Nyári tábor {BEFEJEZETT}

12. fejezet

"Ne téveszd össze
a sót a cukorral
ha veled
akar lenni
veled lesz
ilyen egyszerű."

-Szia ne haragudj, te itt dolgozol? -kérdezte egy hang.

Ismerősnek tűnt, de nem hittem, hogy tényleg az lesz akire számítok. Lassan hátrafordultam és Oliver volt az. Oliver-el egy városban laktunk. Fél évig együtt voltunk, de az apukája nagyon messze kapott állást és vitte magával őt is. Bár ennek már nagyjából 4 évé. 

-Skylar? Nemár komolyan te vagy az? -kérdezte. Válaszolni azonban esélyem sem volt mert azonnal a karjaiba zárt. -Te jó ég! Nem is hiszem el. -mondta hatalmas mosollyal az arcán. Végig mért és csak tovább mosolygott.

-A költözésed óta nem is beszéltünk. -szólaltam meg. 

-Milyen volt az a négy év nélkülem? Gondolom szörnyű. -nevetett. Tipikus Oli mindig viccelődik. Nem változott sokat. 

-Igen, borzasztó volt. -mondtam, de nem bírtam ki elnevettem magam. Miután abban hagytuk a nevetést Oliver csak bámult rám. 

-Mi az? -kérdeztem zavarodottan. 

-Semmi-semmi. Melanie is itt van? -érdeklődött. 

-Igen. Éppen a barátjával túrázik. -mondtam. 

Megjelent a tábor vezető és elvitte Olit, hogy beköltözzön. Lehajtottam a fejem az asztalra. 

-Skylar héé Sky. -keltegetett egy hang. Oli volt az. 

-Van egy nagyon jó hírem a számodra. -mondta izgatottan. -Hozzád költözök!

-Mi? De azt meg, hogy? -értetlenkedtem. 

-Nincs több szabad ház és mivel ismerjük egymást így engedik. -mesélte. 

Elindultunk Oli cuccaival a házam felé. Közben mesélt az elmúlt négy évéről. Az apja hamar felmondott és a szomszéd városban kezdett dolgozni majd azt a melót is otthagyta és ment tovább. De akkor már Olit nem vitte magával. Ő néha egyedül volt néha valaki vigyázott rá. Nem volt senkije a négy év alatt csak pár futó kalandja. Buliról bulira járt és az iskolát is eléggé elhanyagolta. De nagyjából egy éve felhagyott ezzel az életmóddal. 

-Ő.. melyik lesz az én ágyam? -kérdezte amikor meglátta a teljesen átrendezett szobát. 

-Szerintem ma még hagyjuk így aztán majd holnap kitaláljuk.- javasoltam. -Inkább körbe mutatom a tábort. 

Elindultunk körbe a táborban. Megmutattam neki a tavat, az ebédlőt. Illetve a többi fontos helyet is. Már délután volt mire végeztünk a többi táborozó pedig szivárgott vissza a napi túráról. Oli megpillantotta Melaniet és elindult felé. James arcáról a féltékenységen kívül mást nem igazán tudtam leolvasni. 

-Képzeld Mel Sky-nál lakom. -újságolta el a jó hírt. 

-Tessék? Lánynál fiú nem lakhat! -jelent meg hirtelen Josh. 

-Hát haver most pedig lakhat. Nincs több hely és mivel mi ismerjük egymást így nincs akadály. -mondta majd átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra. Most Josh arcára ült ki a féltékenység. Oli ezzel nem foglalkozva kézen fogott engem és Melaniet majd elindultunk felém. Leültünk a lépcsőre és Oli elmesélte azt a négy évet újra ezúttal kettőnknek. Ezek után Melanie mesélt majd én. 

Mire észbe kaptunk már sötét volt. Melanie sietve elindult a házába mi pedig bementünk. Oli elment fürödni aztán én is. Nagyjából elpakoltam a másik oldalról a cuccaim, de az ott maradt dolgok nem igazán zavarták. 

Befeküdtem az én részemre majd nyakig betakaróztam és az oldalamra feküdtem. Éreztem ahogy Oli közelebb jön és fölém hajol. 

-Még mindig utálod ha csikiznek? -kérdezte. Amikor együtt voltunk állandóan csikizett és nagyon utáltam. 

