Nyári tábor {BEFEJEZETT}

17. fejezet

 "Az élet egy szobor, amit azokkal a hibáinkkal faragunk , melyekből tanulunk valamit." 

-Semmi közünk nincs egymáshoz érted? - a két tenyere közé vette az arcom majd egyenesen a szemembe nézett. -Nem szeretem a táborban sem szerettem. Most sem szeretem.. sohasem szerettem. Tudod úgy mint te meg Oliver szinte csak díszből van mellettem. De van egy ember amit tiszta szívemből szeretek.. téged. Te vagy az akit szeretek Sky.

-Óóh hát ez remek... itt meg mi folyik?! -lépett be Oliver.

Csak ez kellett egy remek naphoz.. Magyarázzam meg a halálosan féltékeny "barátomnak", hogy miért a tábori szerelmem karjai között vagyok. 

-Itt? Semmi különös ..- próbáltam menteni a helyzetet. Közben kifűztem magam Josh karjaiból. 

-Tudod ezek csak valós érzelmek. - mondta nevetve Josh ezzel tovább rontva a helyzetem.

-Jó hát akkor szépen megkérnélek, hogy távozz. -ecsetelte Oliver. -Kérlek! Minél hamarabb. 

Josh fa arccal állt fel majd sétált ki a szobából. Oliver az ajtóba lépett majd megvárta míg csukódik az ajtó. Bevágta a szoba ajtaját és felém emelte tekintetét. 

-Hogy volt ehhez merszed? -kérdezte. 

-Én-é.. csak beszélgettünk, tudod régen volt már a tábor és.. -mentegetőztem. 

-Dehogy beszélgetettek! -emelte fel a hangját. Ennyire dühös talán még sosem volt. Pedig volt már rosszabb helyzet is. 

-De Oliver! De képzeld vele lehet beszélni ellentétben veled aki állandóan csak ordibál velem! -vágtam hozzá gondolataimat. Minden beszélgetésünk vége kiabálás... Néha konkrétan félek tőle. Igaz, még soha nem ütött meg, de már nem bízok benne. Félek tőle. 

-Tényleg.. -lépett közelebb. -Komolya? -ragadta meg a fejem az állam alatt. A lesütött szomorú és csalódott szemem hirtelen kipattant egyenesen Oliver méreggel teli szemeivel találkoztam. A másik kezével összefogta a két csuklóm és szorítani kezdte. Az ő keze sokkal nagyobb volt ezért az én két aprócska karom simán elfért bennük. 

-Miért nem vagy akkor vele? -kérdezte majd rászorított a fogságban lévő csuklómra.

-Engedj el Oliver! Ez fáj. -mondtam. Teljesen elengedte a füle mellett. 

Elkezdte egyre erősebben szorítani a csuklóm. Észre sem vettem, de az ajtót még az elején bezárta. Kérlelni kezdtem, hogy engedjen el ám hiába. Nem engedett a szorításból. Egyre hangosabban kezdtem kérlelni. Liam hangját hallottam meg a folyosóról.

-Sky minden rendben? -kérdezte aggódva. 

-Minden csak a mostoha testvérkéd egy könnyű vérű nőcske. -válaszolta. Elengedte a kezem majd a földre lökött. A torkomhoz kaptam mert hirtelen nem kaptam levegőt. Próbáltam magam nyugtatni, de Liam és Oliver veszekedése ütötte meg a fülem. 

-Normális vagy haver? Nővel így elbánni?! 

-Nem csináltam vele semmit nyugalom! Azt kapta amit már az előző kis eseténél is kellett volna. 

-Te hallod amit beszélsz? Tiszta őrült vagy! Menj el és ne is gyere vissza! Majd szólok ha összeszedtük a cuccod. 

-Nem is kell nekem ez az gyenge, drogfüggő nőcske. 

A fejemet a térdemre hajtottam és sírni kezdtem. Sosem voltam erős, de még egyszersem jegyezte meg, hogy gyengének tartana. Hallottam Liam lépteit a lépcsőn. 

-Holnap összeszedem a cuccát, de most fürödj le és aludj. 

-Nem igazán érzem magam biztonságban... kulcsa is van a házhoz Liam.

-Nyugalom a legjobb embert hívtam neked. - kacsintott majd eltűnt a folyosón. 

Elmentem fürdeni majd leellenőriztem az ablak zárat. Nem hiszem, hogy visszajönne, de félek. Befeküdtem az ágyba és a sírás szinte azonnal elnyomott. 

Másnap reggel az egyik számomra legkedvesebb hangra keltem Josh  volt az. A konyhában beszélgetett Liam-el.

Sziasztok! Nagyon régen volt rész és hiányzott is ez az egész, de össze kellett magam szednem kicsit. Ezt a részt még decemberbe kezdtem el írni így elég könnyű volt befejezni :D próbálom utol érni magam és minél több és jobb résszel jönni. Remélem sikerülni is fog, de mindent megteszek, hogy fejlődjek benne és minden rész egyre élvezetesebb legyen.

/helyesírási hibákért elnézést a következő rész remélhetőleg pár napon belül itt is van:*/