Nyári tábor {BEFEJEZETT}

14. fejezet

"Egyikünk sem boldog
de egyikünknek sincs mehetnékje
újra meg újra összetörjük hát egymást
és elnevezzük szerelemnek."

Oliver fürdés után kicsit pakolt amíg én kész nem lettem majd befeküdtünk az ágyba és egyből elnyomott az álom. 

Az elmúlt pár nap elég zavaros volt. Felpörögtek az események és mégsem jutottam előrébb. Oliver a legjobb támaszom ebben a helyzetben. Ő az egyetlen aki megérti, hogy min megyek keresztül. Nincs kimondva, hogy együtt vagyunk mégis egy pár ként kezelnek minket. Ott van az a tény, hogy még a saját apám sem fogadja el, hogy nem tekintek családként Ivy-ra és a két gyerekére.. akik egyébként nagyon kedvesek velem. Anya nem veszi fel a telefont, amivel apa szerint ne törődjek, de én aggódom. Nem ismerem azt az embert akivel él. Ráadásul abba a házban ahol eddig én is éltem. Ott van az egész életem, amit egy kérdés nélkül elvettek tőlem.

Melanie-val nem tartom a kapcsolatot. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem az iskolában ha ő nem lesz. 

-Kicsim! Gyertek le reggelizni! -szólt fel apa. Minden egyes reggelt így kezdünk. Nekem sosincs kedvem hozzá, de Oliver ragaszkodik ahhoz, hogy megjelenjünk. 

Így egy fintor után Oliver megragadta a kezem és lebaktattunk a lépcsőn. A gyomrom görcsbe rándul ettől a helytől.  Minden annyira tökéletes és csodás... egyszerűen nem tudom elviselni. Hol vannak a béna családi képek?! Az üdítő folt a kanapéról?! 

-Szép jó reggelt mindenkinek! -köszönt az asztalnál ülőknek Oli. Tőlem csak egy mosolyra telt. Leültünk a helyünkre.. igen pár nap után már megvan a "helyünk". Ivy az egészség híve így mindenkinek zabkását csinál szintén minden reggel.

-Sky három nap múlva iskola, megvan minden ami kell? -kérdezte apa. 

-Azt hiszem. -mondtam. -Nekem ennyi elég volt köszönöm felmegyek. -mielőtt bárki is megtudott volna akadályozni már a lépcső aljánál voltam. 

Amikor felértem a szobába az első dolgom volt lecsekkolni a telefonom. Három SMS anyától.

[09:31] Szia drágám! Sajnálom, hogy nem hívtalak sok dolgom volt. 

[09:45] Ha szeretnél beszélni hívj fel! 

[10:10] Remélem minden oké veletek. 

[10:11] Esetleg ha valamid itt maradt gyere át érte nyugodtan. 

[10:30] Szia anya! Minden oké. Egyenlőre nem szeretnék veled beszélni... kereslek ha meggondoltam magam.

-Minden rendben? -ölelt meg hátulról Oliver. 

-Persze. Anya írt, de egyenlőre nem beszélek vele. -bújtam ki az öleléséből. 

-Egy haverom ma bulit tart, ha van kedved mehetnénk. -ajánlotta fel. 

-Menjünk! Szólok apának. 

Lerohantam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt ám már senkit sem találtam ott. A nappali is üres volt akárcsak a szobájuk. Egyedül Liam volt a helyén.

-Liam. -szóltam be a szobájába. -Hol van Ivy és apa?

-Elmentek. -nézett fel a telefonjából. -Majd este talán jönnek, de a holnap este esélyesebb. 

-Sűrűn van ez?

-Heti háromszor nagyjából. 

Elindultam vissza a szobába, de Jade megakadályozott.