♥
Mindig én voltam a lány, akit az összes diáktársa került, mert nem illettem bele abba az elképzelt ideálba, amit maguknak teremtettek. Kirekesztett voltam, és csaknem teljesen egyedül tengettem a mindennapjaimat. De jött Ő, az iskola rossz fiúja, aki felforgatta az egész életemet. Bókolt és állandóan a kedvemben akart járni, emellett pedig ügyet sem vetett azokra a személyekre, akik kigúnyolták és kinevették miattam. Csak velem törődött.
Az első randink, viszont nem úgy sikerült, ahogyan elterveztem. Izgatott voltam, miközben vártam rá, a gyomromban szárnyra keltek a pillangók a tenyerem pedig izzat. Sosem éreztem hasonlót, de talán már többé nem is leszek képes.
Ő nem érkezett meg, órákkal később sem, hiába vártam. A könnyeimet törölgettem és megpróbáltam összeszedni magam annyira, hogy másnap az iskolában képes legyek a szemébe nézni emellett elmondani neki, hogy soha többé ne keressen. De már nem volt számomra olyan, hogy holnap.
Egy csapat férfi jött oda hozzám, pénzt kértek tőlem, ügyet sem vetve arra, hogy még akkor is zokogtam. Odaadtam mindazt, ami nálam volt, de nem volt elég számukra. A szavaikat és tetteiket egy jó ideig fel sem fogtam, aztán megéreztem a mellkasomban azt a kibírhatatlanul fájdalmas szúrást, amit képtelen voltam csillapítani. Az idő lelassult körülöttem majd teljesen megállt. Senki számára nem létezett többé már olyan személy, akit Adeline Webster-nek hívtak.
Egészen addig, míg újra beszélni és mozogni nem tudtam. Először azt képzeltem talán álmodtam az egészet, de mikor egy ember sem figyelt rám, és mindenki a könnyeit hullatta miattam rájöttem, hogy nem haltam meg teljesen. Volt egy ok, ami miatt nem bírtam elmenni a Földről. Ez a miért pedig egy személy volt, a rossz fiú, aki átejtett még aznap, mikor rám támadtak. Erre a tényre csak azt követően jöttem rá, hogy felfedeztem mindössze csak Ő látott az élők közül, bár jó darabig nem akart hinni a szemének.
Nem gondoltam volna, hogy a halálom után sokkal több kalanddal és élménnyel gazdagodom, mint az életemben, de így történt, és sosem engedném, hogy valaki visszaforgassa az idő rozsdás vaskerekeit.
𝐀𝐔 𝐑𝐄𝐕𝐎𝐈𝐑-Búcsú (𝓗.𝓢)
☛ C O M I N G S O O N / H A M A R O S A N ☚
YOU ARE READING
𝐀𝐔 𝐑𝐄𝐕𝐎𝐈𝐑-Búcsú (𝓗.𝓢) -Befejezett-
Science Fiction❝ -Emlékszel rám?-kérdeztem sejtelmes mosollyal, miközben áthatóan figyeltem Őt. Íriszei nagyra nyíltak a benne felgyülemlő ijedtségtől-Én vagyok az a lány, akit átejtettél.-szóltam, majd kinyújtottam felé a karom, amely áttetsző volt, ugyanis még c...