Mr.Jeon-TAEKOOK(BEFEJEZETT)

33.rész

Másnap reggel Jungkook az anyjával folytatott beszélgetésre gondolt. El akarta hívni Taehyungot nagynénje esküvőjére de félt, hogy elsieti a dolgot.

Mosolyogva közelítette meg gyakornokát, aki a kis helyiségben csinálta főnöke kávéját, mint minden reggel. Kezeit Taehyung dereka köré fonta, állát a vállán pihentetette.

-Szia. - nyomott egy puszit Taehyung arcára.

Taehyung mosolyogva hagyta ezt Jungkooknak, hiszen nem volt nem kívánatos szempár a szobában.

-Az, hogy  kétszer vagy itt már haladás. Következő alkalommal megpróbálkozol a kávé elkészítésével is? - kérdezte mosolyogva Taehyung.

-De te jobban csinálod meg. - fonta szorosabban dereka köré kezeit Jungkook. - Szépségem, hétvégén szabad vagy?

-Legyek szabad? - kérdezte Taehyung, mire Jungkook hümmögöt, jelezve, hogy igen. - Akkor szabad vagyok. - mosolygott Taehyung.

-Meg ma este is? Namjoon sok munkát adott. Át kéne jönnöd hozzám és legnagyobb sajnálatomra, dolgozni kell. - adott a füle mögé egy kisebb csókot.

-Legalább, ameddig itt vagytok dolgozzatok. És lehetőleg ne egymáson. - jött Namjoon hangja mögülük.

-Neked köszönhetően Tae még nálam is dolgozni fog. És nem olyan értelemben, ahogy én akarom. - nézett bátyjára Jungkook.

Taehyung, mielőtt még veszekedni kezd Jungkook és Namjoon, gyorsan a dolgára sietett. Pechére Namjoon egésznap velük volt. A nap minden percében azért imádkozott, hogy ne kezdjenek bele egy véget nem érő vitába. 

Nyugodtan ült le ebédelni, amikor hirtelen Jungkook és Namjoon ült le hozzá és egy befejezetlen vitát folytattak.

-Tae, kinek van igaza? - nézett rá Jungkook kérdőn.

-Nem tudom de én most megyek. - állt fel és hagyta ott őket.

--------

-De most annyira nem volt rossz a nap. Alig veszekedtünk, kérlek Tae, legalább várj meg. - kérlelte Jungkook gyakornokát, aki előre sietett, hogy ne  kelljen főnökével mennie és ne kelljen a panaszkodását hallgatnia.

Szinte úgy rohant be házába, hogy össze pakolja cuccait, amihez Jungkook ragaszkodott. Először Taehyung nem értette, miért kell neki ruhát pakolni de Jungkook azzal magyarázta, hogy sokáig kell dolgozni és akkor már ott is aludhat nála.

-Tae. - szólt utána Jimin. - Terhesen ne gyere haza. - mondta, majd rájuk csukta az ajtót.

-Én komolyan mondom, hogy megölöm. - jelentette ki határozattan Taehyung.

Jungkook a mérges Taehyungot folyamatosan nyugtathatva vezette hazáig.

-Minél előbb végzünk, annál előbb kerülsz az ágyamba. Szóval most álljunk is neki. - csapta össze tenyerét Jungkook és már neki is látott a munkának.

-Ennyi?Ez miatt akarsz neki állni? - kérdezte Taehyung mosolyogva.

-Igen de elhiheted nekem, hogy a munkát átugranám. - hajolt közelebb Taehyunghoz, aki az asztalról felkapott egy mappát és főnökének nyomta.

-Nem ezt akarom megcsókolni, hanem téged. - tette le az iratot és magához húzva gyakornokát nyomott egy lágy puszit homlokára.

---------

Éppen az egyik mappa átnézésén dolgozott, amikor oldalra nézve latta, hogy Taehyung már alszik. Elvéve előle az iratokat keltette fel.

-Mennyi van még vissza? - kérdezte álmosan Taehyung.

-Még rengeteg de nem ma csináljuk meg. Késő van, gyere megyünk aludni. - simogatta Taehyung haját.

Taehyung álmosan csoszogott át főnöke hálójába, majd eldőlt az ágyon.

-Szépségem, a ruháidat én vegyem le? - kérdezte nevetve Jungkook.

Taehyung álmosan sóhajtva kelt fel és kapta le magáról ruháit, majd folytatta az alvást. Jungkook mellé bújva ölelte át, amire Taehyung Jungkook nyakába bújva szuszogott.

-Tae, ébren vagy? - kérdezte Jungkook Taehyung hátát simogatva.

-Igen. - dörmögte Taehyung.

-Szeretnék kérdezni valamit. Az még belefér? - Taehyung a kérdésre már csak egy igenlő hümmögést adott. - Egész nap ezen agyaltam de igazság szerint nem tudok várni, nem érdekel, hogy mennyire félek attól, hogy elsietem. Nem tudok ezzel várni, mert ameddig nem kérdezem meg, nagyobb az esélye, hogy egyszer már nem leszel mellettem. Ezzel a kérdéssel olyan, mintha biztosítanám, hogy velem leszel. Tae, lennél a párom? - kérdezte suttogva Jungkook.