Mr.Jeon-TAEKOOK(BEFEJEZETT)

13.rész

Másnap reggel Jungkook kissé feszengve állt Taehyung háza előtt.Számtalanszor próbált visszafordulni de Yoongi mindig megállította.

-Kérlek, engedd, hogy most azonnal visszaforduljak. - vette egy kicsit könyörgőre.

-Kook, nem. Meg lettünk hívva,én igent mondtam. Tudod, a szikra. - imitálta a kezével a szikrákat.

-Yoo, ezt fejezd be. Nyilvánvaló Tae kerül engem. Tudod, te mennyire kínos lesz ez a nap?

Hirtelen az ajtó kinyílt és egy álmos Taehyung jelent meg az ajtóban. Jungkook végignézett rajta. Egy pólót és egy rövidnadrágot viselt.Tekintete megakadt az előtte álló combjain. A férfi realizálva, hogy főnöke áll az ajtóban be is csapta.

-Hát, ha mindig így nyitja ki az ajtót..akkor sűrűbben is jöhetünk erre.-nézett Jungkook Yoongira.

-Javíthatatlan vagy.

Bentről Jimin hangja hallatszott ki.

-Már pedig kivonszolod oda a segged, akár tetszik, akár nem. Ne viselkedj már így. Nem megölni akart. - kiabálta Jimin.

Jungkook és Yoongi egymásra nézve léptek egyszerre hátra.

Egy mosolygó Jimin nyitott nekik ajtót. Beérve azonnal meglátta duzzogó gyakornokát.

Leülve a nappaliba Taehyung a lehető legmesszebb helyet választotta Jungkooktól.

Jimin és Yoongi elnézve legjobb barátjuk savanyú arckifejezését pattantak fel és hagyták magukra őket.

Jungkook kétségbeesett pillantásokkal nézett egyre távolodó barátjára.
A rájuk telepedő kínos csendet nem bírta Jungkook elviselni.

-Kerülsz? - kérdezte végül Jungkook.

-Nem. - válaszolt szűkszavúan Taehyung.

Jungkook közelebb húzódott, amire Taehyung messzebb ült.

-Látom mennyire nem. - forgatta szemeit.

-Nem téged kerüllek, azt kerülöm ami majdnem megtörtént.

-Figyelj. - ült teljesen közel Taehyunghoz. A férfi szerencsétlenségére már nem tudott hova hátrálni. - Ha vissza vonhatnám, akkor sem tenném meg. - mosolygott el Jungkook.

-Seggfej.-húzta fel térdét, hogy minél távolabb tudja magát főnökétől.

-Csak tegyél úgy, mintha nem történt volna semmi. - vonta meg vállát. - Vaagy..Nem akarod elfelejteni? - csúsztatta kezeit gyakornoka combjaira.

Taehyung egész este ezt az érzést hiányolta Hoseok mellől,amit Jungkook egy-egy érintése okozott.

-Ne legyél már ekkora seggfej.- tolta le Jungkook kezeit.

-Játszak jófiút? - horrkantott fel.

-Ne,csak ne játszd meg magad. Vannak jó pillanataid.

-Ha alapból ilyen vagyok? - tárta szét karjait idegesen.

-Hát persze, mert ez jön be az összes olyan embernek akinek beteszed. - állt fel idegesen a kanapéról és a falnak támaszkodott. - Ez a seggfej stílus. Amikor tudsz te kevésbé az lenni. Olyankor még bírlak is. - harapta el az utolsó mondatot.

-Bírsz? - állt fel Jungkook és lassan közeledett Taehyung felé. Tenyereit a falnak támasztotta gyakornoka mellett, így elzárva a lehetséges utat.

-Nagyon elhiszed. - forgatta a szemeit Taehyung.

-Az előbb mondtad. - húzta gúnyos mosolyra száját.

-Ritka pillanatok. Most éppen nagyon nincs itt az a pillanat.

-Szépségem, akkor milyen pillanat van? - hajlította be könyökét, így közelebb került Taehyunghoz.

Ha Taehyung akart is volna, nem tudott már tovább hátrálni. Visszafojtott lélegzettel figyelte a vészesen közeledő főnökét. Csalódottan fújta ki levegőjét amikor Jungkook szája elsiklott az övé mellett.

Nyakánál érezte Jungkook egyenetlen légzését. Taehyung egész testén libabőr futott át.

Ettől az érzéstől akart szabadulni. Imádta, hogy valaki ilyen érzéseket tudott kiváltani belőle. Utálta, hogy ez a személy a főnöke.

Jungkook Taehyung szemébe nézve fújta ki szaggatottan a levegőt. Gyakornoka homlokából elsöpörve sötét, hullámos tincseit vezette tarkója alá a kezét.

-Tae, keresnek. - rontott be Jimin az ajtón.