Nyári tábor {BEFEJEZETT}

18. fejezet

  "A szíved helyén biztosan lépesméz dobog
mi másért lehetne egy férfi ennyire édes."

Másnap reggel az egyik számomra legkedvesebb hangra keltem Josh volt az. A konyhában beszélgetett Liam-el.

2 hónappal később...

2 hónapja nem hallottunk semmint Oliver felől. Egyszer próbáltam hívni, de nem vette fel a cuccai azon mód itt vannak nálam. Ami érdekes mert a fél élete itt volt nálunk. Apa és a barátnője idő közbe szétmentek és új helyre költöztünk. Anya is sűrűn látogat már vele is minden rendben van. Kiderült, hogy egy drogfüggő lakott vele és magával rántotta, de az én anyukám mindennél erősebb, így neki ezt is sikerült legyőzni. De nem utolsó sorban életem legjobb napjait élem mióta az életem gyökeres része lett egy csodálatos ember.. Joshua Clark. A táborban még nem hittem, hogy ennyire összepasszolunk pedig de. Már el sem tudnám nélküle képzelni az életem. Nagyon sok mindenbe segít nekem, ő ápolja a lelkem ami az egyik legfontosabb volt nekem miután Oliverrel olyan csúnyán váltunk el. Most már tudom milyen egy boldog kapcsolat. 

-Kicsim nyáron nem megyünk együtt táborba? -kérdezte nevetve. Imádom a mosolyát, imádom a nevetését. Mindenét imádom. 

-Táborba? Nem vagy már ahhoz idős egy kicsit? -kérdeztem vissza teljes komolysággal majd az arca láttán nevetésben törtem ki. -Jólvan na nem gondoltam komolyan. -nyögtem ki két nevetés között.

-Talán csak félsz, hogy találok magamnak valakit, elvégre te is ott botlottál belém. -mondta. 

-Életem legjobb tábora volt. -kúsztam közelebb majd egy puszit nyomtam a szájára. -De elég volt a táborokból. 

9 hónappal később.. 

El sem hiszem, hogy vége az évnek. Jövőre érettségi ami számomra hihetetlen. Josh 19 lett én pedig 17. De végre megint nyár van, bár most táborba nem megyünk remélem ugyan olyan jó nyár lesz.

-Na ki tervezett a nyár minden egyes napjára valami programot? -lépett be drámaian a szobába Josh. 

-Gyanítom, hogy te. -válaszoltam nevetve. -Miket terveztél? 

-Nos holnap elmegyünk autóval a közeli tóhoz a parton fogunk ebédelni majd haza jövünk szépen kicsíped magad és elmegyünk bulizni. Ugyanis a szülinapunkat sem ünnepeltük meg normálisan illetve mindennap vittelek és hoztalak suliból tehát ha jól számolom hmmm... már túl sok ideje nem ittam egy korty alkoholt sem. Megérdemlem! -fejtette ki. 

-Hű te aztán készültél. - álltam fel az ajtóban álldogáló fiúhoz. -Benne vagyok főleg a tó miatt, de a bulit megérdemled. Csak kérlek ne igyál sokat. 

-Majd meglátjuk. -legyintett.

Másnap reggel

-Jóreggelt! Csodálatos napra ébredtünk. -suttogta a fülembe. 

-Mondtam már, hogy imádom a hangod? -néztem hátra a mögöttem fekvő fiúra majd felé fordultam. 

-Alig várom ezt a napot! -mondta.

-Annyira szeretem, hogy mindennek így örülsz. 

Josh szó szerint kipattant az ágyból és percek alatt eltűnt. Én közben nagy nehezen felkeltem és lezuhanyoztam majd magamra kaptam pár göncöt és lementem a konyhába. Josh szendvicseket csinált és a csokis epret hűtötte. 

-Az igen! Micsoda szakács fiú. -dicsértem meg a konyhában tüsténkedő szerelmemet. 

-Minden tökéletes lesz! A tökéleteset érdemled. -mondta majd feltartotta a csokis és vajas kezét és egy puszit adott a homlokomra. 

Feltűnően kedves. Mindig kedves, de sosem akarta ennyire a tökéleteset. Őszintén csodálom, hogy sikerült velem végig csinálnia azt a nehéz időszakot. Néha csak ha ránézek eszembe jutnak az éjszakák amikor pánikolva keltem fel és ő volt az egyetlen aki teljesen megtudott nyugtatni. Az egyetlen aki megértett és az egyetlen akiben megtaláltam önmagam. Melanie az egyik közös ismerősünknek azt mondta, hogy függök Josh-tól. Nagyjából ezért szakítottam meg vele a kapcsolatom. De néha elgondolkodtam rajta. Mi lenne velem nélküle és félni kezdtem ha nem volt mellettem. Ezen már sikerült javítanom, de már azóta édesanyámtól is megkaptam, hogy "betegesen függök tőle" . Ezek mindig eszembe jutnak ha ránézek.  

-Sky nem figyelsz? -rázott fel a hangja a gondolataim mélyéről.

-De-de persze, hogy de csak...

-Csak? 

-Szerinted betegesen függök tőled? -tettem fel a kérdést amitől a legjobban féltem. Láttam a döbbenetet az arcán, de gyorsan rendezte gondolatait. 

-Nem, csak szeretsz. És erről nem is akarok többet hallani szerintem hülyeség!

Pár órával később...

-Sky! Kicsim! Gyere le induljunk végre.

-Jó jövök már!

Nem tudom mi lesz a nap vége, de nagyon várom már.

Sziasztok! Kicsit nagyot ugrottunk az időbe de a nyarat szeretném fő témának szóval :D Remélem érthetően összeszedtem a kiesett időt. Minél hamarabb jövök a következő résszel.