Mr.Jeon-TAEKOOK(BEFEJEZETT)

20.rész

Taehyung sietősen lépdelt haza az eső áztatta utcákon.Gondolataiba merülve emésztgette az előbb történteket.

-Taehyung,ezt megcsináltad.Miért mondasz ellent saját magadnak?Még,hogy nem fekszel le vele..mégis az ágyában kötöttél ki.Idióta - gondolkodott hangosan belépve lakásába.

-Te! - támadta le Jimin egyből Taehyungot. - Jungkooknál aludtál.

-Mivel van egy olyan kedves barátom, aki nem cipel haza. - forgatta szemeit kikerülve Jimint.

-Bocs, de élveztem, hogy egyedül vagyok. - tárta szét a karjait.

Taehyung a fürdőt megcélozva indult, hogy a dolgait elrendezze de valaki akadályát állta.

-Helló Tae. - köszönt rá Yoongi.

-Egyedül? - fordult vissza Jiminre becsapva maga után az ajtót.

A sűrű párával és tüstfürdő illatával ellepett szobából kilépve torpant meg. Lenézett legjobb barátjára és párjára, akik a fürdő előtt ülve figyelték őt. Kérdőn nézve rájuk gondolkodott azon, hogy mit csinálnak.

-Ülj csak le, kérdezni akarok. - mosolygott Jimin fürtjei alól.

Taehyung bár vonakodva de leült és kíváncsian meredt az előtte ülőkre.

- Egyszeri vagy többször alkalom lesz? - csapott a közepébe Jimin.

-Az, hogy ennyire berugok határozottan egyszeri.

-És az, hogy a haverommal kefélsz? - egyszerűsített a kérdésen Yoongi.

-Az is. - pattant fel egyből a helyéről. Tudta, hogy legjobb barátja megkérdőjelezi iménti kijelentését.

Sóhajtva fordult meg, mikor Jimin a saját monológjába kezdett.

-Nem, többet nem mondok ellent magamnak. Első és utolsó alkalom volt. - hadarta Taehyung.

-----------

Éppen Jungkookra rakták fel a fotózáshoz szükséges sminket, amikor Taehyung lépett be sóhajtva kezében kávéval.

Jungkook megpillantva gyakornokát hagyta ott a sminkesét, aki mérges pillantásokkal illette Taehyungot.

-Szépségem, te tudod mi kell. - vette el kezéből a kávét. - Van egy jó hírem. Jössz velem megbeszélésre.

-Miért? Sose kellett mennem. - rázta a fejét értetlenül Taehyung.

-Mert nem akarom egyedül végig szenvedni. Szóval fotózás után jössz velem. - mosolygott egy sort és már vissza is sietett a fényképezőgép elé.

A férfi sóhajtva törődött bele, hogy végig kell ülnie egy hosszú és unalmas megbeszélést.

Felülve egy asztalra figyelte főnökét és a körülötte sürgő forgó sminkeseket, stylistokat.

Taehyung már unalmában keresgélt telefonos játékok után, amikor egy örökké valóság után végre kész lett főnöke.

-Menjünk és hallgassuk, hogy a bátyám beleszól az életembe. - csapott tenyerébe Jungkook.

Gyakornoka határa téve kezét unszolta, hogy menjek kifelé.

-Jungkook! - szólt rá Taehyung, amikor keze lejjebb vándorolt.

Szinte kivétel nélkül mindeki utánuk fordult. Elméleteket gyártottak, hogy együtt vannak vagy sem. Valaki biztos volt benne, hogy igen. Valaki abban, hogy csak alkalmi partnerek egymás életébe.

Taehyungot zavarták ezek az elkapott beszélgetés foszlányok.

Jungkook már meg sem hallotta. Azzal volt elfoglalva, hogy mit akarhat már megint megbeszélni vele a testvére és, hogy mibe szól bele már megint.

Odaérve Namjoon még nem volt ott. Az asszisztense utasította, hogy üljenek le és várjanak.

-Mégis meddig kell még várni? - elégelte meg a várakozást egy idő után Jungkook. - Elüthetnénk az időt. - hajolt közelebb a mellette ülő Taehyunghoz.

A két keze közé fogva főnöke arcát közelítette meg.

-Nem. - mosolygott ártatlanul és el is húzódott tőle.

"hányszor játssza ezt még el velem?" kérdezte magától Jungkook a tollával játszva.

Jungkook fellélegezve meredt az éppen bejövő bátyjára.

-Nekem szokásom késni. - köszöntötte Jungkook.

-Én is örülök neked, Kook. - csapta le a kezében lévő vaskos mappákat. - Taehyung, ne vedd sertésnek...de miért vagy itt? Nem kötelező itt lenned.

-Én mondtam neki, hogy jöjjön el. Nem akarok egyedül szenvedni, miközben te itt dumálsz nekem. - Jungkook esélyt sem adott Taehyungnak a megszólalásra.

-Legalább tudni fogod ami itt elhangzik.Kook nem hinném, hogy sokszor figyel. - dörzsölte homlokát gondterhelten. - Amúgy..-nézett fel rájuk Namjoon. - Ti tegnap hol voltatok?