𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

22. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Olyan gyorsan telik az idő, augusztus közepénél járunk, annyira nem fair hogy mindjárt vége a nyárnak.
A napjaink nagy része Hope és Scott szűk körű esküvőjének tervezésével telt. Eszméletlenül jól esett, hogy Hope engem kért meg hogy tervezzem meg, és készítsem el a ruháját. Annyit mondott hogy letisztult legyen, nem szeretné túlzásba vinni. Úgyhogy egy nagyon egyszerű ruhát terveztem neki, spagettipántos, szűk, trombita szoknyájú selyem ruha készült neki. Nagyon imádta. Az esküvő szeptemberben lesz, nem akarják nagyon elhúzni, úgyhogy 40 fővel megtartják egy étteremben, ahova én is hivatalos vagyok.

Hétfői nap van ma. Miután felkeltem, a konyhába indultam, korán volt még, a többiek aludtak. A hatalmas üvegablakokon a Nap szikrázóan sütött be, jó idő lesz ma is. Készítettem magambak egy kávét, és kiültem a picike teraszra. Bucky mára azt a programot tervezte, hogy elkezd megtanítani motorozni. Érdekes lesz. Tudjuk hogy ezt a törvény tiltja, de nem fogom senki életét veszélyeztetni, és majd elmegyek én rendes oktatóhoz is.
-Jó reggelt.-ült le mellém Wanda.
-Szia. Hogy vagy?
-Megvagyok köszi.-csendben üldögéltünk egymás mellett, amikor hirtelen kegyetlenül megfájdult a fejem. Előkaptam a gyűrűt a zsebemből, és néztem a jövőt. Sikítások, sírás és koccintás.
-Mit láttál?-kérdezte gyorsan Wanda, amikor látta hogy véget ért a látomásom.
-Hangos sikolyokat, sírást, és valakik koccintottak.
-Érdekes.-gondolkodott el. Legyen már vége ennek a rémálomnak, nem akarok ilyen szörnyűségeket átélni.

Miután Bucky is felkelt, és elvégezte a reggeli teendőit, elindultunk az udvarra. Sam csatlakozott hozzánk, igazából, csak jött röhögni.
Nem részletezném hogy 2 órán keresztül mennyit szenvedtem a motorral. Párszor elkezdtem felborulni, akkor gyorsan elkaptak, láttam Tonyt sokszor kijönni a teraszra, onnan röhögött engem. Teljesen leégettem magam, de én is jól szórakoztam.
-Feladom, nem megy.-dobtam le a földre a bukósisakot.
-Hé, ne húzd fel magad.-fogta neg Bucky mind a két kezem.-Nem fog egyből sikerülni.
-2 órája csinálom.-nem érkeztünk tovább beszélni, mivel megint megszólalt az az iszonyatosan hangos riasztó, ami a múltkor. Tony a teraszról berohant a házba, mi mindent otthagyva az udvaron, szintén rohantunk.
-Mondd hogy minden rendben van.-siettem Tonyhoz.
-Sajnos nincs. Péntek, szólj mindenkinek, gyülekező a tárgyalóban.
Nem bírtam kivárni hogy miről lehet szó, nagyon ideges lettem.
-Sajnálom hogy megzavartam mindenki pihenését, de nem számítottunk rá hogy ez még megtörténhet. Johnny megszökött a rendőrségről, és ide tart, amerikába. Meg kell állítanunk, meg kell keresnünk. Szóval szólok az örzőknek, Parkernek, a Dokinak, és indulunk valamerre, muszáj megtalálnunk. Jelenleg minden határ figyeli, nem hagyhatja el Magyarországot. Haylie, most az egyszer biztos hogy nem fogsz jönni. A saját biztonságod érdekében. Itt maradsz, majd szólok Peppernek hogy jöjjön át hozzád. A többiek, készülhetnek.-adta ki a parancsot Tony. Nem is ellenkeztem, csak féltettem a többieket. Míg Tony beszélt, Buckyval egész végig egymás kezét fogtuk, nagyon féltem.

Egy órával később Johnnyt  Magyarország legnagyobb tavánál, a Balatonnál látták, úgyhogy a csapat azonnal indult.
-Ha nem jövök vissza, ezt tartsd meg. Kell egy emlék rólam.-adta kezembe Bucky a nyakláncát amiről sokat mesélt.
-Dehogynem fogsz visszajönni. Ne mondj ilyeneket.-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Szeretlek! Mindig is szeretni foglak.-mondta, mire nyakába borultam, és zokogni kezdtem. Nem akartam hogy elmenjen. Nem akartam hogy miattam haljon meg. Nem akartam semmit ami miatt baja eshet. Csak vele akartam lenni, boldogan élni. Most pedig itt állok, nyár végén, 3 hónapig tartó nyaralás végén, amikor megoldódhat a probléma, de elveszíthetek valakit. Nem akarom hogy baja essen, nekem őnélküle az élet, kész katasztrófa.
-Buck. Indulnunk kell.-jött oda Steve.
-Nagyon szeretlek. Vissza fogsz jönni.-szívtam magamba illatát, majd hosszú csókkal elbúcsúztam tőle.
-Vigyázzatok egymásra!-szóltam a csapat után. A Quinjetbe beszálltak, és el is indultak.
Pepper átjött hozzám Morgannel, de nem bírtam beszélgetni. Nagyon nagyon féltem, ideges voltam. Nem akartam hogy baj történjen. Szeretem őket, ők már a családom. És ha bárkivel, bármi történik, azt nem tudom majd megbocsátani magamnak.