Mr.Jeon-TAEKOOK(BEFEJEZETT)

14.rész

-Tae, keresnek. - rontott be Jimin az ajtón.

Taehyung összerezzenve tolta el magától Jungkookot.

-Nem. - lépett hátra Taehyung és főnökének ütközött. - Ilyenkor csak akkor nézel, ha anyám van itt. Én.. Én nem vagyok itthon.

-Miért ennyi rossz ez? - kérdezte Jungkook.

Taehyungnak eddig fel sem tűnt, hogy Jungkook ilyen közel volt hozzá.

-Mert attól a nőtől még a pokol nagyura is tart. - esett kétségbe teljesen Taehyung.

-Fejezd be!Nem anyád van itt. - tolta kifelé az ajtón Jimin.

Jungkook értetlen arccal nézett gyakornoka után, amit gyorsan fel is váltott a düh.

-Ne csinálj ilyet mégegyszer. Egyedül hagytál. - lépett az éppen bejövő Yoongihoz.

A férfi csak vállat vonva ült le Jungkookkal szembe.

Egyszerre kapták oda a tekintetüket az újonnan érkezőre.

-Ez érdekes lesz. - fonta össze maga előtt karjait Yoongi.

-Még nem ismersz senkit. Hidd el jobb is. - súgta oda Taehyung a mellette állónak. - ő Jimin, a nagyszájú legjobb barátom. Magam sem értem sokszor, hogy miért. - mondta inkább magának. - Yoongi, Jimin...barátja... Ő meg a főnököm, Jungkook. - sóhajtott Taehyung végig mutatva a társaságon. - Többiek, ő Hobi.

Helyet foglalva Taehyungot nem hagyta nyugodni az idegesség és a kínos érzés. Lábrázva várta ennek a napnak a végét. Az sem könnyítette meg a dolgát, hogy Jungkook és Hoseok elkezdek beszélgetni.

Oldalra pillantva fogadta Jimin arca egy hatalmas vigyorral. Szemforgatva harapta be a száját és próbálta lenyugtatni magát.

"Komolyan, Tae? Nem hiszem, hogy neked nem bassza a szemed ez a sok szín" gondolta magában Jungkook, miközben mosolyogva hallgatta Hoseok magyarázását.

Taehyung felkapta tekintetét a kifelé siető Jiminre is Yoongira. Taehyung elkapva legjobb barátja kezét nézett a szemébe.

-Itt ne merj hagyni. Megint. - suttogta, hogy csak Jimin hallja meg.

-Nem lesz bajod. Beszélgetnek. Most jobb dolgom van. - mosolygott ártatlanul.

-Ne. Hagyj. Itt. - nyomatékosított minden szót.

Jimin sóhajtva ült vissza Taehyung mellé.

"Ennél még anyám is jobb lett volna." állapította meg magába Taehyung.

-Szépségem. - szólították Taehyungot.

A férfi megszokásból főnökére kapta tekintetét. Felhúzott szemöldökkel figyelte, hogy ő is másra kapta tekintetét. Hoseokra.

Mosolyt erőltetve fordult ő is végül Hoseokhoz.

-Megérte maradni. - kuncogott fel Jimin.

-Miért hívod így? - szaladt ki a kérdés Jungkook száján.

-De mennyire megérte. - értett egyet Yoongi.

-Jun..

-Szépségem, ez egy ártatlan kérdés volt. - szakította félbe Taehyungot.

Hoseok Taehyung combjaira akarta a kezét rakni, ezt látva kapta el gyorsan lábait és ült főnöke mellé.

-Nem, neked sosincs olyan, hogy ártatlan kérdés. - nézett főnöke szemébe.

-Azért. - kezdett bele Hoseok. - mert szép.Ennyire egyszerű. Minden helyzetben szép. - méregette szúrós tekintettel Jungkookot.

-Igen, tudom. - moslyodott el Jungkook.

Taehyung felpattanva helyéről sietett ki a konyhába, mert szüksége volt valamilyen italra.

-A pia a felső polcon van. - szólt utána Jimin.

-Cloroxot akartam, de az is megteszi.

Felkapva egy üveg bort ült fel a konyhapultra és imádkozott, hogy minél előbb vége legyen ennek.

-Tae. - jött ki Hoseok. - a főnököd és közted van valami?

-Nincs. - vágta rá egyből Taehyung.

-Azért néztél rá egyből amikor szóltam?

-Nem, az azért volt, mert az első találkozásunk óta így szólít. - ivott bele az üvegbe Taehyung.

-Ő az, aki az első randink előtt lefeküdtél? - nézett Taehyungra.

-Nem feküdtem le vele. - tiltakozott.

-Majdnem lefeküdtél vele.. Mindegy, a lényeg, hogy akartad. Ő volt? - kérdezte újból.

Taehyung elkapva tekintetét Hoseokról szemezett a borral.

-Értem, akkor.. - sétált az ajtóhoz Hoseok.

-Hobi. - kapott a keze után Taehyung.

-Nincs baj, az érzéseket nem lehet irányítani. Szólj, ha rájöttél, hogy ki iránt mit érzel. - hagyta magára Taehyungot.

A férfi szomorúan nézett a távozó Hoseok után.

"Ezt elbasztam" ivott bele újból a borba.

-Jól vagy? - jött egy hang Taehyung háta mögül.