45.rész(Befejező Rész)

4.7K 221 51
                                    


Jungkook és Taehyung az első randi helyszínén feküdtek a puha füvön egymásba gabalyodva.

Jungkook megkönnyebbülten cirógatta Taehyung arcát, ki lehunyt szemmel bújt Jungkook tenyerébe.

-Hiányoztál. - mondta Jungkook lágy hangon.

Taehyung lassan nyitotta ki szemét és Jungkook mosolygó szemeibe nézett. Feljebb csúszva illesztett ajkait Jungkookéra.

-Te is. Nagyon. - játszadozott az egyik tincsel Taehyung.

-Azt hittem el foglak veszíteni. Napról napra egyre jobban kerültél és egyre jobban azt éreztem, hogy kisétálsz az életemből. - halkult el a mondat végére Jungkook.

-Persze, hogy kerültelek. Akkor látni sem akartalak, egy percre sem. Fájt látni. - sütötte le szemét Taehyung. Az érzés még benne volt, mikor felidézte. -De most már itt vagyok. - bújt Jungkook ölelésbe. - melletted.

-Szépségem, örökre mellettem maradsz. - ölelte szorosabban Taehyungot.

Taehyung ezt ugyanúgy elhitte neki, mint első alkalommal. Hit benne, hogy örökre egymás mellett maradnak. Minden egyes porcikájával elhitte.

-Sose megyek többé esküvőre. - mondta hirtelen Taehyung, mire Jungkook elnevette magát.

-A sajátodéra sem? - vonta fel játékosan a szemöldökét Jungkook.

Taehyung hirtelen emelte fel a fejét Jungkookra meredve és komolyan elgondolkodott a kérdésen.

-Jó, arra elmegyek. Úgy komplikált lenne, ha nem mennék el a saját esküvőmre. - szusszantotta Taehyung.

Taehyung és Jungkook egészen sötétedésig maradtak ott és beszélgettek, hisz volt mit. Az elmúlt egy hónap majdnem minden egyes napját átbeszélték és megfogadták, hogy ilyen nem többé nem lesz. Nem fogják hagyni, hogy a másikat elveszítsék.

Elég volt nekik ez a rövid idő, amit egymás nélkül töltöttek el. Így is teljesen széthullottak azzal a tudattal, hogy, ami köztük volt az semmissé lett.

Hálát adtak legjobb barátaiknak, akik rengeteget segítettek nekik ebben az időszakban. A segítségükkel újra egymásra találtak és úgy érezték, erősebb lett a kapcsolatuk.

-Azt hittem, hogy kint akartok aludni. - mondta Jimin miután már haza értek.

Taehyung hirtelen ölelte meg legjobb barátját, aki értetlenül pislogott. Meglepődését csak az fokozta, mikor Jungkook is csatlakozott az öleléshez.

-Köszönöm. - suttogta Taehyung. - Nem tudom elégszer mondani,hogy mennyire köszönöm.

Jimin mosolyogva ölelte vissza őket, örült, hogy Taehyungot boldogan látja és nem teljesen szétesve.

Yoongi értetlenül közelítette meg őket, nem értette miért ölelgeti mindenki Jimint. Rögtön meg is bánta, hogy olyan közel ment, mert Jungkook kézen ragadva húzta őt is oda egy rögtönzött csoportos ölelésre.

-Ha jól sejtem, akkor végleg szent a béke. - mondta megkönnyebbülten Yoongi, miután már nem ölelgette őt senki.

-Igen. - lépett Jungkook Taehyung mellé és újból megölelte.

--------

Már két éve, hogy Taehyung és Jungkook között a legnagyobb rendben van minden.

Taehyung már rég a cégnél dolgozott, amit a női alkalmazottak nem díjaztak annyira de el kellett fogadniuk. Jungkook már rég nem szabad.

Mr.Jeon-TAEKOOK(BEFEJEZETT) Where stories live. Discover now