𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

1. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Sziasztok! Kezdjünk akkor el egy új könyvet. Az utóbbi időben eléggé nagy Bucky fan, és Sebastian függő lettem, úgyhogy miért is ne írnék egy fanfictiont? Remélem élvezni fogjátok!
!A történet nem követi a Végtelen háború, és Végjáték cselekményét!

Teljesen átlagosnak indult a mai napom is, de persze hogy olyan szerencsétlen vagyok hogy minden egyszerre zúdul a nyakamba. Egyszemélyes albérleti lakásomban a reggeli után elfetrengtem, lustultam, aztán a barátnőimmel mentünk vásárolni, megünnepelni az egyetemi évünk végét.
-Szerinted Haylie, ez hogy áll?-fordult meg előttem Vicky, hogy szűk ruhájának nyitott hátát megmutassa.
-Hát ha azt akarod hogy mindenki megforduljon utánad, akkor ez telitalálat.
-Te miért nem próbálsz semmit?-hallottam Josephine hangját a másik próbafülkéből.
-Tudod hogy tele van a szekrényem estéji ruhákkal, felesleges venni még egyet, ígyse tudom hova felvenni őket.
-Ezért mondom, hogy adhatnál belőle.-dugta ki a fejét.
-Na arról szó sem lehet. Azok számomra kincsek.
-Akkor nekem meg is van, én ezt a bordót veszem meg.-akasztotta vállfájára a hangsúlyos, nyitott hátú, mélyen dekoltált ruhát Vicky.-Ebben látszik a tetkóm is, úgyhogy tökéletes.
-Miért, a hajad fel lesz tűzve?- Vickynek a lapockáján van két pillangó tetoválás, amit a testvérével közösen csináltattak. Nagyon tetszik ez az elhelyezés, mert ha szeretné megmutatja, ha szeretné eltakarja.
-Igen, valahogy kontyban szeretném, végre megmutathatom a tetkómat mindenkinek.
Josephine, te melyiket választod?
-Én a méregzöldet választottam.-szőke hajához, és zöld szeméhez tökéletesen illik ez a ruha. Vállcsúcson helyezkedik el, térden felülig felsliccelve. Merész, de Josephine nagyon bevállalós.
Minden évben nagyon várjuk az évzáró utáni bált, az az alkalom van, amikor mindenki elegánsba öltözhet, aminek én örülök a legjobban. Miután kifizették a csajok a ruhát, táskát és ékszert, beültünk sütizni.
-Haylie. Mostmár nem bírom tovább, megkérdezem. Mi a véleményed Anthony Jonesról.-tette le kávésbögréjét, majd rám szegezte barna szemeit Vicky.
-Miért?-nem értettem a kérdést, hisz jól tudja hogy odáig vagyok érte.
-Mert azt csiripelték a madarak, hogy randira akar hívni, csak nem tudja hogy reagálnál.-Hirtelen hevesebben kezdett verni a szívem, nem hittem el hogy pont Anthony jönne velem randira, olyan hihetetlennek tűnt.
-Ki mondta neked?-hajoltam közelebb.
-Az most mindegy. Csak tudnom kell hogy igent mondanál-e.
-Igen. Persze.-lehet túl hangosan mondtam, kiabáltam, mert a körülöttünk lévő emberek mérgesen rám néztek.
-Nagyon lelkes lettél.-nevetett Sephie.
Jól elnevetgéltünk, de aztán elindultunk haza. Vickyt hazavitte a tesója, Seph-ért pedig jött a barátja. Egyedül ballagtam haza New York utcáin, nem tagadom, kirázott a hideg pár hely mellett elmenve, de próbáltam csak arra koncentrálni hogy semmi gond nem lesz. Amikor velem szembejött egy férfi társaság.
-Helló cicuska, kísérjelek haza?-figyelembe se véve, én csak mentem tovább.
-Kérdeztem valamit.-húzott vissza az egyik a karomnál fogva.-Keresünk egy csendes helyet, és olvasok esti mesét.-nevettek. Nagyon féltem, soha nem fordult még velem ilyen elő. Nem tudtam volna megvédeni magam, hisz 5-en voltak, és ha még egyet is leütök, a többi visszaránt. A szavak összemosódtak, azt hittem elájulok, mikor valami fénysugár vagy lézer, vagy nem is tudom hogy mi elrepült a fejem előtt.
-Elengedni, most.-hallottam egy ismerős hangot. Hátrafordultam és ott állt előttem, ohh te jó ég, Tony Stark, azaz Vasember.
-Nem hallottátok? Elengedni!
-Mert ha nem mi lesz?-flegmáskodott az egyik.
-Haylie....Fuss.-kiáltotta nekem, mire hátulról valaki leütött 2-t, Vasember pedig elkezdett lőni. De honnan tudta a nevem? Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a lakásom felé. Miután 2szeresen bezártam magam után az ajtót, lerogytam a földre és sírni kezdtem. Picit lenyugodtam, és utána elkezdtem összepakolni pár ruhámat. Az lesz a legjobb, ha pár napra a szüleimhez költözöm. Ők is itt laknak NY-ban, nem messze tőlem. 3-3 nadrágot és pólót összepakoltam, plusz a pizsimet, 3 napig most az lesz a biztos ha ott leszek. Minden ablakot bezártam, ajtót 2szeresen becsuktam, és rohantam az autómhoz.
Már este 10 óra volt, mikor csengettem a kapucsengőn, apukám álmos hangját hallottam.
-Ki szórakozik?
-Apa én vagyok. Haylie. Beengedsz?-hallottam is a rezgő hangot, úgyhogy gyorsan felrohantam a 2. emeletre. Anya állt köntösben az ajtóban, rémülten nézett rám.
-Mi történt kincsem?-húzott magához.
-Megtámadtak, elkezdtek beszólogatni, de jött Vasember, meg még valaki és sikerült elmenekülnöm. Félek magamban otthon, úgyhogy idejöttem. De csak pár napig maradok.
-Addig maradsz ameddig szeretnél.-ölelt magához apukám is.
-Hányszor megmondtam már hogy ne menj magadban éjjel az utcán.-kezdte anyám a leszidást.
-Margaret, szerintem ezt most ne kezdd. Eléggé ki van készülve most Haylie. Feküdj le drágám, és aludd ki magad.-én így is tettem, gyorsan lezuhanyoztam, befeküdtem a pihe-puha ágyamba, és próbáltam csodás dolgokra gondolni. Mondjuk a bálra, Anthonyra és Vasemberre. Hogy én mennyire szeretem a Bosszúállókat. Tony Starkot egyszer volt szerencsém látni egy boltban, de nem tudtan odamenni hozzá. Azon gondolkodtam, hogy honnan tudta a nevem, na meg hogy ki volt az aki hátulról ütött le 2 férfit. És szép lassan elmerültem az álmok világában.