Nyári tábor {BEFEJEZETT}

15. fejezet

"Hazudnék ha azt mondanám
hogy eláll tőled a szavam
az igazság az hogy úgy elgyengül
tőled a nyelvem hogy elfelejti
milyen nyelven beszél."

-Josh?! -kérdeztem meglepődve. 

-Skylar? Te meg, hogy kerülsz ide? -kérdezte.

-Én? Én itt lakom. -feleltem dühösen. 

-Itt? -nézett rám nagy szemekkel.

-Látom barátkoztok. -szólalt meg Liam.

A két fiút hátrahagyva elindultam felfelé. Oliver még mindig békésen aludt. Nem állt szándékomban felkelteni, de a szobában sem akartam maradni sőt a házban sem. Legalábbis amíg Josh is itt van. Nem tudom miért, de ezt éreztem. Nem a tábor szép része maradt meg hanem az amikor már olyan szinten ignorált ami már fájt. 

 Igaz még csak éppen beléptünk a szeptemberbe, de már érezhetően hidegebb van. Így felvettem egy kötött, garbós pulcsit egy fekete nadrágot. Magamhoz vettem a telefonom és lefutottam a lépcsőn. Felkaptam az átmeneti cipőm és elindultam kifelé. Ahogy kiértem a felhajtóra rájöttem, hogy fogalmam sincs arról, hogy merre kéne mennem. 

Írtam anyának egy SMS-t....amire természetesen nem válaszolt. Ezért csak járkáltam a ház körül. Nem volt annyira a város szélén, de azért nem is a központ. Az előző házunk viszont a város kellős közepén volt. Ezért fogalmam sincs arról merre kéne elindulnom.

Bejövőhívás: Anya

-Szia Kicsim! Sajnálom, hogy nem válaszoltam, de dolgom volt. Ha szeretnél most átjöhetsz. 

-Anya, fogalmam sincs merre kéne mennem. Itt bolyongok egy órája lassan a ház körül. 

-Hívj egy taxit drágám. Hívj ha itt vagy puszi.

Pénz hiányában gyalog folytattam az utat. 

Még egy óra elteltével végre már a jó úton mentem tovább. Megpillantottam a házunkat. Furcsán jó érzés volt újra itt lenni. Az ajtó elé lépve viszont egyszerre tört rám minden érzés. Az összes éjszaka amit végig sírtam anya, apa, Melanie, és még anno Oliver miatt. Nagy nehezen megnyomtam a csengőt és vártam. 

-Végre. -köszöntött anya. Megölelt majd nagy nehezen beengedett. 

Anya egy nagyon rendszerető ember most mégis minden kupis volt. Soha, de tényleg soha nem ennyire rendetlenség itt. 

-Anya mi ez a hatalmas rendetlenség? -kérdeztem. Anya rosszalló pillantásokat vetett rám. 

-Semmi kicsim csak sok dolgom van és nincs időm. -felelte. -De gyere csak beljebb. 

Leültünk a kanapére amin régen mindig volt egy rakat díszpárna és takaró, most azonban semmi. A dohányzóasztalon nem volt szép terítő és sütemény. A konyha asztalon nem volt friss virág és gyertya. Igazából semmi sem volt olyan mint régen.

-Minden rendben? -kérdeztem az idegesen járkáló édesanyám.

-Persze, de meddig maradsz? Nem azért mert baj csak-csak dolgom lenne. -hebegte.

-Tudod, hogy miért jöttem. 

-Apád miatt gondolom. Ö-ö apád talált magának egy barátnőt Ivy ismered vagy nem? De-de szerintem ismered...jaj hát ott laksz, hogy ne ismernéd. És... -hadarta.

-Anya állj már meg! -ragadtam meg a karját. -Csak suli előtt beakartam nézni hozzád. Nem hiszem, hogy sok időm lesz ha elkezdődik, de inkább megyek. 

-J-jó majd hívlak h-ha ha aktuális lesz. -mondta. Elindultam a bejárati ajtó felé, de visszarántott. 

-Ne! Ne arra, hátul menj ki kérlek! 

Egy szó nélkül dobott ki a hatsóajtón. Muszáj lesz apával beszélnem. 

