Nyári tábor {BEFEJEZETT}

1. fejezet

                 "azzal ahogyan magad szereted megtanítod másoknak hogyan szeressenek"

-Skylar ideje lenne már fel kelned! -rontott be édesanyám a szobámba. Elhúzta a sötétítő függönyöm és keltegetni kezdett, persze sikertelenül. Tegnap lett hivatalosan is vége a tanévnek, Melanie és én is sikeresen átmentünk ezért megünnepeltük. Kicsit elhúzódott a buli ezért későn értem haza ami nem volt a legjobb ötlet, mivel ma este már a táborban kell lennünk. Kipattantam az ágyamból és villám gyorsasággal készültem el. Teljesem kiment a fejemből, hogy ma már indulunk így összesem pakoltam. Egy délelőttöm van arra, hogy hónapokra elegendő ruhát, könyvet, sminket és persze a higiénés cuccaimat összepakoljam. Remélem Melanie is hasonlóan aggódik és kapkod, bár ahogy ismerem valószínűleg még alszik. Írtam neki, hogy összepakolt-e már, de nem válaszolt így már biztos vagyok abban, hogy még alszik. Nagyjából készen álltak a cuccaim az utazásra ezért lementem megreggelizni. Anya a konyhába várt egy nagy adag palacsintával, apa pedig a nappaliba ült és nézte a tv-t, őt nem hatotta meg az elalvásom. Pedig ha minden jól megy ő fog minket elvinni.

-Köszönöm a reggelit. -mondtam majd egy puszit nyomtam édesanyám arcára. Gyorsan megettem a reggelim majd neki álltam összeszedni a maradék cuccom, de nem tudtam már koncentrálni. Elfogott az izgalom és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen lesz majd a tábor. Nagyjából kettő óra lehetett amikor indulásra kész voltam, de Melanie még mindig nem volt sehol. Nem válaszolt a hívásaimra, már éppen aggódni kezdtem amikor berontott az ajtón.

-Sky, készen vagy már? -kérdezte. Ott állt három bőrönddel és két táskával, amik teljesen tele voltak. -Már rég kész vagyok, rád vártunk. -mondtam majd megöleltem. Nagy nehezen de befért az összes csomag a kocsiba. Melanie már az út elején elaludt így nem volt kivel beszélgetnem, így csak élveztem az utat és azt ahogy szebbnél szebb tájak tárultak elém. Körülbelül három óra után megláttam a tábor tábláját, egy gyönyörű erdő mélyén volt. Elkezdtem keltegetni Melaniet második próbálkozásra sikerült is. Megkerestük az egyik szervezőt akit megmutatta melyik faház a miénk. Szerencsénkre közel volt a kocsihoz ezért nem kellett sokat cipekedni, illetve apukám is segített. Amikor már a cuccaink nagy része a faház előtt volt elköszöntem apukámtól és megköszöntem, hogy elhozott. Elkezdtük bepakolni a kint maradt holmikat hét órára végeztünk is mindennel így fáradtan feküdtem az ágyamra. Nem élvezhettem sokáig az ágy puhaságát mivel nyolckor egy nyár nyitó tábor tüzet rendeztek. Melanie pedig ragaszkodott hozzá, hogy menjünk így még fürödnöm és sminkelem kellett.

-Te nem vagy izgatott? -kérdezte Mel fel-alá járkálva.

-Miért lennék az? -kérdeztem vissza nevetve.

-Sky ne már! Olyan sok minden történhet itt velünk. -végre abba hagyta a járkálást és leült az ágyam szélére.

-Igen, például túrázás közben eltörhet valamink vagy a tóba megfulladhatunk. -Melanie furcsán nézett rám. Ő soha nem gondol bele abba, hogy mindennek két oldala van és ezek is megtörténhetnek.

-Tudod, hogy nem így gondoltam. Lehet, hogy beleszeretünk valakibe, piercinget szúrhatunk, tetoválást csináltathatunk egy jó tábori buli után. - mondta csillogó szemekkel. Sajnos félbe kellett szakítanom és kihúznom a faházból különben elkéstünk volna a tábor tűzről. Pár perc gyaloglás után meg is láttuk a tűzrakó helyet körülötte sok-sok emberrel.

Sziasztok! Soha nem írtam még így fogalmam sincs, hogy jól sikerült-e. Lehet kicsit sietettem a dolgokat de nem akartam három fejezetet írni arról, hogy elindulnak és beköltöznek. A következő részben majd kicsit jobban leírom a szereplők külsejét. A helyesírásra próbáltam figyelni de nem kizárt, hogy elírtam valamit. Illetve a vesszőket sem biztos, hogy mindig jó helyre tettem de remélem élvezhető. Ha valakinek van valami jó tanácsa szívesen fogadom. Elég amatőr vagyok de élveztem írni :D.