetődően Martin. -Mostmár örökre együtt lehetünk-ölelte át a lányt.
-Minden álmom valóra válna-vigyorodott el Csilla.

•Hétvége•
Csillával meglepő dolog történt. A youtubenak hála, és az egyre növekedő követőtáborának, egyik nap már egy másik lány felismerte őt az utcán, és persze Fangirl módjára visítozni kezdett. A ráadás csak az volt, hogy Csilla Martinnal volt, így magyarázkodnia kellett.

Úgy volt vele, csinál egy Update videót.

-Helló mindenkinek! Eseménydús volt az elmúlt egy hét, ezért sem volt videó. És úgy érzem, kezdek elérni egy újabb életszakaszhoz. Mindjárt elmegyek egyetemre, és mint múltkor már egyik követőm láthatta, lett egy barátom. Mármint értitek. Már nem vagyok szingli-nevetett.
-Igen, nos. Nem hiszem, hogy őt bele szeretném vonni ebbe az egész youtubeba, lehet nem is szeretne szerepelni. Mindegy.
Zongorán még fogok játszani, lesz olyan videó is. Ha van ötletek, milyen tartalom legyen, írjatok, mert nekem most megint nincsen.

Visszatérve az egyetemre... Bele se gondol az ember, hogy milyen nehéz lesz elengedni a barátait. Hisz itt már különválnak útjaink. Biztosan találkozunk még, de mindenkinek sok új teendője lesz, máshol kell majd kivegye részét az életből. Szóval... Nagyon, nagyon fáj az egész. De sajnos semmi sem tart örökké-törölte le könnyeit Csilla, miközben beszélt.

-Élvezzétek ki, amíg lehet. Nem csak a barátságokat. Mindent. Mert nem gondolnánk, de nagyon rövid idő az, amennyit kihasználhatnánk.
És a közös emlékek mindig ott lesznek belül. Ezért kell minnél többet szerezni.
Én köszönöm minden barátomnak, akit szereztem a gimis éveim alatt. Köszönöm a legjobb barátnőimnek, akik mindig ott voltak velem. Sosem fogom elfelejteni a sok közös hülyeséget, amit csináltunk-nevetett sírva. -Nem lesz már ugyanolyan ha szétvállunk, ezt be kell vallani. Sok minden meg fog változni. De akkor is az örök barátnőim maradtok-szipogott, és eltakarta az arcát. Vett egy nagy levegőt, hogy be tudja fejezni a videót.
-Köszönöm azoknak is, akik feliratkoztak. Lesznek még videók nyilván. A következőben találkozunk. Sziasztok.