Másnap 

Tegnap amikor haza értem hála az égnek Josh már nem volt itt. Liam kérdőre akart vonni, hogy honnan ismerem őt, de nem válaszoltam. Oliver nagyon aggódott értem, teljesen jogosan. Nem hagytam egy cetlit sem, de megértette. Elmeséltem neki a történteket és neki is furcsa volt. De különösebb figyelmet nem fordítottunk neki. Elhatároztuk, hogy változtatunk. Ha már egy pár vagyunk akkor illene úgy viselkednünk mások előtt is. 

-Várod már, hogy kézen fogva sétáljunk be a suliba? -kérdezte nevetve Oliver.

-Hogy a rengeteg exed megutáljon engem örökre? Igen nagyon is. -feleltem nevetve. 

Összeszedtük a cuccainkat és nagy nehezen elindultunk. Melanie nem akart rajtunk lógni ezért egyedül jön és majd a suli előtt találkozunk. 

-Skylar! -ugrott a nyakamba Melanie. -Annyira de annyira hiányoztál!

-Te is nekem- mondtam ki nagy nehezen miután elengedett és levegőhöz jutottam. -James?

-Már... nem vagyunk együtt. -mondta szomorúan. -És ti? -kérdezte egy nagy mosollyal. 

-Mi együtt vagyunk. -mondta Oliver majd egy puszit nyomott az arcomra. -Én megyek is. 

-Tényleg együtt vagytok? Vagy csak..? -nézett rám kérdőn a lány. 

-Tényleg együtt vagyunk. Nagyon sajnálom, hogy te meg James.. -mondtam, de mielőtt a végére értem volna legyintett egyet és indultunk órára.

Már három órán túl vagyunk egyik unalmasabb volt mint a másik. Most viszont végre ebédidő van. Elindultunk tehát az ebédlő felé. Hatalmas sor állt így rengeteget kellett várnunk, de nagy nehezen sorra kerültünk. Én tésztát kértem ahogy Melanie is. Kerestünk egy szimpatikus helyet majd leültünk. 

-Na és milyen az új tesód? Helyes? -érdeklődött a lány.

-Liam? Hát olyan semmilyen nem beszélünk sokat. 18 éves el van a maga kis világával. -feleltem. Nem akartam a Josh incidensről beszámolni.

-Úristen. -kiáltott fel hallkan Mel. Majd a mögöttem helyezkedő ajtó felé nézett.

-Mi az? 

-Ő, hogy kerül ide? 

-Mel ki? Kiről beszélsz? -érdeklődtem. 

-Fordulj meg!

Kár volt megfordulnom. Josh volt az Kimmel az oldalán. 

-Hogy kerülnek ezek ide? -kérdeztem.

-Nem tudom. Nem is itt laknak... várj miattad jött volna ide? Kim pedig követte? Jézusom de durva.

-Mel ne mondd ezt! Ez biztos nem így van. Majd megkérdezem tőle. -fordultam vissza.

-Mikor? Szoktatok találkozni? 

-Nem... Liam egyik jó barátja tegnap reggel is összefutottam vele a konyhában. 

-Komoly? Sky ez nagyon-nagyon durva. -emelte fel a hangját.

-Mel elég. -csitítottam. -Szombaton azt mondta, hogy még szeret, de..

-Á ne úristen. Oké az már biztos, hogy oda meg vissza van érted a srác, de veled mi a helyzet? -szakított félbe.

-Oliver. -mondtam. 

-Annyira egy b-tervnek hangzik.

-Szeretem Olivert, de Josh valahogy más nem tudom elmagyarázni. 

-Skylar Williams. -szólt egy rettentően ismerős hang. Mel nézéséből levettem mindent. Lassan hatra fordultam és Kimberly gúnyos tekintetével találkoztam.

-Nahát Kim Szia. -mondtam majd azzal a lendülettel vissza is fordultam.   

-Josh végig nézett. -suttogta Mel. Akarva akaratlanul de elmosolyodtam. -Ez annyira jó úristen.

Sziasztok! Nem úgy jönnek össze a részek ahogy én terveztem, de sajnos egy darabig még így lesz. A héten szeretnék még minimum kettő részt hozni. Majd meglátom mire lesz ihletem. Ma-holnap a másik sztorimban is update lesz. (!!Helyesírási hibák és elírások még mindig esélyesek!!)