-Igen! -jelentettem ki. De teljesen feleslegesen mert egyből elkezdte csikizni az oldalam. Elkezdtem nevetni vagyis inkább szenvedni mert még mindig utálom ezt. Nagy nehezen megunta majd rám dobta magát. 

-Semmit sem változtál. -mondta majd átfúrta a kezeit a hátam alatt ezzel a derekamat körbe fonva majd rám nehezedett. 

-Te se, még mindig nehéz vagy. -jelentettem ki. De szerencsére vette a lapot és ő is nevetett. 

-De az érzéseid változtak? -kérdezte. Őszintén nem tudom erre a választ. Amíg ő nem volt itt egyértelműen azt mondtam volna, hogy Josht szeretem. De annyira összezavart a megjelenése.

-Nem tudom... a te érzéseid? -tereltem a témát. 

-Egészen máig azt mondtam volna, hogy már nem érzek irántad semmit...de.. most valahogy nem ezt érzem. -mondta. Ebben változott méghozzá rengeteget. Soha nem mesélt az érzéseiről, de most gond nélkül. 

-Erről beszéljünk holnap. -javasoltam. Őszintén reméltem, hogy nem fog elengedni és elfordulni tőlem és szerencsére nem is.  

-Szép jó reggelt! Te meg mit csinálsz? -hallottam meg Josh hangját. Kinyitottam a szemem és Oli még mindig rajtam aludt, de Josh már ott is termett az ágy mellett és lerángatta rólam. 

-Te normális vagy? -kérdezte kómásan Oli. 

-Itt mi folyik? -jelent meg Kimberly. 

-Ez a kis hülye gyerek meg Sky..-kezdett bele de esélye sem volt befejezni. 

-Igen? Sky és a kis hülye gyerek aludtak. De nem először alszok vele nyugi. -cukkolta. Josh odalépett Oliver elé és az arcához rántotta. 

-Na figyelj, ha még egyszer összebújva keltek fel akkor elintézem, hogy egyenes utad legyen haza. -elengedte majd egy szó nélkül kiment. 

-Öö...én kérek elnézést az ő nevében... -mondta Kim  majd elsietett. 

-Ti együtt vagytok? Vagy miért csinálta ezt? -kérdezte. 

-Hát nem vagyunk együtt, de valami van köztünk...vagyis azt hiszem csak volt. Már egy jó ideje felém se néz. -tálaltam ki. 

-Akkor miatta nem tudod mit érzel irántam.. igaz?- feküdt vissza mellém. Ráhajtottam a fejem a vállára és beszívtam az illatát. Ugyan olyan illata volt mint amikor még együtt voltunk. Egy puszit nyomott a fejemre majd kiment a fürdőbe, hogy elkészüljön. 

Csak remélni merem, hogy Josh nem minden találkozásnál fogja ezt csinálni. Minden tettével összezavar. Egyszer észre sem vesz, sőt napokig nem is keltett majd kiborul Oliver miatt. 

Oli-nak elkellet mennie adatokat egyeztetni én pedig maradtam a ház előtti lépcsőn. Már csak egy hónap van a nyárból. Egy hónap és kiderül mi lesz velem és Josh-al. 

-Skylar beszélhetünk? -kérdezte a mellettem felbukkanó Josh. Leültem mellém a lépcsőre majd belekezdett. -Ő az exed? Vagy miért mondta, hogy már aludtatok együtt?

-Négy éve nem találkoztam vele azelőtt fél évig együtt voltunk. Elköltözött a városból ezért lett vége. -meséltem el. 

-Ti lefeküdtetek? Azért feküdt rajtad? - kérdezte teljes komolysággal. Nem bírtam ki nevetnem kellett. 

-Josh te normális vagy? -kérdeztem vissza nevetve. -Dehogyis. 

-És velünk mi lesz? Egy hónap múlva vége lesz a nyárnak. 

-Az majd kiderül... -felálltam és bementem a házba. 

Sziasztok! Elég régen volt rész, de akadt egy kis problémám. Pár napra rá ahogy az előző részt megírtam elakartam kezdeni a következőt, de nem tudtam bejelentkezni. Nagyjából egy hét szenvedés után sikerült. De mire sikerült bejelentkezni addigra elkezdődött a suli. De most végre sikerült megírnom :D. (Oliver képpel+korral bent van a szereplők részben) 

Jövőhétvégén tervezek részt hozni.