Mr.Jeon-TAEKOOK(BEFEJEZETT)

22.rész

Taehyung felpattanva helyéről szedegette össze a mappákat. Jungkook maga felé fordítva Taehyungot ültette fel az asztalra.

Ideje sem volt ellenkezni vagy megszólalni, Jungkook szájára tapadva döntötte el a hatalmas asztalon. Na, nem mintha ellent akart volna mondani főnöke tettének.

Taehyung száját egy apró meglepődött nyögés hagyta el, amikor Jungkook közelebb hajolt hozzá.

-Jungkook, jól érzem, hogy neked áll? - könyökölt fel Taehyung.

-Ez a Te, és a segged hibája. - csapott rá az említett helyre. - Szóval, neked kell orvosolni.

Taehyung féloldalas mosolyra húzta száját, egy kis perverzséggel megtoldva.

Eltolva magától Jungkookot ültette vissza székébe és a kartámlára támaszkodott.

Kíváncsian fürkészte a most már előtte guggolót.

-Orvoslom. - kocogtatta meg az öv csatáját Taehyung. Mosolyogva figyelte, ahogy Taehyung övét kioldva szabadítja meg szűkös helyétől.

Taehyung megmarkolva főnöke merevedését mozgatta kezét párszor, majd teljes hosszát elnyelve mozgatta ütemesen fejét.

Jungkook lehunyt szemmel nyögött fel, markolászva a szék kartámláját.
Ahogy Taehyung gyorsított tempóján, úgy gyorsultak Jungkook nyögései is.

Kezét gyakornoka hajába vezetve túrt bele, így jobban magára húzta. Taehyung a nyelvtechnikáját bevetve gyorsított jobban tempóján,megtalálva főnöke érzékeny pontját. Jungkook hátra vetett fejjel nyögött fel. Hasában feloldódó csomóval együtt ment el.

Jungkook Taehyung szemébe meredve törölte le hüvelykujjával szája széléről nedvét és Taehyung szájához emelte, aki készségesen letakarította.

-Aranyat ér a szád. - csatolta be övét Jungkook.

-Utolsó alkalom volt. - hajolt Jungkook fölé Taehyung.

-Utolsó. - tette fel a kezét védekezően.

Egyszerre léptek ki a helyiségből, mintha mi sem történt volna. Taehyung elköszönve főnökétől sietett dolgára. Jungkook a falnak támaszkodva nézte az egyre távolodó Taehyung.

"Tae, te teljesen kicsinálsz" lökte el magát a faltól és mosolyogva folytatta tenni valóit.

-----------

-Honnan vagy biztos benne, hogy itt lesz. - kérdezte Yoongi barátjától, belépve Jimin kávézójába.

-Mikor nem volt itt? Látni akarom. - vonta meg a vállát leülve az egyik boxba.

-Egész nap látod, ennél többet mit akarod? Már megadta, azt amit akartál. Vaaaagy.. Ez valódi szikra?- huzogatta szemöldök Yoongi.

-Kapd be a szikráid. - forgatta szemeit Jungkook.

Jimin huppant le Yoongi mellé kezében kávéval.

-Még nem is rendeltünk. - nézett párjára Yoongi.

-Istenkém, annyit jártok ide.Mindig ugyanazt kéritek.

Yoongi mosolyogva hajolt Jiminhez és egy gyors csókot váltottak.

-Legyetek tekintettel a szinglire, kösz. - ivott kávéjába Jungkook.

-Kook, te sose leszel kapcsolatban. Csak dugsz. - mondta Yoongi rezzenésten arccal.

Jungkook már épp nyitni akarta a száját, valami frappáns beszólásra de Taehyung zavarta meg őket.

-Neked mindig ott kell lenni, ahol én vagyok? - ült hely hiányában főnöke mellé.

-Yoongi erősködött. - bökött legjobb barátjára.

Az előbb említett elképedve nézett Jungkookra és magában kikérte ezt magának, hisz legjobb barátja rángatta ide.

Taehyung ezt a meghökkenést észre véve nevette el magát.

-Csak valld be, nem tudsz nélkülem lenni. - húzta főnöke ágyat Taehyung.

-Szépségem, nagy álmokkal élsz. - jelent meg Jungkook arcán egy őszinte vigyor.

Jimin és Yoongi mindent tudóan mosolyogtak össze legjobb barátaik beszólógatásán.

Taehyung oldalra kapta tekintetét a halványan arcára kiülő pír miatt, amikor Hoseokot pillantotta meg.

Jiminhez fordult, aki egyből rájött mire ez a meglepődés.

-Menj csak. - engedte el Taehyungot pár percre.

Egyből levágva jegyzetfüzetét és kötényét állt fel és indult Hoseok asztalához.

-Ne hiányolj. - fordult vissza Jungkookhoz. Úgy érzete ezt a beszólást nem hagyhatja el.

Jungkook idegesen rázva lábát figyelte Taehyungot, ahogy Hoseokkal beszél.